Család

Sz: Pákh Mihály (1795–1859) evangélikus püspök (= szuperintendens), Reményik Mária.

Iskola

Elemi és középiskoláit Rozsnyón (1829–1834 és 1835–1836), Miskolcon (1834–1835), Iglón (1835–1836) és Lőcsén végezte (1837–1839), bölcseletet és evangélikus teológiát Sopronban (1839–1842), jogot Debrecenben tanult (1842–1843). Pesten jurátus és ügyvédgyakornok (1844–1846), ügyvédi vizsgát tett (1846). Az MTA tagja (l.: 1864. jan. 20.).

Életút

Ügyvédi oklevele megszerzése után csak irodalommal foglalkozott. Az 1840-es–1850-es évek népszerű újságírójaként, szerkesztőjeként elsősorban a kort remekül ismerő, visszásságait maróan gúnyoló életképeket írt. Pompás érzéke volt a paródiához, kigúnyolta a divatos irodalmi áramlatok sablonos művészi fogásait, igénytelenségeit. Már diákkorában megismerkedett Petőfi Sándorral (1841-ben, Debrecenben), később közösen alapították a Tízek Társaságát (1846; ekkor együtt is laktak Pesten Petőfivel: olaszul tanultak). Gyulai Pállal közösen szerkesztett folyóiratának, a Szépirodalmi Lapoknak célja egy erős, magyar művelt olvasóközönség kialakítása volt. A lap kudarca után újabb hetilapot szerkesztett, a kor egyik legszínvonalasabb magazinját, a Vasárnapi Ujságot (1854. márc. 5-étől haláláig). A Vasárnapi Ujság, ill. melléklete, a Politikai Ujdonságok (1855-től) tárcákat, elbeszéléseket, tudományos és politikai ismereteket közölt, a kor általános színvonalát messze meghaladó, igényes, olvasmányos stílusban. A negyedrétű, nagyformátumú lap kiadására Heckenast Gusztáv vállalkozott; Pákh Albert mellett Jókai Mór és kezdetben Gyulai Pál szerkesztette a kiadványt, amely nemsokára elérte az 5000 előfizetői számot. Maga Pákh Albert csak keveset írt bele, viszont ő írta az éves köszöntőket, a szerkesztői üzeneteket, valamint a legtöbb cikket ő szerkesztette át, ő öntötte végső formába. Számos fiatal írót keresett meg, látott el tanácsokkal, buzdított írásra (Szinnyei József az ő javaslatára kezdett el foglalkozni a magyar hírlapirodalom történetével!). A lap kezdetben külföldi fametszeteket közölt, majd Pákh Albert kezdeményezésére áttért a magyar illusztrációkra (az első magyar fametszet gr. Teleki Józsefet, a Magyar Tudós Társaság elnökét ábrázolta, az 1854. évi 6. számban). A lapban szerepelt Jókai Mór népszerű költött alakja, Kakas Márton, aki az abszolutizmus idején emblematikus figurává vált. Pákh Albert írásait ugyanitt Kaján Ábel néven is jegyezte. A tizedik évfolyamába lépő lapot Tompa Mihály hosszú ódában méltatta (1863-ban).

Emlékezet

Pákh Albertet 1847-től haláláig egy rosszul gyógyított betegség sújtotta. A Bécs melletti Laab-féle vízgyógyintézetben kezelték (1847-től, s itt tartózkodott a forradalom és szabadságharc idején is). Mivel semmilyen formában sem vett részt az 1848–1849- es eseményekben az 1850-es évektől szerkesztői feladatokat láthatott el. Első szerkesztői vállalkozása, az Ujabbkori Ismerettár (1850–1855), „a tudományos és társas élet encyclopaediájaként” jelent meg, s a Vasárnapi Ujság alapítójaként is ilyen enciklopédikus tudás közlésére törekedett, igényes stílusban megírva. Pákh Albert volt az első, akit szerkesztői tevékenysége okán választották az MTA tagjai közé (1864-ben; a magyar hírlapirodalomról akart székfoglaló előadást tartani, ezt azonban halála megakadályozta). Hosszú betegség után, Pesten hunyt el, a Kerepesi úti (= Fiumei úti) Temetőben nyugszik. Halála után a Vasárnapi Ujság olvasói közadakozásból síremléket állítottak (Izsó Miklós alkotása, 1870-ben). A család a földi maradványokat új koporsóba helyezte, s új sírboltot is emelt (Schmidt Frigyes és Schulz Ferenc építészek alkotása, 1914-ben). A családi sírboltot a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Emlékbeszédet fölötte az MTA-ban Gyulai Pál tartott, temetésén a gyászbeszédet Greguss Ágost mondta. Néhány levelét Kazinczy Gáborhoz a Figyelő (1854 és 1857), Tompa Mihályhoz a Rozsnyói Híradó (1881) és az Irodalomtörténeti Közlemények közölte (1912 és 1917), ill. Arany Jánoshoz írt leveleit (1852–1853 és 1859) az MTA Kézirattára őrzi. Kőnyomatos arcképe Marastoni József munkája (Családi Kör, 1862 és Ország Tükre, 1863). Pesten, Petőfi Sándorral az egykori Jankovich-házban (ma: Budapest V. kerület Kossuth Lajos u. 6.) lakott (1846– 1847-ben, a ház 1880-ig állt.) A Tízek Társasága a Pilvax Kávéházban (Urak utcája; ma: Budapest V. kerület Petőfi Sándor u. 7.) jött létre (Petőfi és Jókai vezetésével, 1846 tavaszán.) Szülővárosában a Pákh Albert Társaság őrzi emlékét (1993-tól).

Elismertség

A Kisfaludy Társaság tagja (r.: 1865). A Tízek Társasága tagja (1846). A Nemzeti Casino könyvtárnoka (1850–1853).

Szerkesztés

Sopronban, a helyi magyar társaság titkára és Szünórák c. lapjának szerkesztője (1841–1842). Az Életképek munkatársa (1844– 1847), a Pesti Hírlap tárcaírója (1845–1847). Az Ujabbkori Ismerettár (I–VI. köt. 1850–1855), a Szépirodalmi Lapok szerkesztője (Gyulai Pállal, 1853), a Vasárnapi Ujság (1854–1867) és a Magyar Sajtó alapító szerkesztője (1863–1867). A Magyar Ember Könyvtára c. könyvsorozat szerkesztője (I–IV. köt. 1863–1865).