Család

Nagyszülei: Paleta Vencel (= Paleta, Wenzel 1781–1857) gyógyszerész, Eis Antonia (1793–1873); Pávay Ferenc (Pávay, Franz 1797–1863), Schweinitzer Katalin (Schweinitzer, Katharina 1809–1893).

Szülei: Paleta Vencel (1827–1882) mérnök, Pávay Karolina (1841–1923).

Testvére: moldovai Paleta Jenő (1864. Újmoldova–1922. ápr. 9. Bp. Temetés: 1922. ápr. 10. Kerepesi út) honvéd tábornok.

Paleta Jenő fia: Paleta Géza (1898–1977) honvéd ezredes.

Felesége: 1905. okt. 26.–1956. márc. 4.: felsővisói Fináczy Etelka (1886. szept. 22. Bp.–1976. szept. 28. Bp.); Fináczy Ernő (1860. máj. 10. Buda–1935. febr. 26. Bp. Temetés: 1935. febr. 28. Farkasrét) pedagógus, neveléstörténész, az MTA tagja (l.: 1900; r.: 1914) és Weiss Jozefa (1861. febr. 19. Buda–1942. szept. 6. Bp. Temetés: 1942. szept. 9. Farkasrét) leánya.

Weiss Jozefa testvére: Vári Rezső (1867. dec. 5. Buda–1940. máj. 17. Bp.) klasszika-filológus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l.: 1906; r.: 1926).

Gyermekei, leányai: Paleta Etelka (1906. nov. 3. Tatabánya, Komárom vm.–1978. okt. 21. Bp. Temetés: 1978. nov. 3. Farkasrét) és Paleta Éva (1918. jún. 4. Tatabánya–1998. jún. 7. Bp. Temetés: 1998. jún. 22. Farkasrét) költő, műfordító.

Paleta Etelka férje: csépánfalvi Teőke Géza (1904. jún. 12. Bp.–1987. jún. 14. Bp.) gépészmérnök, a Ganz Villamossági Gyár igazgatója; Teőke Andor (= Teőke András Pál, 1872. nov. 6. Lőcse, Szepes vm.–1952. márc. 9. Bp.) festőművész, székesfővárosi polgári iskolai rajztanár és Furman Emília Etelka (1878. okt. 1. Galambospuszta, Jád, Somogy vm.–1906) ill. Vithalm Gabriella leánya.

Paleta Éva férje: dr. Németh Béla (1908. ápr. 11. Bp.–1988. jan. 1. Bp. Temetés: 1988. jan. 14. Farkasrét) jogász.

Iskola

Középiskoláit a fehértemplomi állami gimnáziumban (1887–1889) és a kegyes tanítórend szegedi városi főgimnáziumában végezte (1889–1895), Szegeden éretts. (1895), a budapesti tudományegyetemen orvosdoktori okl. szerzett (1900).

Életút

A besztercebányai 31. honvéd gyalogezred segédorvosa (egyéves önkéntes szolgálata idején, 1900–1901). A budapesti tudományegyetem II. sz. Kórbonctani Tanszéke díjas gyakornoka (1901–1902), tanársegéde (1902–1903), az I. sz. Sebészeti Klinika műtőnövendéke (1903–1905). Tatabányán bányakórházi főorvos (1905-től), egyúttal Tatabánya községi orvosa és a helyi sportegyesületek sportorvosa is (1911–1944), egészségügyi tanácsos (1923–). Nyugdíjaztatása után visszavonult a Napos út és Varázs út (Budapest, XII. kerület) sarkán épült villalakásába (1952. febr. 25-én családjával együtt kitelepítették a budapesti III. kerületi Táborhegy városrészbe).

A Budapesti Torna Club (BTC) tagja (1896–1900), ún. pártoló tagja (1900–1903), kilépett (1903). A BTC futballcsapatának alapító tagja, Panny Józseffel a II. csapat (pirosak) hátvédpárosa. A Szent Imre Önképző Egyesület tagja, a számvizsgáló bizottság elnöke (1899-től).

Az első magyarországi labdarúgó-mérkőzést a BTC két csapata vívta 1897. máj. 9-én (vasárnap). A sporttörténeti mérkőzés eredménye és legvalószínűbb összeállítása (jegyzőkönyv híján az ezen a napon a Sport–Világ által közöltek az általánosan elfogadottak):

BTC I.–BTC II. 5:0 (4:0)

Budapest, Millenáris pálya, Csömöri út.

Játékvezető: Sturza Ottó

BTC I. (kékek): Réthy Menotti – Klebersberg Géza, Pesky Vilmos –Harsády József, Iszer Károly Bauer Rezső – Ray Ferenc (kapitány), Guttmann Alfréd, Kakas Gyula, Szűcs Vilmos, Gajzágó Tibor

BTC II. (pirosak): Weisz István – Panny József, Paleta Győző – Sturza Hugó, Coray Ferenc, Sturza Károly – Stobbe Ferenc, Lindner Ernő, Pap/p Béla, Malaky János, Jezsek József.