Pálffy János
Pálffy János

2020. október 28. Szerda

Pálffy János, tarcsafalvi

politikus, író

Születési adatok

1804. január 10.

Tarcsafalva, Udvarhelyszék

Halálozási adatok

1857. április 13.

Tarcsafalva


Család

Székely primor családból származott. Sz: Pálffy Elek, Udvarhelyszék pénztárnoka, gagyi Pálffy Anna.

Iskola

Iskoláit Székelykeresztúron, majd a kolozsvári unitárius kollégiumban végezte.

Életút

Tanulmányai befejezése után belépett a József nádor huszárezredbe; ahol kadét (1828–1830), ill. hadnagy rangfokozatban szolgált (1830–1835). Miután kiderült, hogy álnéven Kossuth Lajos Pesti Hírlapjába dolgozatokat ír, nyugdíjazták (1835). Küsmödön (Udvarhelyszék) élt (1835–1848). A reformellenzék ismert képviselője. Katonáskodása idején három társával bejárta Itália nagyvárosait. Küküllő vármegye követeként részt vett az erdélyi országgyűlésen (1841–1844); közben az erdélyi küldöttség képviselőjeként megismerkedett gr. Batthyány Lajossal és gr. Széchenyi Istvánnal (1842. márc.). A forradalom idején, Udvarhelyszék közgyűlésén Magyarország és Erdély uniója mellett elsőként szólalt fel (1848). ő vezette azt a harminc székelyből álló delegációt, amelyet a közgyűlés azért küldött gr. Teleki Józsefhez, Erdély kormányzójához, hogy a rendkívüli európai események miatt összehívja az erdélyi országgyűlést (1848. máj. 29-ére; Telekit erre az országgyűlésre Udvarhelyszék ismét követévé választotta, máj. 2-án). Az erdélyi országgyűlésen, mint vezérszónok ismét kezdeményezte az unió kimondását (1848. máj. 30.). Az első népképviseleti országgyűlésen ismét Udvarhelyszék követe és a Képviselőház erdélyrészi alelnöke (1848. júl. 2-ától). A Magyarország és Erdély unióját kimondó törvényt megerősítés végett Veér Farkassal ő vitte V. Ferdinándhoz. Az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja, pénzügyminisztériumi államtitkár (1848. szept.–1849. jún. 16.), az országos törvényszék első alelnöke (1849. jún. 16.–1849. júl. 21.). A világosi fegyverletétel (1849. aug. 13.) után Kolozs és Szatmár vármegyében bujkált (1849 ősze, utóbb, 1849 okt.-ben önként jelentkezett Haynaunál). A pesti Újépületben tartották fogva (1850. febr. 25.–júl. 4.; az osztrák hadbíróság júl. 4-én halálra ítélte, de Haynau megkegyelmezett neki). Kiszabadulása után előbb Pesten, a Vadászkürt Szállóban lakott (br. Kemény Zsigmonddal, 1850–1851), majd kényszerlakhelyül Sátoraljaújhelyt és Tarcalt jelölték ki számára (1851–1856). Súlyos tüdőbaja miatt engedélyezték, hogy visszatérhessen szülőfalujába (1856), ahol nemsokára elhunyt. Végrendeletében az összes vagyonát – 15 ezer forintot – az Erdélyi Múzeumra, ill. a Magyar Tudós Társaságra hagyta (1857. jan. 20.). Irodalmi pályafutása kezdetén Erdődi János álnéven ún. politikai leveleket is írt az Erdélyi Híradóba, majd három kisregénnyel jelentkezett. Az 1840-es évek közepétől jelentős publicisztikai írásokat közölt: a köztársaság, majd az erdélyi unió mellett érvelt. A forradalom és szabadságharc leverése után kezdte el írni különösen értékes naplóját, amelyet testvérének küldött. Emlékirataiban a forradalom és szabadságharc jelentősebb szereplőinek élet- és jellemrajzát dolgozta fel. Több regénye (pl. A Zsadányi család; Tihamér) ill. politikai írása (Eszmetöredékek a keleti ügy körül) kéziratban maradt. Naplóját Jakab Elek ismertette (a Nemzet c. lapban, 1895-ben). Emlékiratait gr. Mikó Imrének adta át, az a Mikó-hagyatékkal az Erdélyi Múzeum tulajdonába került (végül Szabó T. Attila jelentette meg).

Főbb művei

F. m.: Kendefi Dénes. Kisreg. (Remény, 1840)
Tengeri mátkák. Kisreg. (Remény, 1840)
A síró örvényei. Kisreg. (Nemzeti Társalkodó, 1841)
Hegyalja. Politikai beszély. (Magyar Sajtó, 1856)
P. J. naplója. Közzéteszi Jakab Elek. (Nemzet, 1895. 123.)
Magyarországi és erdélyi urak. Az Erdélyi Szépmíves Céh jubileumi díszkiadása. (Kolozsvár, 1926)
Magyarországi és erdélyi urak. Sajtó alá rend. Szabó T. Attila. (Erdélyi Szépmíves Céh. Bp., 1939)
Magyarországi és erdélyi urak. P. J. emlékezései. Sajtó alá rend. Szabó T. Attila. Kibővítette Benkő Samu. (Bp., 2008).

Irodalom

Irod.: Pálffi György: A tarcsafalvi Pálffy család. (Genealógiai füzetek, 1907)
Jancsó Elemér: P. J. feljegyzései kortársairól. (Erdélyi Helikon, 1928)
Szabó T. Attila: P. J. emlékezései. (Erdélyi Helikon, 1938)
Szabó T. Attila: Három ismeretlen Pálffy-levél. P. J. emlékezéseinek felfedezése és kiadása. (Nyugat, 1939)
Deák Imre: P. J. levelei Kazinczy Gáborhoz. (Erdélyi Múzeum, 1943)
Jancsó Béla: P. J. Kemény Zsigmondja és a Kemény Zsigmond-probléma. (J. B.: Irodalom és közélet. Bukarest, 1973)
Az Erdélyi Szépmíves Céh írói. (Az Erdélyi Szépmíves Céh emlékkönyve. Összeáll. Tar Károly. Kolozsvár, 1995)
Sátoraljaújhely lexikona. (Sátoraljaújhely, 2001)
Egyed Ákos: 1848 erdélyi magyar vezéralakjai. (Marosvásárhely, 2004)
Urbán Aladár: Magyarországi és erdélyi urak. P. J. emlékezései. (Századok, 2009).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013