Palócz Endre
Palócz Endre

2022. november 27. Vasárnap

Palócz Endre

vívó, edző

Születési adatok

1911. március 23.

Budapest

Halálozási adatok

1988. január 11.

Budapest

Temetési adatok

1988. február 5.

Budapest

Farkasrét


Család

Nagyszülei: Pelczmann József, Kiss Rozália; Verebes János, Majsay Amália.

Szülei: dr. Palócz András/Endre (= 1905-ig Pelczmann Endre, 1880. nov. 30. Kéménd–1959. febr. 18. Bp. Temetés: 1959. febr. 20. Farkasrét) tanító, polgári iskolai igazgató, Verebes Ilona (1883. ápr. 23. Bp.–1974. júl. 6. Bp. Temetés: 1974. júl. 16. Farkasrét) tanítónő.

Testvérei: Palócz György (†1994. szept. 6. Bp. Temetés: 1994. szept. 26. Szent Gellért-plébánia altemploma) vívó, edző, honvéd ezredes, Palócz Pál, ill. dr. Hamvai Istvánné Palócz Ilona (1909. febr. 25. Bp.–1973. jan. 27. Bp.), enesei Dorner Béláné Palócz Klára és Réthelyi Károlyné Palócz Piroska.

Iskola

A ciszterci rend I. kerületi Szent Imre Gimnáziumában éretts. (1930), osztályfőnöke Brisits Frigyes volt. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen állam- (1934) és jogtudományi végbizonyítványt szerzett (1936).

Életút

A BEAC (1929–1936), az UTE (1933–1941), a MAC (1941–1944), a Vasas (1945–1953), a Bp. Vörös Meteor tőr-, kard- és párbajtőrvívója (1954–1957). Mestere Gerentsér László.

Tőrvívásban olimpiai 3. (1952: csapat), vb 3. (1954: csapat); főiskolai világbajnok (1935: csapat), főiskolai vb 3. (1933: csapat). 6-szoros magyar bajnok (1943, 1948, 1951, 1952, 1953, 1954: csapat). Helyezései a magyar tőrbajnokságokon: 1933: OB 6., 1937: OB 5., 1938: OB 2., 1939: OB 5., 1940: OB 8., 1949: OB 5., 1951: OB 4., 1954: OB 3., 1955: OB 7.

Kardvívásban kétszeres világbajnok (1951 és 1955: csapat), vb 3. (1953: csapat); főiskolai világbajnok (1935: csapat), főiskolai vb 2. (1933: csapat). 4-szeres magyar bajnok (1942, 1953, 1954, 1957: csapat). Helyezései a magyar kardbajnokságokon: 1937: OB 7., 1938: OB 7., 1939: OB 8., 1941: OB 5., 1942: OB 7., 1955: OB 4.

Párbajtőrvívásban főiskolai vb 2. (1933: csapat), főiskolai vb 3. (1935: csapat. Magyar bajnok (1949: csapat). Helyezései a magyar párbajtőrbajnokságokon: 1937: OB 7., 1938: OB 6., 1939: OB 5. Valamennyi fegyvernemben versenyzett, kardban 13-szoros (1937–1956), tőrben 23-szoros (1937–1956), párbajtőrben 2-szeres magyar válogatott (1937).

Palócz Endre Budapesten született, testvérével, Palócz Györggyel együtt a BEAC-ban kezdett el vívni Gerentsér Lászlónál, a magyar párbajtőr úttörőjénél. Gerentsér a Palócz testvéreket mindhárom fegyvernemre megtanította, talán ő (és testvére) volt az egyik első magyar „háromfegyvernemes” vívó. Hogy kedves növendéke volt azt az is bizonyítja, hogy Gerentsér László később Palócz Endrét kérte fel vívószakkönyve illusztrálására. Gerentsér László 1929-ben előadást tartott a francia tőr- és epée-vívásról a Sportoktatói Tanfolyam növendékeinek: az epée-vívás (= párbajtőrvívás) alapmozdulatait három tanítványával (Palócz Endre, Palócz György, Gözsy Sándor) mutatta be. Egy évvel később a kerületi KISOK (= Középfokú Iskolák Sportköreinek Országos Központja) bajnokságban tőrvívásban Meiszlinger Egon (= Meszlényi Egon) és testvére Palócz György mögött a harmadik helyen végzett (érdekesség, hogy Berczelly Tibor lett a 6.). Néhány héttel később, a középiskolai bajnokságon a Palócz testvéreknek sikerült visszavágni Meiszlingernek: a bajnoki címet György szerezte meg Endre és Meiszlinger előtt. A József nádor-emlékversenyen 1931-ben érte el első figyelemre méltó eredményét. A hagyományos egyetemi viadalon Kovács Pál szerezte meg a győzelmet Rasztovich Imre és Dunay Pál előtt (Palócz Endre az 5. helyet szerezte meg.)

Palócz Endre az 1930-as évek közepén már valamennyi fegyvernemben a szűkebb hazai élvonalat követő legjobbak közé tartozott. 1933-ban az Unio Vívó Club országos tőrversenyén Berczelly Tibor mögött a 2. helyen végzett, kardban megnyerte a Balaton-bajnokságot, s mindhárom fegyvernemben sorra nyerte a junior versenyeket, úgyhogy nem volt meglepetés, hogy a tőrbajnokságon is a 6. helyet szerezte meg. A budapesti Európa-bajnokságra még egyik fegyvernemben sem került be a válogatottba, a torinói főiskolai világbajnoksággal viszont sikerrel járt. Első nagy nemzetközi versenyén döntőbe is került, ott azonban nyeretlenül csak a 9. helyet érte el (a legjobb magyar, Meszlényi Egon három olasz vívó mögött a 4. helyen zárt). A tőrcsapatversenyre hét ország nevezett, Magyarország (Palócz Endrével) a két tőrnagyhatalom Olaszország és Franciaország mögött biztosan szerezte meg a bronzérmet. A sokoldalú Palócz azonban mindhárom fegyvernemet végigvívta: tagja volt a 2. helyen végzett kard- és párbajtőrcsapatnak is. Két évvel később, 1935-ben a budapesti főiskolai vb-re Palócz Endrét szintén mindhárom fegyvernemben nevezték, de lényegesen jobban teljesített mint legutóbb. Első (főiskolai) világbajnoki címeit szerezte meg a kard- és a tőrcsapat tagjaként, míg a párbajtőrcsapattal a 3. helyen végzett.

Palócz Endrének 1936-ban még nem volt esélye, hogy valamelyik fegyvernemben kivívja a berlini olimpiai részvétel jogát, a főiskolai bajnokságokat azonban mind kardban, mind tőrben (itt a 3. helyen Rerrich Béla végzett) megnyerte (párbajtőrben nem rendezték meg). Palócz Endre 1937-ben és 1938-ban viszont véghez vitte azt az igen ritka bravúrt, hogy valamennyi fegyvernemben magyar bajnoki döntőt vívhatott, igaz egyiket sem nyerte meg, sőt még csak dobogóra sem állhatott.

Az 1937-es év igen jelentős esztendő a vívósport történetében. Ekkor rendezték meg az első világbajnokságot Párizsban. Az első vb – mint utóbb kiderült – a magyar vívósport számára hosszú ideig az utolsó nemzetközi szereplést is jelentette. Magyarország nem vett részt a 2. pöstyéni vb-n, 1938-ban, s a világbajnokságok története már csak 1947-ben folytatódhatott. Magyarország azonban – különböző okokból – sem a lisszaboni (1947), sem a kairói (1949), sem a monte-carlói vb-n (1950) nem indulhatott (egyedül a londoni olimpiai évében, 1948-ban külön megrendezett női tőrcsapat világbajnokságon lehettek jelen magyar versenyzők). A Magyar Vívó Szövetség (MVSZ) 1937-ben eredetileg 18 vívó kiküldését javasolta az első vb-re, a 19. Rerrich Béla joghallgató azonban vállalta, hogy saját költségén a csapattal tart… Palócz Endre, akárcsak Rerrich a magyar párbajtőrválogatottat erősítette, amely azonban sajnos rendkívül gyengén teljesített: előbb Monacótól szenvedett 12:4-es vereséget (Bartha Rezső 2, Bay Béla 1, Dunay Pál, Palócz Endre), majd a nagy esélyes Olaszország verte meg 9:2-re (Hennyei Imre, Rerrich Béla 1-1, Bartha Rezső, Palócz Endre). Palócz Endre viszont bemutatkozott a magyar válogatottban, igaz ugyan, hogy egyetlen asszóját sem tudta megnyerni.

Palócz Endre végigversenyezte az 1939-es esztendőt, s talán ez az éve volt a legsikeresebb: a Hősök Emlékversenyén tőrben a 4. helyen végzett, a Gömbös-emlékversenyen szintén tőrben a 2. lett, megnyerte a BSE I. osztályú kardversenyét, ismét (!) mindhárom fegyvernemben bajnoki döntőt vívott (és megint csak nem nyerte meg egyiket sem…), végül megnyerte a (nem hivatalos) bécsi főiskolai világbajnokságot kardban, ugyanitt tőrben 3., ill. tagja volt a győztes magyar kard- és a 2. helyen végzett magyar tőrcsapatnak. 1940-től 1944-ig is elindult az egyre ritkábban megrendezett versenyeken, ám ekkor már egyetlen komolyabb eredményt sem ért el. Aztán – tisztázatlan körülmények között – hadifogságba esett, és hosszú évekre eltűnt a magyar vívómezőnyből.

 

Palócz Endre két olimpián vett részt (1948, 1952). Londonban a tőrbajnokságra 17 nemzet és 99 induló nevezett. Magyarország az előmérkőzésen Svájccal találkozott és biztosan győzött 11:5-re (Gerevich Aladár 4, Maszlay Lajos, Hátszegi József 3-3, Bay Béla 1), a 2. fordulóban azonban váratlanul igen erős ellenfélnek bizonyult Uruguay (!) együttese. Magyarország 8:8-at ért el (Gerevich Aladár, Palócz Endre 3-3, Dunay Pál 2, Hátszegi József) az addig elsősorban csak labdarúgóiról ismert kis dél-amerikai ország ellen (jobb tusaránnyal azonban Magyarország került az elődöntőbe). A négyes döntőbe jutásért két négyes csoportban vívtak a nemzetek, ahol Magyarország ellenfelei a nagy esélyes Olaszország, Belgium, valamint a verhető Argentína voltak. Az első fordulóban Belgium 10:6-ra verte Magyarországot (Palócz Endre 3, Gerevich Aladár 2, Dunay Pál 1, Bay Béla), majd következett Olaszország 9:2-es megsemmisítő győzelme (Gerevich Aladár, Hátszegi József 1-1, Palócz Endre, Maszlay Lajos), így Magyarország számára az elődöntő jelentette a végállomást (mivel Argentína is két vereséggel zárt, a két nyeretlen ország küzdelmének már nem volt értelme). Palócz Endre az egyéniben is elindult, ám szereplését nem kísérte siker, a 2. fordulóban kiesett.

Helsinkiben is az olimpiai versenyek – a kor szokásának megfelelően – a csapatküzdelmekkel kezdődtek. Magyarország számára az előmérkőzéseken egy rendkívül különös ellenfél, a néhány évig önállóan induló Saarvidék jutott. A 15:1-es győzelem (Palócz Endre, Gerevich Aladár, Tilli Endre 4-4, Berczelly Tibor 3) kiváló bemelegítésnek bizonyult. A második fordulóban aztán kellemetlen meglepetésre Argentína 9:7-re legyőzte Magyarországot (Tilli Endre 3, Palócz Endre (2), Gerevich Aladár, Sákovics József 1-1). A csoport másik két tagját viszont sikerült legyőzni: az Egyesült Államokat 10:6-ra (Gerevich Aladár, Tilli Endre 3-3, Maszlay Lajos, Palócz Endre 2-2) és az NSZK-t 14:2-re (Maszlay Lajos, Gerevich Aladár 4-4, Palócz Endre, Tilli Endre 2-2). Mivel szoros mérkőzésen az Egyesült Államok 9:7-re jobbnak bizonyult Argentínánál jobb tusarányával Magyarország és Argentína jutott az elődöntőbe. A négyes döntőbe jutásért Belgium volt az utolsó akadály, és ezúttal őket is sikerült megverni – méghozzá igen nagy fölénnyel 11:5-re (Palócz Endre 4, Gerevich Aladár, Tilli Endre 3-3 Maszlay Lajos 1). A négyes döntőben nem Magyarország volt az esélyes, ezért nem is meglepő, hogy a két tőrnagyhatalom, Olaszország (13:3; Gerevich Aladár 2, Berczelly Tibor 1, Maszlay Lajos, Sákovics József) és Franciaország (12:4; Gerevich Aladár 2, Berczelly Tibor, Tilli Endre 1-1, Sákovics József) is sima győzelmet aratott az addig erőn felül teljesítő magyarokon. A négyes döntőben azonban még volt egy negyedik válogatott is. Egyiptom akkor igen jelentős erőt képviselt a szúrófegyverekben. A stockholmi vb-n a magyar tőrválogatott már a selejtező körben búcsúzott, miután Franciaország és Egyiptom is megverte. Sőt párbajtőrben is folytatódott az „egyiptomi csapás”. A meglepően képzett afrikai vívók akkor a párbajtőrözőket is meglepték 8:7-re. Helsinkiben, a 3. helyért azonban sikerült a visszavágás – 9:6-ra (Tilli Endre 4, Gerevich Aladár, Palócz Endre 2-2, Maszlay Lajos 1). A bronzcsata hőse Tilli Endre volt, aki valamennyi ellenfelét legyőzte. Magyarország az olimpiai játékok történetében másodszor végzett (bronz)érmes helyen a férfitőrcsapatok versenyében! Az egyéni versenyben 26 ország 68 versenyzője indult, a magyar színeket Tilli Endre, Maszlay Lajos (a londoni olimpia bronzérmese) és Palócz Endre képviselte.

 

Palócz Endre négy világbajnokságon (1951, 1953, 1954, 1955) szerepelt. A stockholmi vb-n, 1951-ben tértek vissza a magyarok a nemzetközi vívópástokra. A távolmaradást elsősorban a szúrófegyverek képviselői érezték meg. Mivel a magyar válogatottaknak több mint tíz éve nem voltak eredményei, a lehető legerősebb selejtezőcsoportba sorolták a nagy esélyes Franciaország és az igen képzett, korábbi vb-kről bronzérmekkel távozó Egyiptom mellé. A tőrválogatott ezért már a selejtező körben búcsúzott, miután mindkét ellenfele megverte: Franciaország–Magyarország 13:3 (Berzsenyi Barnabás, Dunay Pál, Sákovics József 1-1, Palócz Endre) és Egyiptom–Magyarország 9:4 (Gerevich Aladár, Sákovics József 2-2, Berzsenyi Barnabás, Palócz Endre). Palócz tehát mindkét mérkőzésen vívott, ám sajnos egyetlen győzelmet sem aratott. Palócz Endre azonban tagja volt a kardcsapatnak is, s itt lényegesen jobban teljesített. A selejtezőben természetesen Dániát biztos, 14:2-es győzelemmel verte Magyarország (Pesthy Károly, Rajcsányi László 4-4, Gerevich Aladár, Palócz Endre 3-3). A döntőbe jutásért Ausztria következett (12:4, Kovács Pál 4, Palócz Endre, Gerevich Aladár 3-3, Pesthy Károly 2). A négyes döntőben Magyarország és Olaszország mellett Belgium és Egyiptom vívhatott. Egyiptom a három fegyvernemből kettőben (tőr, párbajtőr) legyőzte Magyarországot, de természetesen kardban esélye sem lehetett. Ritkán fordul elő, de most megtörtént: Magyarország–Egyiptom 16:0 (Berczelly Tibor, Palócz Endre, Pesthy Károly, Rajcsányi László 4-4). Az egyiptomi kiütés után Belgium „szétmarcangolása” jött (14:2, Gerevich Aladár, Kovács Pál, Palócz Endre 4-4, Pesthy Károly 2). És tizennégy év után vb-döntőben újra egymásnak feszült a két kardhatalom: Magyarország és Olaszország. Mintha semmi sem változott volna. Magyarország – akárcsak az első vb-n, 1937-ben – ezúttal is 10:6-ra verte Olaszországot, sőt a négy magyar szereplőből három is megegyezett: Berczelly Tibor, Gerevich Aladár és Kovács Pál. A verseny azonban másképp alakult: Olaszország 4:1-re elhúzott, ám Magyarország 8:4-re (!) fordítani tudott. Mivel lényegesen jobb volt a tusarány, elég volt egy asszót megnyerni a győzelemért, kettő sikerült (10:6 Kovács Pál 4, Gerevich Aladár 3, Berczelly Tibor 2, Rajcsányi László 1). Magyarország újra világbajnok, Palócz Endre megszerezte első világbajnoki címét! A magyar csapatban Kovács Pál vívott a legjobban, aki nemcsak a döntőben, de valamennyi csapatmérkőzésen is minden mérkőzését megnyerte (az egyéni vb-t azonban nem, ott Gerevich megelőzte. Palócz Endre is a döntőbe került, ahol 1 győzelemmel a 7. Rajcsányi mögött a 8. helyet szerezte meg.)

A brüsszeli vb 1953-ban korszakos jelentőségű a magyar vívósport történetében. A világversenyek történetében először fordult elő, hogy Magyarország négy aranyérmet nyert. A „szokásos” kard egyéni (Kovács Pál, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf sorrendben) és kard csapat mellett győzött a női tőrcsapat és először szerzett világbajnoki címet magyar párbajtőrvívó (Sákovics József)! Brüsszelben azonban a magyar férfi tőrvívók is kitettek magukért, Palócz Endre ezúttal őket erősítette. A csapatversenyre mindössze nyolc csapat nevezett, akik két csoportban vívtak a négyes döntőbe jutásért. Magyarország két könnyű győzelemmel nyitott: Svédországot 12:4-re (Gerevich Aladár, Tilli Endre 4-4, Palócz Endre 3, Sákovics József 1) Ausztráliát 9:1-re (Gerevich Aladár, Maszlay Lajos  3-3, Tilli Endre 2, Palócz Endre 2) verte. A négyes döntőbe végül Magyarország és Franciaország, ill. Olaszország és Belgium került. Az eredmények nagyon hasonlítottak az egy évvel korábbi helsinki olimpián elértekre. Olaszország ismét 13:3-ra győzött (Maszlay Lajos, Palócz Endre, Sákovics József 1-1, Gyuricza József), Franciaország pedig ezúttal 10:6-ra bizonyult jobbnak (Gyuricza József 3, Sákovics József 2, Tilli Endre 1, Maszlay Lajos). A 3. helyért azonban ezúttal a házigazda Belgium következett. Az eredmény azonban megegyezett az egy évvel korábbival – ismét 9:6-os magyar győzelem született (Palócz Endre 4, Gerevich Aladár 3, Tilli Endre, Gyuricza József 1-1). Magyarország tőrválogatottja először szerzett (bronz)érmet világbajnokságon! A bronzcsata hőse ezúttal azonban Palócz Endre volt, aki valamennyi ellenfelét legyőzte. Az egyéni versenyben a magyar színeket Tilli Endre, Maszlay Lajos, Palócz Endre és a feltörekvő fiatal Gyuricza József képviselte. Maszlay az első, Gyuricza egy erősen vitatható találattal a második fordulóban, Palócz a középdöntőben esett ki, Tilli azonban tiszta tusokkal biztosan menetelt a döntő felé, ahol végül a 4. helyen végzett.

A luxembourgi vb-n szereplő magyar válogatott egy év alatt jelentősen megváltozott. A „régiek” közül maradt a nem tőrvívó Gerevich és Tilli, Palócz Endre és a tavaly már bevetett fiatal Gyuricza József. Az újoncok: Czvikovszky Ferenc (egyéni induló), Marosi József és Szőcs Bertalan. A csapatküzdelmek selejtezőjében Jugoszlávia (13:3; Tilli Endre, Gyuricza József 4-4, Szőcs Bertalan 3, Marosi József 2), majd a visszatérő ellenfél, Ausztrália (9:2; Marosi József 3, Szőcs Bertalan, Gyuricza József, Palócz Endre 2-2) sem okozott különösebb megerőltetést – azaz rendkívül sima út vezetett a négyes döntőbe. A négyes döntőben ismét összejött a megszokott kvartett: Olaszország, Franciaország, Belgium és Magyarország. Olaszország ismét és megint 13:3-ra verte Magyarországot (Palócz Endre 2, Marosi József 1, Gyuricza József, Szőcs Bertalan), Franciaország pedig ezúttal 11:5-re bizonyult jobbnak (Tilli Endre 3, Gerevich Aladár, Gyuricza József 1-1, Marosi József). A 3. helyért pedig ismét Belgium ellen vívhatott a csapat, ezúttal azonban 9:3 lett a vége (Gerevich Aladár, Tilli Endre 3-3, Gyuricza  József 2, Palócz Endre 1). Magyarország tőrválogatottja másodszor szerzett (bronz)érmet világbajnokságon! A bronzcsata hősei Tilli Endre és Gerevich Aladár voltak, ezt megelőzően azonban Tilli a franciák ellen egészen fantasztikus teljesítményt nyújtott.

A római vb-n 1955-ben sikerült még a brüsszeli eredményeket is túlszárnyalni. Magyarország ezúttal öt aranyérmet szerzett: a „szokásos” kard egyéni (Gerevich Aladár) és kard csapat mellett megnyerte a női tőr egyéni (Dömölky Lídia) és női tőr csapat versenyt, s a sportág történetében először a férfi tőr egyéni verseny is magyar vívó (Gyuricza József) győzelmével ért véget. Két éven belül tehát valamennyi egyéni számban magyar világbajnoki cím született, a továbbra is „piacvezető” kard fegyvernem mellé a többi három szakág is felzárkózott. A római vb Palócz Endre utolsó világverseny volt, s ezúttal nem a tőrvívók között szerepelt, hanem „visszatért” a kardcsapatba. Az előmérkőzésen Magyarország biztosan verte Kubát 9:1-re (Kárpáti Rudolf, Hámori Jenő 3-3, Palócz Endre 2, Keresztes Attila 1). A középdöntőben Anglia (11:5; Gerevich Aladár, Hámori Jenő, Kovács Pál 3-3, Keresztes Attila 2) és Belgium (9:2; Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Palócz Endre 3-3, Keresztes Attila) legyőzése után máris következhettek a négyes döntő mérkőzései. A másik ágon nagy meglepetés született, a Szovjetunió legyőzte a jóval esélyesebb Franciaországot, akit aztán Lengyelország is legyőzött! Két új vívóhatalom születőben… A döntő 1. fordulójában Magyarország 14:2-re verte a Szovjetuniót (Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Palócz Endre 4-4, Gerevich Aladár 2), majd egy ennél szorosabb mérkőzésen 11:5-re Lengyelországot (Kárpáti Rudolf 4, Hámori Jenő, Keresztes Attila 3-3, Palócz Rudolf 1). A döntőben Olaszország következett, és minden eddiginél nehezebb volt a győzelmet kivívni. Az utolsó asszó előtt 8:7-re vezetett Magyarország, de a találatarány Olaszországnak sokkal jobb volt, azaz mindneképpen nyerni kellett. Kovács Pál vívott Roberto Ferrari ellen, s az olasz 3:1-re vezetett. Két tus kellett Olaszország világbajnokságához. Ehelyett Kovács egymás után négy (!) tiszta találatot vitt be! (9:7; Kovács Pál 4, Kárpáti Rudolf 3, Hámori Jenő 2, Gerevich Aladár) Magyarország újra világbajnok, Palócz Endre megszerezte második világbajnoki címét! A döntőben Kovács Pál valamennyi ellenfelét legyőzte, Gerevich Aladár viszont valamennyi ellenfelétől vereséget szenvedett. Az egyéni világbajnokságot viszont Gerevich Aladár nyerte meg, Palócz Endre a 2. fordulóban esett ki.

Emlékezet

Palócz Endre 1955-ig versenyzett, majd a Magyar Vívó Szövetségben (MVSZ) tevékenykedett és 1957-től nemzetközi versenybíróként működött (1961-től bekapcsolódott a magyar vívóválogatottak szakmai irányításába). Az MVSZ elnökségi tagja (1960–1966), a kubai vívóválogatott állami edzője (Palócz Györggyel és Horváth Kornéllal, majd Schatz Róberttel, 1967–1972). Hazatérése után az MTK-VM és az Újpesti Dózsa mestere (1973–1980).

Palócz Endre Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

Elismerés

Toldi Miklós Érdemérem (1940), Magyar Népköztársasági Sportérdemérem (arany, 1964).

Irodalom

Irod.: családi források: Pelczmann Endre budapesti lakos családnevének Palócz-ra kért átváltoztatása belügyminiszteri rendelettel megengedtetett. (Magyarság–Pesti Hírlap, 1905. febr. 3.)
Palócz Endre fővárosi tanító júl. 6-án vezeti oltár elé Verebes Ilona fővárosi tanítónőt. (Pesti Napló, 1907. jún. 23.)
Palócz Klárát, Palócz Endrének a MAC bajnokvívójának a húgát jún. 2-án vezeti oltár elé enesei Dorner Béla. (Képes Sport, 1943. jún. 1.)
Elhunyt dr. Palócz Andrásné Verebes Ilona tanítónő. (Népszava, 1974. júl. 14.)
Elhunyt dr. Palócz András polgári iskolai igazgató. (Új Ember, 1959. márc. 8.)
Meghalt Palócz Endre. (Népsport, 1988. jan. 15.).

Irod.: sportforrások: Palócz Endre – UTE! [Palócz Endre tanulmányai befejeztével az UTE-be igazolt.] (Sporthírlap, 1936. szept. 16.)
Palócz Endre győzött a kard egyéni versenyben [a bécsi főiskolai világbajnokságon]. (Nemzeti Sport, 1939. aug. 27.)
A jövő vívóreménységei. [Palócz Endre.] (Képes Sport, 1939. szept. 19.)
Palócz Endre a MAC színeiben kíván tovább versenyezni. (Nemzeti Sport, 1941. okt. 5.)
Az olaszok 4:1-es vezetése után a magyar kardcsapat ragyogóan küzdve kiharcolta a világbajnokságot. (Népsport, 1951. jún. 1.)
Maszlay Lajos: A stockholmi vb magyar eredményei (Sport és Testnevelés, 1951. 7.)
Szép küzdelemben harcolta ki a harmadik helyet férfi tőrcsapatunk Egyiptom ellen. (Népsport, 1952. júl. 24.)
A magyar férfi tőrcsapat harmadik lett a brüsszeli világbajnokságon. (Népsport, 1953. júl. 19.)
Férfi tőrcsapatunk harmadik lett a vívó vb-n. (Népsport, 1954. jún. 13.)
Kardcsapatunk az olaszokkal vívott hatalmas küzdelem után megnyerte a világbajnokságot Rómában. (Népsport, 1955. okt. 20.)
Syposs Zoltán: Kuba újjáéledt sportja: a vívás. Beszélgetés a kubai vívók magyar mesterével Palócz Györggyel. [A kubai vívóedzőkről, Palócz Endréről és Horváth Kornélról.] (Sportélet, 1968. 2.)
Toldy Ferenc: Magyar vívóedzők Kubában. (Magyar Hírlap, 1969. szept. 27.).

Irod.: Sportlexikon. I–II. köt. Főszerk. Nádori László. (Bp., 1985–1986)
Dávid Sándor: Arany évtizedek. A magyar vívás története. A Magyar Vívó Szövetség 75 éves jubileumára. (Bp., 1988)
Olimpiai almanach. Sydney 2000. (Bp., 2000)
Magyarok az olimpiai játékokon. 1896–2004. Athéntól Athénig. A Magyar Olimpiai Bizottság hivatalos kiadványa. (Bp., 2004)
Emléküket őrizzük. 2. Az olimpikonjaink, sportolóink, sportvezetőink emléke. Szerk. Győr Béla. (Bp., 2014)
Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon. 1896–2016. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2016).

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9Q97-YS8R-384?cc=1743180&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AXZH5-J9W (Verebes Ilona születési anyakönyve, 1883)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-6XC7-FR1?i=278&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3ACJPY-R82M (Palócz András és Verebes Ilona házassági anyakönyve, 1907)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DTW9-RL?i=85&cc=1452460 (Palócz Ilona születési anyakönyve, 1909)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/453599 (Dr. Palócz András gyászjelentése, 1959)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D4M7-7QZ?i=35&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A71J8-VFZM (Dr. Palócz András halotti anyakönyve, 1959)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-D1J7-CN3?i=40&cc=1452460 (Hamvai Istvánné Palócz Ilona halotti anyakönyve, 1973)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/453605 (Palócz György gyászjelentése, 1994)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2022

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője