Család

Sz: Pápay Sándor, Tóth Margit. F: Detre Judit. Leánya: Pápay Judit (1959–).

Iskola

Elemi iskoláit Esztergomban végezte, a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumban éretts. (1949). A SZOTE-n általános orvosi okl. szerzett (1955), laboratóriumi (1958), közegészségtani és járványtani laboratóriumi (1962), közegészségtani és járványtani (1966) és egészségügyi szervezési szakorvosi vizsgát tett (1975), az orvostudományok kandidátusa (1996), habilitált (1996).

Életút

A Szolnok Megyei Tanácsi Kórház Központi laboratóriumának segédorvosa (1955–1957), a Szolnok Megyei Tanács Közegészségügyi és Járványügyi Állomása (KÖJÁL) laboratóriumi orvosa (1957–1962), laboratóriumi főorvosa (1962–1974) és igazgató főorvosa (1963. máj. 5.–1974. jún. 30.). A Szolnok Megyei Tanács VB Egészségügyi és Szociálpolitikai Osztályának vezetője (1974. júl. 1.–1976. aug. 31.). Az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) főigazgató-helyettese (1976. szept. 1.–1983. dec. 31.), az Egészségügyi Minisztérium Közegészségügyi, Járványügyi és Felügyeleti Főosztályának vezetője (állami közegészségügyi és járványügyi főfelügyelői rangban, 1984. jan. 1.–1988. márc. 31.). Az Állami Közegészségügyi és Járványügyi Főfelügyelőség főigazgató főorvosa (1988. ápr. 1.–1991. ápr. 8.), az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) Országos Népegészségügyi Központ főigazgató-helyettese és országos tisztifőorvos-helyettese (1991–1997), egyúttal a Johan Béla Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) mb. főigazgatója (1992–1997), az Országos Környezetegészségügyi Intézet igazgató főorvosa (1997–1998), főorvosa (1998–2000). A Fodor József Közegészségügyi Központ nyugdíjas tanácsadója (2000-től). Környezet-egészségügyi és epidemiológiai kutatásokkal foglalkozott. Tudományos pályafutásának kezdetén új szerológiai és kémiai vizsgálati módszereket vezetett be, amelynek eredményeként Szolnok megyében jelentősen visszaszorult a dizentéria és más hasi megbetegedések endémiás előfordulása és morbiditása, majd részt vett a szolnoki kórház fekvő- és járóbeteg-szakellátásának fejlesztésében, új, progresszív betegellátás kidolgozásában. Később érdeklődése a lakosság egészségi állapotának vizsgálata felé fordult, elsősorban a magyarországi alumíniumkohók és hőerőművek környezetszennyezésének egészségkárosító hatását, a szennyezett környezet kockázati tényezőként játszott szerepét tanulmányozta. A magyarországi környezet-epidemiológiai kutatások megszervezője és irányítójaként alapvetően új eredményeket ért el a környezetminőség és a lakossági egészségi állapot közötti összefüggések feltárásában. A nemzetközi környezet-egészségügyi szakintézetek tanulmányozása után jelentős szerepet játszott az ÁNTSZ-ről szóló 1991. évi XI-es törvényt előkészítő munkabizottságok munkájában.

Emlékezet

Szolnokon, majd Budapest (X. kerület Kőrösi Csoma Sándor út 21.) élt és tevékenykedett, Szolnokon nyugszik.

Elismertség

Az MTA Környezet- és Egészségtudományi Bizottsága tagja (1986-tól). A Magyar Higiénikusok Társasága elnökségi tagja (1976-tól) és főtitkára (1976–1982). A Magyar Munkahigiénikusok Társasága, a Magyar Infektológiai Társaság és a Népegészségügyi Tudományos Társaság tagja.

Elismerés

Munka Érdemrend (arany, 1979), a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (2000). Fidor József-emlékérem (1983).

Szerkesztés

A Johan Béla Országos Közegészségügyi Intézet működése c. sorozat szerkesztője (1992–1996. Bp., 1993–1997).