Pattantyús-Ábrahám Imre
Pattantyús-Ábrahám Imre

2021. május 14. Péntek

Pattantyús-Ábrahám Imre

kohómérnök

Névváltozatok

Ábrahám Imre

Születési adatok

1891. augusztus 26.

Illava, Trencsén vármegye

Halálozási adatok

1956. január 30.

Budapest

Temetési adatok

1956. február 4.

Budapest

Farkasrét


Család

Sz: Pattantyús-Ábrahám Márton (1857–1932) orvos, selmeczi Pöschl Ilona (1864–1950), Pöschl Ede (1820–1898) bányamérnök, selmecbányai professzor leánya. Nagybátyja: selmeczi Pöschl Imre (1871–1963) mérnök, a József Műegyetem elektrotechnika professzora. Testvérei: Pattantyús-Ábrahám Márton (1887–1915), Pattantyús-Ábrahám Endre (1888–1921), Pattantyús-Ábrahám Géza (1885–1956) gépészmérnök, az MTA tagja és Pattantyús-Ábrahám Erzsébet (1895–1970). F: 1917-től Jankó Magdolna. Fia: Pattantyús-Ábrahám Gábor (1924–), Pattantyús-Ábrahám Ádám (1929–) és Pattantyús-Ábrahám Tamás (1934–); leánya: Pattantyús-Ábrahám Edit (1925–).

Iskola

Középiskoláit Trencsénben és Nagyszombaton végezte, a nagyszombati Érseki Katolikus Főgimnáziumban éretts. (1909), a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskolán végbizonyítványt (1913), vaskohómérnöki okl. szerzett (1917). A műszaki tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952).

Életút

A gölnicbányai állami szakiskola r. tanára és műhelyfőnöke (1913–1918); közben az I. világháborúban katonai szolgálatot teljesített (hadmérnöki beosztásban, 1915–1918), főhadnagyként szerelt le (1918). Az összeomlás után a kassai felsőipari iskola r. tanára (1918–1919), a trianoni békediktátum után menekülnie kellett (1919. ápr.). A Selmecbányáról Sopronba menekített Bányászati és Erdészeti Főiskola Fizika–elektrotechnikai Tanszéken Boleman Géza adjunktusa (1919–1924), a Kohógéptani Tanszék rk. tanára (1924–1927), r. tanára (1927–1934) és a Kohómérnöki Osztály dékánja (1931–1934). Az átszervezés után kinevezték a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdasági Egyetem (JNMGE) ny. r. tanárává (nem fogadta el: 1934-ben). A Rimamurány–Salgótarjáni Vasmű Rt. tanácsadója, műszaki igazgatója (1934–1941). A győri Magyar Vagon- és Gépgyár igazgatója, vezérigazgatója (1941–1949), vezérigazgató-helyettese (1949–1951). A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem (NME) egy. tanára és az Általános Géptan Tanszék vezetője (1952–1956), egyúttal a Kohó- és Bányamérnöki Kar dékánja (1952–1955). Általános géptani, bánya- és kohógépipari alapkutatásokkal, kohógépipari szállítóberendezések, valamint kalorikus és hidrogépek teljesítményvizsgálatával, teljesítményfokozásának lehetőségeivel foglalkozott. Cotel Ernővel (1879–1954) nemzetközileg is alapvetően új eredményeket ért el acélprofil meleghengerlések munkaszükségleteinek feltárása terén. Különösen értékes tevékenységet fejtett ki a magyarországi kohóművek, vas- és acélgyárak, vasérc- és szénbányatelepek gépészeti és energiagazdálkodási vizsgálatában. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem (NME) alapító tagjaként iskolatermető szerepet játszott a modern hazai felsőfokú kohómérnökképzés megteremtésében.

Emlékezet

Budapesten és Miskolcon élt és tevékenykedett, a BOTE Belgyógyászati Klinikáján hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002). Mellszobra a Miskolci Egyetemen, a szoborparkban látható (mészkő, Vígh Tamás alkotása, 1965). Születésének centenáriumán, a Miskolci Egyetem Pattantyús-Ábrahám Imre-emlékkönyvet adott ki (Terplán Zénó szerkesztésében, 1991-ben).

Főbb művei

F. m.: Szakaszos üzemű elektromotorok teljesítőképessége. 1–5. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1927)
A hengerlési munka meghatározása. Cotel Ernővel. 1 táblával. (A Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1929 és külön: Bp., 1929)
Hőtárolók az energiakiegyenlítés szolgálatában. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1929)
Péch Antal. P.-Á. I. serlegbeszéde, 1940. dec. 8. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1941)
A magyar kohászat száz éve. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1948)
Fényíves kemence üzemviszonyai és szabályozó berendezések. Egy. jegyz. (Sopron, 1950)
Kohászati elektrotechnika. Egy. jegyz. (Bp., 1952)
Hőerőgépek üzemtana. Egy. tankönyv. (Miskolc, 1954)
Kohászati szállítóberendezések. Kiegészítések Sváb János Emelőgépek c. jegyzetéhez. (Miskolc, 1954)
Kohászati elektrotechnika. I–II. köt. Egy. tankönyv. (Miskolc, 1955–1958).

Irodalom

Irod.: Kiss Ervin–Terplán Zénó: P.-Á. I. professzor munkásságának méltatása. – P.-Á. I. professzor életrajzának fontosabb adatai. – P.-Á. I. szakirodalmi munkássága. (Az NME Közleményei, 1981)
Terplán Zénó: P.-Á. I. (Műszaki nagyjaink. VI. köt. Bp., 1988)
Kecskés Attiláné: P.-Á. I. élete és munkássága, különös tekintettel győri éveire. (Győri tanulmányok, 1988)
P.-Á. I. 1891–1956. Emlékkönyv születésének 100. évfordulójára. Szerk. Terplán Zénó. Ill. Péter József. (A Miskolci Egyetem Történeti Bizottsága kiadványa. Miskolc, 1991)
P-Á. I. (Bányászati és Kohászati Lapok. Kohászat, 1991)
Pattantyús-Ábrahám Ádám: 50 éve hunyt el P.-Á. I. (Mérnök Újság, 2006).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2014