Család

Sz: Pauer György, Vecsey Julianna, anyja evangélikus vallású volt. Korán árvaságra jutott, Simonyi Pál székesfehérvári nagyprépost nevelte.

Iskola

Középiskoláit Székesfehérvárott és Pesten végezte, majd a római Collegium Germanico–Hungaricumban tanult (1834–1838), hittudori okl. szerzett (1838) és pappá szentelték (1838. aug. 19.). Az MTA tagja (l.: 1858. dec. 15.).

Életút

Csákvárott káplán (1838–1841), a Religio és Nevelés, ill. a Fasciculi Ecclesiastico-Literarii c. folyóiratok segédszerkesztője (1841– 1843). A székesfehérvári papnevelő intézet spirituálisa és a teológia helyettes tanára (1844–1852), r. tanára (1860–1867); közben uo. püspöki titkár (1852–1858). Székesfehérvári kanonok és budai főesperes (1858–1866); közben a káptalan képviselője és jegyző az esztergomi tartományi zsinaton (1858). C. szekszárdi apát (1862-től), biduai választott püspök (1866-tól), püspöki helynök (1869-től), olympiai felszentelt püspök (1872-től; Esztergomban szentelték fel: 1872. jún. 29.). Nagyprépost (1873–1878), káptalani helynök (1874 és 1877–1878), székesfehérvári megyéspüspök (1878–1889; kinevezték: 1878. dec. 25.; XIII. Leó pápa megerősítette: 1879. febr. 28.; székét elfoglalta: 1879. ápr. 24.). A Szent László Társulat alelnöke. Történészként elsősorban egyháztörténettel, egyházmegyéje múltjával, Székesfehérvár történetével és régészeti emlékeivel foglalkozott. A székesfehérvári püspökség alapításának 100. évfordulójára megírta annak történetét (latin nyelven, 1877). Nevéhez fűződik a megyei tanítóegyesület megalapítása, de tevékenyen részt vett a Vörösmarty Kör és a Székesfehérvári Városi Történelmi és Régészeti Egyesület létrejöttében, jelentős adományaival gyarapította a helyi múzeumokat. Tevékenykedett Vörösmarty Mihály és Horvát István székesfehérvári, ill. Virág Benedek tabáni emlékművének felállításában. Különösen híres könyvgyűjtő volt: több mint húszezer kötetből álló magánkönyvtárát (benne 300 ősnyomtatvánnyal és kézirattal) egyházmegyéjére hagyta. Történelmi ismertetése saját könyvtára ősnyomtatványairól kéziratban maradt.

Emlékezet

Aranymiséjét 1888. aug. 20-án tartotta. Székesfehérvárott hunyt el, holttestét, végakarata szerint a székesfehérvári sóstói temetőkápolnában helyezték örök nyugalomra. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2008-ban). Az MTA-n Czobor Béla tartott fölötte emlékbeszédet (1890. ápr. 28-án). A székesfehérvári egyházmegye könyvtárában gipsz mellszobrát helyezték el (Szász Gyula alkotása, 1923). Születésének 120. évfordulóján Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök szentmisében emlékezett meg róla a sóstói temetőkápolnában (2009. máj. 18-án). A székesfehérvári püspöki könyvtár az ország 4. legnagyobb ősnyomtatvány-gyűjteményével rendelkezik, jelenleg 503 inkunábulumot őriznek itt (az ország 7500 ősnyomtatványából 152 kizárólag Székesfehérvárott található meg!). Az OSZK és a Székesfehérvári Egyházmegye közös kiadásában jelentette meg Pauler János értékes könyvgyűjteményének katalógusát (Velenczei Katalin szerkesztésében), míg a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum emlékkiállítást rendezett tiszteletére (mindkettő szintén 2009-ben).

Elismerés

A bp.-i tudományegyetem tb. doktora (1880).

Szerkesztés

Az Egyetemes Magyar Encyclopaedia munkatársa. Költeményei a Hazai és Külföldi Tudósításokban és a Hasznos Mulatságokban jelentek meg (1833–1834).