Iskola

Az MTA tagja (l.: 1918. máj. 2.; r.: 1931. máj. 15.).

Életút

A bp.-i (1905-1907), a göttingeni tudományegyetemen tanult (1907-1911), Göttingenben bölcsészdoktori okl., Bp.-en matematika-fizika szakos tanári okl. (1911), a fénytan tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1916), az MTA tagja (l.: 1918. máj. 2.; r.: 1931. máj. 15.). - Az erdélyi geofizikai kutatásokban br. Eötvös Loránd munkatársa (1911-1913), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Int. gyakornoka, tanársegéde (1913-1918) és magántanára (1916-1918), az ált. kísérleti természettan ny. rk. tanára (1918-1919), a Bp.-re menekült kolozsvári (1919-1921), majd a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen a kísérleti fizika ny. r. tanára (1919-1921), majd Jénában a Notgemeinschaft der deutschen Wissenschaften meghívására a relativitáselmélettel kapcsolatos kísérleti vizsgálatokat folytatott (1922-1924). A József Muegyetemen, ill. a József Nádor Műsz. és Gazdaságtud. Egyetemen a fizika ny. r. tanára (1924-1943); közben a Gépész- és Vegyészmérnöki Kar dékánja (1934-1935). - A Felsőház tagja (1939-1943).Akusztikai és optikai kutatásokkal fogl. Alapvetően új eredményeket ért el a fémrácsról elhajlított fény polaritásának és a katódporlasztással előállított igen vékony fémrétegek elektromos és optikai sajátosságainak vizsgálata terén. Megismételte a híres Harres-Sagnac-féle kísérletet. Mo.-on bevezette a föld alatti geológiai alakulatok felismerésében sikeres szeizmikus kutatási módszert. Az általa berendezett spektroszkópiai laboratóriumban nemzetközileg is értékes munkásságot fejtett ki a molekulaszínképek analízise terén.