Család

Sz: Pongor Ferenc (†1910) debreceni vagongyári lakatos, majd gőzmalmi gépész, Eszenyi Regina. Testvére Szepes Károlyné Pongor ? pedagógus. F: 1931-től Rössler Irén. Leánya: Pongor Erzsébet (1936. márc. 14.) és Pongor Katalin (1938. júl. 4.). 

Iskola

Középiskoláit Beregszászon és Mezőtúron végezte, Mezőtúron éretts. (1922), a debreceni Tisza István Tudományegyetemen általános orvosi okl. (1928), a gümőkóros megbetegedések tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1943), az orvostudományok kandidátusa (1965). 

Életút

A debreceni Auguszta Szanatórium gyakornoka (1925–1927), segédorvosa (1927–1930), c. osztályos főorvosa (1930–1932), osztályvezető főorvosa (1932–1943), igazgató főorvosa (1943–1945. dec. 31.). Az átszervezés után a debreceni Állami Tüdőbeteg-gyógyintézet igazgató főorvosa (1946. jan. 1.–1955. dec. 31.), az újabb átszervezése után a DOTE Tbc Klinika tanszékvezető egy. docense (1956. jan. 1.–1966. febr. 28.), tanszékvezető egy. tanára (1966. márc. 1.–1974. jún. 30.). A Debreceni Tüdőbeteg-gondozó Intézet és az intézet 30 ágyas tüdőbetegotthona vezetője is (1939–1948). A debreceni Tisza István Tudományegyetem magántanára (1943–1951). A MÁV debreceni szakorvosi tanácsadója (1940-től). A II. világháborúban katonai szolgálatot teljesített (a debreceni 6. sz. helyőrségi kórházban, mint orvos-zászlós, 1940-től). 

Az MDP tagja (1945-től), a párt debreceni városi pártbizottságának választmányi tagja. A Magyar Egységes Párt tagja (1943-tól). A Csaba Bajtársi Egyesület tagja (egyetemi hallgatóként, 1922-től). 

Tudományos pályafutásának kezdetén a tüdőtuberkulózis aktivitásával foglalkozott, e célból nagyszámú szanatóriumi beteganyagot vizsgált a Costa-, a Takata- és a Weltmann-reakcióval, majd vizsgálatait kiterjesztett a tüdőbetegek vérsavójának vizsgálatára is: megállapította, hogy a vérsavószint kalciumtartalmának emelkedése és a tüdőtbc aktivitás között összefüggés van. Később tbc-tenyésztési eljárásokat végzett, utóbb a thoracoplastica műtét mobilizáló hatását tanulmányozta, majd érdeklődése a tuberkulózis-baktériumtól eltérő ún. atípusos mikobaktériumok klinikai jelentősége, mikrobiológiai és taxonómiai vizsgálata felé fordult. Jelentős eredményeket ért el az ún. chromogén mikobaktériumok patogenitásának feltárása, tüdőfolyamatokban játszott szerepének tisztázása terén. Intézményvezetése alatt a debreceni klinika a magyarországi pulmonológiai és bronchológiai kutatások egyik központjává vált az országban egyedülálló szemtbc és mellkassebészeti osztályt, valamint korszerű kardiorespiratorikus laboratóriumot létesített. További kutatási területei: a tüdőtbc és a sárgaság összefüggései; a gümős agyhártyagyulladás és a gümős hashártyagyulladás kóroktana; a terhesség és a gümőkór; a hazai tbc elleni küzdelem és a gümőkór utáni rehabilitáció szervezési kérdései, különös tekintettel a tüdőbeteg-gondozó intézetekre és szanatóriumokra. 

Elismertség

A Korányi Ferenc Tbc és Tüdőgyógyász Társaság elnökségi tagja.

Elismerés

Szocialista Munkáért Érdemérem (1954), Munka Érdemérem (arany, 1974).

A Debreceni Orvos Egyesület Érme (1943), Korányi Frigyes-emlékérem (1955), Robert Koch-érem (Weimar, 1957), Markusovszky-emlékérem (1976), Pro Universitate Díj (1976). 

Szerkesztés

A Tuberkulózis és Tüdőbetegségek c. folyóirat szerkesztőbizottságának tagja.