Prinz Gyula
Prinz Gyula

2024. április 18. Csütörtök

Prinz Gyula

geográfus

Születési adatok

1892. január 11.

Rábamolnári, Vas vármegye

Halálozási adatok

1973. december 31.

Budapest


Iskola

Az MTA tagja (l.: 1935. máj. 16.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).

Életút

A bp.-i (1900-1901), a müncheni és berlini tudományegyetemen tanult (1901-1902), a breslaui egyetemen bölcsészdoktori okl. (1904), a leíró földtan tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1908), a földrajztudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1954). Az MTA tagja (l.: 1935. máj. 16.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.). - A breslaui egyetem Földtani Int. tanársegéde (1903-1904), a bp.-i tudományegyetem Geopaleontológiai Int. tanársegéde (1904-1910), egy. adjunktusa (1910-1913) és magántanára (1908-1913). Az Erzsébet Nőisk. Tanárképző Főisk.- ján a földrajz r. tanára (1913-1918); közben Izlandban glaciológiai tanulmányokat folytatott (1914), amelyet az I. vh. félbeszakított. A vh. kezdetén, mint ellenséges állampolgárt az angol hatóságok Man szigetére internálták (1914). A pozsonyi, ill. a Bp.-re menekült pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemen a földrajz ny. r. tanára (1918-1923); közben a bölcsészkar dékánja (1919-1920). A pécsi Erzsébettud. Egyetemen a földrajz ny. r. tanára (1923-1940); közben a bölcsészkar dékánja (1933-1934), majd az egyetem rektora (1935-1936). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen az ált. és fizikai földrajz ny. r. tanára (1940-1945), a Szegedi Tudományegyetem Földrajz Tanszék ny. r. tanára (1945-1952), egy. tanára (1952-1957) és a tanszék vezetője (1949-1957); közben a bölcsészkar dékánja (1948-1949).A földrajz és a geológia szinte vmennyi területén jelentőset alkotott, természet-, társadalom- és gazdaságföldrajzi, ill. kőzettani művei a m. tud. kimagasló teljesítményei, földrajzi tankönyvein nemzedékek nőttek fel. Műveiben újszerű szintézisét adta a geográfia és a geológia legfontosabb eredményeinek. Almásy György második közép-ázsiai expedíciójának tagjaként a Tiensan-hegységet tanulmányozta (1906-1907), majd önálló expedíciót vezetett a Tiensan- a Pamír és a Kunlun-hegységekbe, ill. a Tarim-medence Ny-i részébe. A Perthes-féle Geographen-Kalender (1910) térképén ábrázolva számolt be utazásai eredményeiről. Belső-ázsiai utazásainak kőzettani eredményeit Szentpétery Zsigmond, őslénytani eredményeit Vadász Elemér dolgozta fel.

Főbb művei

F. m.: Die Nautiliden in der unteren Jura-Periode. Budapest,1905
A klíma története. Budapest,1905
Belsõázsiai utazásaim néprajzi eredményei. Budapest,
Die Vergletscherung des nördlichen Teiles des Zentralen Tienschan-Gebirges. Wien,1909
Utazásaim Belsõázsiában. Budapest,1911
Második belsõázsiai utazásom néprajzi eredményei. Budapest,1913
Magyarország földrajza. Budapest,1914
Budapest földrajza. Budapest,1914
Magyarország településformái. Budapest,1922
Európa természeti földrajza. Budapest,1923
Európa városai. Pécs-Budapest,1923
Ungarn. In: Handbuch der geographischen Wissenschaft Berlin,1931
Magyar földrajz. Budapest,1936
Közép-Ázsia õsi tönkfelszíne. Mathematikai és Természettudományi Értesítõ h.n.,1939
A Magas-Tiensán. Budapest,1939
Hat világrész földrajza. Budapest,1943
Utazásaim Belsõ-Ázsiában. Budapest,1943
A városmorfológiai felvétel alapvetése. Budapest,1953
A földrajzi és természeti adottságok szerepe a városépítésben. Budapest,1954
Városföldrajz. Budapest,1955
Az országdomborezat földszármazástani magyarázata a „Tisia-elmélet” tükrében. Földrajzi Közlemények h.n.,1955.

Irodalom

Irod.: Szabó Pál Zoltán:P. Gy. tudományos munkásságának 50 éve. Budapest,1955
Somogyi Sándor:Búcsú P. Gy.-tól. Földrajzi Közlemények 1974
Hajdú Zoltán:P. Gy. közigazgatás-földrajzi munkássága. Földrajzi Értesítõ 1980
Kecskés Tibor:P. Gy. Ázsia-kutatóprofesszorunk emlékezete. Vasi Szemle 1982
Szederkényi Tibor:P. Gy., a geológus. Földtani Közlöny 1984
Fehér József:P. Gy. gazdaságföldrajzi kutatásai.
Somogyi Sándor:P. Gy., a földrajztudomány egyetemes művelõje.
Szederkényi Tibor:P. Gy. és a magyar földtan. Földrajzi Közlemények h.n.,1984

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője