Család

A Prónay család nemesi, de nem bárói ágából származott. Sz: Prónay János (1790–1844), Nógrád vm. követe, Kubinyi Ludovika. F: 1859-től Almássy Ilona.

Iskola

Tanulmányait Rozsnyón, Pozsonyban és Eperjesen végezte, jogot Losoncon tanult. Ügyvédi vizsgát tett (1845).

Életút

Az 1843–1844. évi országgyűlésen br. Radvánszky Antal zólyomi követ gyakornoka, később az ún. távollevők követe. Nógrád vm. t. aljegyzője (1843–1845), az ügyvédi vizsga letétele után barátjával, br. Podmaniczky Frigyessel hosszabb külföldi utat tett: Német-, Orosz- és Svédországba utazott, bejárta Dánia egyes részeit (1845–1846), majd gr. Mailáth Györggyel és gr. Szécsen Antallal Angliában, Skóciában és Írország egyes területein elsősorban az angolszász intézményrendszert tanulmányozta (1846). Nógrád vm. t. főjegyzője (1846–1848), a forradalom és szabadságharc idején főbírója (1848–1849). A császári csapatok elfogták és a pesti Újépületbe vitték (1849. jan.; hatheti fogság után 1849 tavaszán szabadult). Kiszabadulása után Nógrád vm. alispánja (1849), az orosz csapatok betörése után Görgei Táborába ment és a világosi fegyverletételig (1849. aug. 13.) futárszolgálatot teljesített. A szabadságharc bukása után bujkált, 1850-ben amnesztiát kapott, de internálták és rendőri felügyelet alá helyezték. Visszavonult birtokaira, 1860-ban ismét Nógrád vm. főispánjává nevezték ki, de ő nem vállalta el a hivatalt. A mezőkeresztesi választókerület országgyűlési képviselője (az országgyűlésben a Határozati Párthoz csatlakozott, 1861-ben), majd a Balközép programjával uo. ismét mandátumot nyert (1865–1872), utóbb a Szabadelvű Párt programjával lett képviselő (1875–1880). A Belügyminisztérium államtitkára (1880–1884). Részt vett a közös ügyek tárgyalására kiküldött ’67-es bizottság munkájában. Később, mint államtitkár jelentős szerepet játszott az államrendőrségről, a köztisztviselők hivatali kvalifikációjáról és a közigazgatás rendezéséről szóló törvénytervezetek kidolgozásában. Felesége, Almássy Ilona 1871-ben 2000, ő maga 1873-ban 3000 koronát adott az MTA-nak.

Emlékezet

Arcképe megjelent a Vasárnapi Ujságban (1880).