Rajk László
Rajk László

2022. november 27. Vasárnap

Rajk László

politikus

Névváltozatok

Reich László;  Rájk László 

Születési adatok

1909. március 8.

Székelyudvarhely, Udvarhely vármegye

Halálozási adatok

1949. október 15.

Budapest


Család

Református családból származott.

Szülei: Reich József (†1924) erdélyi szász csizmadiamester, Mészáros Vilma. Tizenegyen voltak testvérek, Rajk László volt a kilencedik.

Testvérei közül: Rajk Endre (1899. Székelyudvarhely–1960. szept. 8. Kronach, Németország) Szálasi Ferenc híve, a nyilas hatalomátvétel után készletgazdálkodási kormánybiztos és közellátásügyi miniszterhelyettes.

További testvérei: Rajk József (1891–1936) csizmadia, dr. Rajk Lajos (1892. Berettyóújfalu–1949. febr. 18. Bp.) orvos, Rajk Gyula (1893–1975) az Angol–Magyar Bank tisztviselője, majd a Globus Könyvkiadó ügyvezető igazgatója, Rajk Sándor (1895–1976) csizmadia, Keszler Albertné Rajk Vilma (1897–1989) kalapkészítő, Soós Lajosné Rajk Erzsébet (1904–1991) adminisztrátor, Rajk Jenő (1906–1994) villamosmérnök, Nagy Zoltánné Rajk Berta (1911–1991) kalapkészítő, majd könyvelő és Rajk Béla (1913. máj. 26. Székelyudvarhely–1985) nyomdász.

Rajk Lajos felesége: Bokor Vera (†1974. febr. 11. Bp. Temetés: 1974. febr. 22. Farkasrét), Bokor Lajos (1892. ápr. 5. Árvátfalva, Udvarhely vm.) rendőrkapitány leánya. Bokor Lajos később is jó kapcsolatokat tartott a családdal, elsősorban neki köszönhető, hogy Rajk Lászlót első letartóztatásai után hamarosan szabadon engedték.

Felesége: Földi Júlia (1914. febr. 9. Bp.–1981. szept. 6. Bp. Temetés: 1981. szept. 14. Kerepesi út) politikus, Földi István mázolósegéd és Szabó Mária varrónő leánya.

Gyermeke, fia: Rajk László, ifj. (1949. jan. 26. Bp.–2019. szept. 11. Bp.) építész, díszlettervező, politikus.

Eredeti neve Reich László volt, a család az 1910-es években magyarosította a nevét előbb Rájkra, ami később Rajkra módosult. Apja és testvérei mind a Rajk, mind a Rájk névváltozatot használták.

Iskola

A székelyudvarhelyi református líceumban (1919–1924), a nyíregyházi református gimnáziumban tanult (1924–1927), Nyíregyházán éretts. (1927). A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar–francia szakon tanult (1927–1933); közben két szemesztert a besançoni egyetemen végzett (1929–1930); tanulmányait nem fejezhette be (1933. jún.).

Életút

Budapesten vasbetonszerelő munkás (Mór László álnéven, 1933–1935), és a Magyar Építőipari Munkások Országos Szövetsége (MÉMOSZ) tagjaként kommunista szervezőmunkát végzett. Az 1935. évi építőmunkássztrájk szervezésében való részvételéért – mint román állampolgárt – kiutasították Magyarországról (1936. júl. 1-jén). Csehszlovákiában élt (Bertók János álnéven, 1935–1937), majd pártmegbízással, Firtos László álnéven, a spanyol polgárháborúban, a Nemzetközi Brigádok magyar zászlóaljában század politikai biztosként a köztársaságiak oldalán harcolt (1937. okt. 22.–1939. febr.), a köztársaságiak veresége után Franciaországba menekült. Kommunista múltja miatt internálták, a St. Cyprien-i (1939. febr.–1939. ápr.) és a gurs-i (1939. ápr.–1939 ősze), majd a Le Vernet-i internálótábor foglya (1939 ősze–1941. máj.). Franciaország német megszállása után németországi munkára jelentkezett, Espenheimben dolgozott néhány hónapig, de Bécsben megszökött, és visszatért Magyarországra (1941. aug. 25.). Magyarországon ismét letartóztatták (1941. okt.), Kistarcsán és a budapesti Margit körúti fegyházban őrizték (1941–1944. szept. 9.).

Szabadulása után a nemzeti ellenállás résztvevője, az újjászervezett magyarországi kommunista párt titkára (1944 szept.–1944. nov.). Miután újra lebukott, ezúttal Sopronkőhidára szállították (1944. dec. 11.), ahol a Vezérkari Főnökség különbírósága elé került. Testvére, Rajk Endre, a nyilas hatóságoknál elérte, hogy ügyét polgári bíróság tárgyalja. A fegyház kiürítésekor előbb osztrák, majd bajor területre hurcolták (végül egy formális tárgyalás során minden vádlottal együtt felmentették; 1945 máj.-ban tért vissza Magyarországra).

Az MKP, ill. az MDP KV tagja (1945. máj. 22.–1949. jún. 11.) és az MKP, ill. az MDP PB tagja (1945. máj. 22.–1949. jún. 11.). Az MKP KV titkára (1945. máj. 22.–1946. okt. 1.) és az MKP Nagy-budapesti Területi Bizottsága titkára (1945. máj. 22.–1945. nov. 22.). Az MKP főtitkárhelyettese (1945. nov. 22.–1946. okt. 1.). Belügyminiszter (1946. márc. 20.–1948. aug. 5.), külügyminiszter (1948. aug. 5.–1949. jún. 11.). Az MDP KV titkára (1948. jún. 14.–1949. jún. 11.). Az MDP KV Szervező Bizottsága tagja (1948. nov. 27.–1949. jún. 11.).

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Dunántúl, 1945. jún. 24.–1945. nov. 4.), nemzetgyűlési képviselő (Nagy-Budapest, 1945. nov. 4.–1947. aug. 31.). Országgyűlési képviselő (Fejér és Komárom-Esztergom vármegyék Székesfehérvár törvényhatósági jogú várossal 1947. aug. 31.–1949. máj. 15.), az államfői jogok egy részét gyakorló háromfős Nemzeti Főtanács tagja (1945. dec. 7.–1946. febr. 2.). A Magyar Függetlenségi Népfront titkára (1949. febr. 1.–1949. máj. 30.).

Rajk László Franciaországi egyetemi évei alatt ismerkedett meg a radikális szocialista és kommunista eszmékkel, hazatérése után Budapesten marxista köröket szervezett Fejtő Ferenccel (1909–2008) és Szász Bélával. Stolte István javaslatára csatlakozott az illegális Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségéhez (KIMSZ), és felvették a KMP-be is (mindkettő: 1931-ben). Tevékenységéért több ízben letartóztatták, három hónapi vizsgálati fogság után bizonyítékok hiányában szabadon bocsátották (1932), másodszori lebukása után szintén felmentették, az egyetemről azonban kizárták (1933. jún.). Miután kiutasították Magyarországról, Csehszlovákiában telepedett le: Prágában élt, majd Pozsonyban csatlakozott a kommunista irányítás alatt álló Magyar Fiatalok Szövetségéhez (MFSZ). Itt várta ki, hogy az MKP engedélyezze a spanyolországi polgárháborúban való részvételét.

Spanyolországban, Albacetében csatlakozott a Nemzetközi Brigádok Rákosi-zászlóaljához, amelynek feladata az ország északi és déli részét uraló francóista erők utánpótlásának az elvágása volt. Rajk László újoncszázada 1938. febr. 9-én hagyta el a kiképzőtábort (parancsnoka Szalvai Mihály (1899–1955) volt, aki nemsokára őrmesterré léptette elő). A bukás után franciaországi internálótáborok foglya (1939–1941), ahol többször is sikertelenül próbálkozott szökéssel, ill. sztrájkot és egyéb tiltakozó akciókat szervezett az embertelen körülmények miatt. Franciaország német megszállása után az itt szolgáló SS-tisztek rendszeresen toboroztak munkásokat az internálótáborokban őrzött foglyokból. Mivel Rajk László építőmunkás volt, elfogadták jelentkezését egy Lipcse melletti település, Espenheim szintetikus gázt előállító gyárába. Három társával megszökött, és az illegális német kommunisták segítségével – Bécsen keresztül – visszatért Magyarországra (1941. aug. 25.). Nemsokára ismét letartóztatták, a budapesti Margit körúti fegyházban tartották fogva. Családi kapcsolatai révén a börtön adminisztratív részlegébe került: a 4. sz. irodában a börtönnyilvántartással foglalkozott, így itt is folytathatta kommunista szervezőmunkáját: meghamisította a törzskönyveket, így elintézhette, hogy néhány harcostársa előbb szabaduljon. Szabadulása (1944. szept. 9.) után illegalitásba vonult (fedőneve ekkor Barna András volt).

A Magyar Front egyik vezetőjeként a világháborúból való kilépés lehetőségeiről tárgyalt Horthy Miklós kormányzó megbízottjával (1944. okt. 11.), szoros együttműködési egyezményt kötött a Demény Pál (1901–1991) vezette legnagyobb, nem moszkvai irányítás alatt álló kommunista frakcióval, több megbeszélést folytatott a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága Katonai Vezérkarának tagjaival is (1944. nov.). A nyilas hatóságok ismét letartóztatták, Sopronkőhidára szállították (1944. dec.). Miután testvére, Rajk Endre megmentette a halálbüntetéstől, az előrenyomuló szovjet csapatok miatt fogolytársaival együtt gyalog útnak indították a mauthauseni koncentrációs tábor felé. A sopronkőhidai börtön foglyai három héten át naponta negyven kilométert mentek a tábor felé. A menekülő nyilas haditörvényszék végül feloszlatta a „mozgó fegyházat”, és egy formális ítélettel valamennyi foglyot felmentették.

Hazaérkezése után, már a legális MKP első országos értekezletén a KV és a PB tagjává választották, egyúttal a párt budapesti (első) titkáraként, ill. főtitkár-helyetteseként is tevékenykedett. A Nagy Ferenc vezetésével megalakult koalíciós kormányban a kommunista párt vele cserélte fel a posztján „gyengekezűnek” bizonyult Nagy Imrét. Belügyminiszterként radikális módszerekkel segítette elő a kommunisták térnyerését a közigazgatási apparátusban. Nevéhez fűződik a politikai tisztogatásként elindított B-listázásnak nevezett, politikai okokból történt elbocsátási hullám. Hivatali ideje alatt megnőtt a rendőrség és különösen a Belügyminisztérium (BM) Államvédelmi Osztályának (ÁVO) hatalma. Egyik szervezője, felügyelője és levezénylője volt az MKP legnagyobb koalíciós partnerének szétverése céljából konstruált köztársaságellenes összeesküvés „felgöngyölítése”. Jelentős szerepet játszott az MKP által a választói névjegyzékkivonatok segítségével végrehajtott kékcédulás csalássorozat lebonyolításában (1947. aug.).

Rajk László belügyminiszter, a kommunista hatalomátvétel érdekében végrehajtott radikális intézkedései miatt a párton belül többször is éles konfrontációba és erős rivalizálásba keveredett Péter Gáborral (1906–1993), az ÁVO vezetőjével és az őt támogató Farkas Mihállyal, a fegyveres testületeket felügyelő főtitkárhelyettessel. A szociáldemokratákat beolvasztó új kommunista párt, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) 1948. jún.-i megalakítása után újraszervezték a párt szervezeti struktúráját. Rajk László továbbra is a PB tagja maradt, de felügyeleti köreinek szűkítésével a pártvezetésen belüli súlya csökkent. Néhány hónap múlva a belügyi tárcát is elvették tőle, és az akkori külpolitikai viszonyok között jelentéktelennek számító külügyminiszteri posztot kapta meg (1948. aug. 5-én). A többpártrendszer végleges felszámolásának céljával létrehozott Magyar Függetlenségi Népfront főtitkárává történt kinevezése (1949. febr. 1-jén) már a végleges bukását és a Rajk-pert készítette elő.

Emlékezet

Rajk Lászlót Rákosi Mátyás közvetlen utasítására tartóztatták le (1949. máj. 30.), fosztották meg miniszteri tisztétől és PB tagságától (1949. jún. 11.). Kegyetlen kínzások után párthűségére hivatkozva, és esetleges későbbi szabadon bocsátásának reményét megcsillantva sikerült közreműködésre bírni. Egy szovjet mintára megrendezett nagyszabású koncepciós kirakatperben a titói Jugoszlávia ellen folytatott kémkedés fővádjával – ezen kívül a nyugati hatalmak javára folytatott kémkedés, trockizmus, rendőrségi besúgás mellékvádjával – első- (1949. szept. 24.) és másodfokon is halálra ítélték (1949. okt. 14.) és három másik társával (Pálffy Györggyel, Szalai Andrással és Szőnyi Tiborral) együtt kivégezték. Az ítéletet 1949. okt. 15-én végrehajtották, majd valamennyiüket jeltelen sírba temették. A Rajk-pert további, több mint harminc szatelitper követte, amelyek során még tizenkét embert végeztek ki. Rajk Lászlót 1955. nov. 25-én, rehabilitálták, újratemetése a sztálinista vezetés elleni első nagy tömegdemonstráció (1956. okt. 6-án), az 1956-os forradalom és szabadságharc kirobbanását megelőző egyik fontos esemény volt.

Az MDP KV 1956. okt. 3-án hivatalos közleményt adott ki, amely szerint Rajk László, Pálffy György, Szalai András és Szőnyi Tibor elvtársakat a párt saját halottainak tekinti, ünnepélyes és kegyeletteljes temetésük 1956. okt. 6-án délután 6 órakor lesz a Kerepesi úti Temetőben, a munkásmozgalom nagy halottai számára fenntartott sírhelyen. A temetés megrendezésére a KV és a PB tagjaiból bizottság alakult. A bizottság tagjai: Apró Antal, Bata István, Csébi Lajos, Gáspár Sándor, Kiss Károly, Kovács István, Lukács György, Major Tamás, Marosán György, Mező Imre, Münnich Ferenc és Vég Béla elvtársak. A temetés napján, 1956. okt. 6-án, szombaton, a Szabad Nép gyászkerettel és Soha többé! címfelirattal, ill. a négy kivégzett fényképével és életrajzaival jelent meg. A gyászszertartáson, a Kerepesi úti Temetőben, a Kossuth-mauzóleum előtt felállított négy ravatalhoz több mint százezer ember zarándokolt. A koporsók előtt a Minisztertanács és az MDP PB tagjai álltak díszőrséget. A temetésen a Hazafias Népfront nevében Apró Antal, a magyar partizánok és a spanyolországi harcosok, bajtársak nevében Münnich Ferenc, a Magyar Néphadsereg tisztjei nevében Janza Károly altábornagy, a vádlott-társak nevében Szász Béla író, a barátok és régi harcostársak nevében Orbán László búcsúzott az ártatlanul kivégzettektől.

Születésének hatvanadik és halálának huszadik évfodulóján róla nevezték el a budapesti XIII. kerületi Pannónia utcát, ahol bronz domborműves emléktábláját (Varga Imre alkotása) is elhelyezték. 1990-től a Rajk László utca neve ismét ismét Pannónia utca, emléktábláját pedig 1995-ben ifj. Rajk László áthelyezte a Munkásmozgalmi Panteonból Fiumei úti Nemzeti Sírkert 11. parcellájába áttemettetett, Rajk László sírjára. Szintén ekkor, 1969-ben nevezték el róla a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem (MKKE) Rajk László Szakkollégiumát (1969-ben). A kollégium könyvtárában mellszobrát helyezték el (1975. nov. 21-én, a szobor sorsa és alkotója nem ismert). Születésének nyolcvanadik évfordulóján Gárdonyban leplezték le egyetlen köztéri mellszobrát (mészkő, ifj. Szabó István alkotása, felavatták: 1989. márc. 7.).

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1946), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal és nagykeresztje (mindkettő 1947), Kossuth Érdemrend (1948), 48-as Díszérem (1949).

Főbb művei

F. m.: Rajk László nemzetgyűlési képviselő beszéde 1945. dec. 1-jén és 1945. dec. 4-én. (Kommunisták a Nemzetgyűlésben. Bp., Szikra, 1945)
A népi demokrácia kérdései. Gerő Ernő és Rajk László felszólalásai a Magyar Kommunista Párt III. kongresszusán. (Bp., Szikra, 1946)
A magyar külpolitika útja. Rajk László előadása az MDP Politikai Akadémiáján. (Bp., Szikra, 1949).

Irodalom

Irod.: források: Vádirat Rajk László és társai elleni bűnügyben. (A Miniszterelnökség Sajtóosztálya kiadványa. Bp., 1949)

Rajk László és társai a népbíróság előtt. (Bp., Szikra, 1949
2. kiad. 1950
angolul: Bp., 1949
bolgárul: Szófia, 1949
franciául: Bp., 1949
horvátul: Bp., 1949
németül: Bp., 1949 és 2. német kiad. 1950
oroszul: Bp., 1949
szerb nyelven: Bp., 1949
szlovákul: Bratislava, 1949
románul: Bucuresti, 1950)
Rajk László és társai a népbíróság előtt. Az 1949-ben kiadott mű utánnyomása. A bevezetést írta Szász Béla. 2 melléklettel. (Politikai perek. 1. Az Irodalmi Újság kiadványa. Paris, 1984)
Rajk László és társai a népbíróság előtt. 40 év távlatából… Az ún. „Kék Könyv” hasonmás kiadása. Szerk. Benczik Vilmos. A bevezető tanulmányt írta Zinner Tibor. (A Magyar Eszperantó Szövetség kiadványa. Bp., 1989)

Az MDP Központi Vezetősége közleménye Rajk László elvtárs, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő alakja temetéséről. (Szabad Nép, 1956. okt. 4.)
Soha többé! (Szabad Nép, 1956. okt. 6.)
Oszkó Gyula: A Rajk-ügy és ami hozzátartozik. (Rendőrségi Szemle, 1956. 10)
Orbán Gyula: A tíz év előtti nagy per. Beszélgetés Brankov Lázárral a Rajk-perről. (Új Látóhatár, 1959. 5.)

Szász Béla: Minden kényszer nélkül. Egy műper kortörténete. (Brüsszel, Nagy Imre Intézet, 1963
2. kiad. München, Újváry „Griff”, 1979
3. kiad. München, Újváry „Griff”, 1981
a 2. magyar kiad. hasonmás szamizdat kiadása Bp., Magyar Október, 1984
angolul: Volunteers for the Gallows. Anatomy of a Show-Trial. Ford. Szász Kathleen. New York, 1971 és London, 1971
németül: Freiwillige für den Gaigen. Nördlingen, 1986
oroszul: Moszkva, 2003)
Minden kényszer nélkül. Egy műper kortörténete. 1. magyarországi kiad. Szerk. Antal László, az utószót írta Zinner Tibor. (Extra Hungariam. Bp., Európa Könyvkiadó, 1989
2. kiad. 2013).

Apró Antal: The Burial of László Rajk. (Eastern Europe since Stalin. Szerk. Steele, Jonathan. London–Vancouver, 1974)
Fábry István: A forradalom katonája. Visszaemlékezés. (Bratislava, 1978
szlovákul: Bratislava, 1982)
Meghalt Rajk Lászlóné. (Magyar Nemzet–Népszabadság, 1981. szept. 8.)
Eltemették Rajk Lászlónét. (Magyar Nemzet–Népszabadság, 1981. szept. 15.)
Trócsányi Zsolt: Rajk Lászlóné. (Levéltári Közlemények, 1980/81)
Károlyi Mihályné: A Rajk-per és Károlyi Mihály. (História, 1983. 2.)
Rajk-dosszié. Soltész István dokumentumválogatása. (Bp., Láng Kiadó, 1989)
Rajk-per. Dokumentumok. Vál., szerk. Paizs Gábor. (Bp., ILKV-Ötlet Szerkesztőség, 1989)
Rajk László temetése. (História, 1989. 3.)
Román József: Koestlerrel és Rajkkal a verneti táborban. (Kortárs, 1990. 1.)
Zinner Tibor: A Nagy Imre-per iratainak sorsa. A Rajk-ügy és a szovjet tanácsadók. (História, 1991. 4.)
Rajk Endre: László öcsémmel beszélgetek. A Rajk-per kéretlen tanúja. Közli: Hajdú Tibor. (Társadalmi Szemle, 1992. 8–9.)
Baranyó György: Rajk László ítéletének indoklása. Beszélgetés az „Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez” c. dokumentumsorozatról. Zinner Tibor történésszel. (Magyar Nemzet, 1993. febr. 20.)
Kiss György: „Ez az ember mindent be fog vallani, maga pedig lógni!” Fővádlottból koronatanú. Brankov Lázárról. (Magyar Nemzet, 1994. jún. 11.)
Stolte István, a Rajk-per koronatanúja. 1–3. Riporter Nagy Csaba. (Respublika, 1994. 4–6.)
Rajk László kihallgatási jegyzőkönyve. (História, 1995. 7.)
Györkei Jenő: A spanyolországi Rajk-ügy. (Múltunk, 1996. 4.)
Pünkösti Árpád: Miért épp Rajk László és a Rajk-per? (Kritika, 1996. 7.)
Kő András: Epizódok, adalékok a Rajk-perhez. Titót féltették a Gellértben. (Magyar Nemzet, 1997. júl. 19.)
Ferch Magda: Nem játszotta el „a fekete hőst”. Lazar Brankov, a Rajk-per egyetlen túlélője Budapesten. (Magyar Nemzet, 1998. szept. 18.)
Pünkösti Árpád: Menekülés Rajk árnya elől. Péter Gábor perei a nyomok eltüntetésére. (Forrás, 1999. 11.)
Rajk László és a népi kollégiumok. Kardos László visszaemlékezése Rajk László és a népi kollégiumok kapcsolatára. Közli Sipos Levente. (Múltunk, 1999. 3.)
Huszár Tibor: Kádár János Rajk-perei. Visszaemlékezés sokféle van. (Rubicon, 2000. 6.)
Két kihallgatás. 1. Kádár János kihallgatási jegyzőkönyve. – 2. Farkas Mihály és Kádár János Rajk Lászlónál. Közli: Huszár Tibor. (Rubicon, 2000. 7-8.)
Rajk László a miskolci pogromról, 1946. Közli Gyarmati György és Kónyáné Kutrucz Katalin. (Magyar Napló, 2002. 4.)
Tverdota György: Rajk László újratemetése. (Rubicon, 2007. 9.)
Murányi Gábor: Rajk Endre és Rajk László Kötél és kötelék. (Heti VG, 2007. 15.)
Cseh Géza: A Rajk-ügy lipcsei szálai. Ibolya Steinberger rehabilitációs iratai a budapesti levéltárakban. (Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve, 2008)
Sz. Nagy Gábor: Nagy Ferenc és Rajk László sajtórendészeti vitája 1946-ban. Adalékok Rajk László belügyminiszteri működéséhez. (In medias res. Folyóirat a sajtószabadságról és a médiaszabályozásról, 2013)
Illényi Balázs: A Rajk-ügy utolsó rehabilitáltja: perbe fogott tanú. (Heti VG, 2014. 40.)
Illényi Balázs: A Rajk-per mellékperei. (Heti VG, 2019. 29.)
Rajk László: A tér tágassága. Életútinterjú [ifj.] Rajk Lászlóval. Az interjút készítette és a jegyzeteket írta Mink András, a kötetet szerk. Mink András és Rajk Judit. (Tények és Tanúk. Bp., 2019).  

Irod.: megemlékezések: Strassenreiter Erzsébet–Sipos Péter: Rajk László. (Párttörténeti Közlemények, 1969. 1.)
E. Fehér Pál: Egy fejezet a magyar népfront történetéből. (Élet és Irodalom, 1969. 10.)
Baktai Ferenc: Rajk László (Népszava, 1969. márc. 8.)
Rajk László emlékezete születésének 60. évfordulóján. (Népszabadság, 1969. márc. 8.)
Strassenreiter Erzsébet–Sipos Péter: Rajk László. (Forradalomban, háborúban. Szerk. Hetés Tibor. Bp., 1974)
Esti Béla: Rajk László emlékezete. (Magyar Nemzet, 1979. márc. 8.)
Strassenreiter Erzsébet: Rajk László 70 éve született. (Magyar Hírlap, 1979. márc. 8.)
Szathmári Gábor: Népünk hűséges fia. Rajk László születésének 70. évfordulóján. (Népszava, 1979. márc. 8.)
Vadász Ferenc: Rajk László születésének 70. évfordulóján. (Népszabadság, 1979. márc. 8.)
Sipos Péter: Rajk László (Társadalmi Szemle, 1983. 5.)
M. Z.: Hetvenöt éve született Rajk László. Élete példakép lehet. (Magyar Hírlap, 1984. márc. 8.)
Sipos Péter: Hetvenöt éve született Rajk László. (Magyar Nemzet, 1984. márc. 8.)
Strassenreiter Erzsébet: Rajk Lászlóról születésének 75. évfordulóján. (Népszabadság, 1984. márc. 8.)
Verbai Lajos: Becsülete és neve ismét tiszta fényben ragyog. Rajk László születésének 75. évfordulóján. (Népszava, 1984. márc. 8.)
Zinner Tibor: Nyolcvan esztendeje született Rajk László. Egy életút utóélete. (Népszabadság, 1989. márc. 4.)
Kő András: A törvénysértés filmkockái. Ötven éve tartóztatták le Rajk Lászlót. (Magyar Nemzet, 1999. máj. 29.)
Hovanyecz László: Egy magyar jakobinus: hóhér és áldozat. Gyarmati György az ötven éve kivégzett Rajk Lászlóról. (Népszabadság, 1999. okt. 15.).

Irod.: tanulmányok: Csatári József: Rajk László és a „Rajk-ügy” a spanyolországi polgárháborúban. (Hadtörténelmi Közlemények, 1987. 3.)
Gyertyán Ervin: Egy elhallgatott koncepciós per. Ami a Rajk-pert megelőzte. (Mozgó Világ, 1988. 3.)
Hajdú Tibor: A Rajk-per háttere és fázisai. (Társadalmi Szemle, 1992. 11.)
Schmitt Mária: A Rajk-per és az amerikai kapcsolat. (1–2. Magyar Szemle, 1994. 3. és 1994. 4. és Korunk, 1998. 5.
kötetben: Sch. M.: Diktatúrák ördögszekerén. Bp., 1998)
Varga László: A Rajk-per hátterében. Ferenczi Edmond és Noel Haviland Field. (Évkönyv, 2000. Bp., 1956-os Intézet, 2000)
Ötvös István: Koncepcióváltások. A Rajk-per katonai vonala. (Studia militara hungarica. 7. Bp., Attraktor Kiadó, 2011)
Vukman Péter: „Tito és Rankovics bizalmi embere.” Rajk László és Lazar Brankov. (Magyarország és a Balkán a XX. században. Szerk. A. Sajti Enikő. Szeged, JATE Press, 2011)
Anderle Ádám: A Rajk-per spanyolországi előzményei. (Századok, 2015. 6.)
Mitrovits Miklós: A Rajk-per lengyel szemmel. (Betekintő. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának internetes forrásközlő folyóirata, 2015. 2.)
A Rajk-per éve. Közelítések 1949-hez. Tanulmányok. (Közelmúltunk hagyatéka [sorozatcím]. Az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltára és a Kronosz Kiadó közös kiadványa. Bp.–Pécs, 2020).

Irod.: monográfiák, feldolgozások: Strassenreiter Erzsébet–Sipos Péter: Rajk László. Kismonográfia. (Életek és korok. Bp., 1974
2. kiad. 1978)
Hódos György: Kirakatperek. Sztálinista tisztogatások Kelet-Európában. Ford. Révai Gábor. (Bp., Eötvös Kiadó, 1990
németül: Schauprozesse. Stakinistische Sauberungen in Ost-Europa. Frankfurt am Main–New York, 1988)
Stéphane, Roger: Rue László Rajk. Une tragédie hongroise. (Paris, 1991)
Pető Andrea: Rajk Júlia. (Feminizmus és történelem. Bp., Balassi, 2001)
Zinner Tibor: Az egyik gyújtózsinór a Rajk–Brankov-ügyhöz. (Katonai perek a kommunista diktatúra időszakában. 1945–1958. Szerk. Okváth Imre. Bp., 2001)
Dénes Krisztina: Rajk László koncepciós pere. Szakdolgozat. (Bp., ELTE ÁJTK, 2004)
Hódos György: Tettesek és áldozatok. Koncepciós perek Magyarországon és Közép-Európában. (Bp., Noran, 2005)
Shiels, Duncan: A Rajk-fivérek. Ford. Pető Márk. (Bp., Vince Kiadó, 2007)
Zinner Tibor: A nagy politikai affér. A Rajk–Brankov-ügy. I–II. köt. (Bp., Saxum Kiadó, 2013–2014)
Marton, Kati: A kém. A Rajk-per titkos amerikai koronatanúja. Ford. Bart István. (Bp., Corvina, 2016).

Irod.: lexikonok, bibliográfiák: R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei. Vál. bibliográfia a magyar munkásmozgalom nagy harcosairól. (Bp., 1965)
Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerk. Vass Henrik. (Bp., 1972)
Vadász Ferenc: Legenda nélkül. Száz partizán és ellenálló története. (Bp., 1975)
Politikuspályák. Szerk. Sánta Ilona. (Bp., 1984)
Ezer év. Arcképek a magyar történelemből. Bp., 1985)
Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához. Szerk. Nyírő András. (Bp., 1989)
Hermann Gusztáv: Székelyudvarhely művelődéstörténete. (Bukarest, 1993)
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja. 1944. dec. 21.–1945. nov. 29. Főszerk. Vida István. (Bp., 1994)
Kubinyi Ferenc: Fekete lexikon. (Thousand Oak, 1994)
Ördögi színjáték. A Rajk-per alkotógárdája. (Száz rejtély a magyar történelemből. Főszerk. Halmos Ferenc, szerk. Katona Imre József. Bp., 1994)
Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek. 1938–1948. (Bp., 1997)
Az 1945. nov. 29-re összehívott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Vida István. (Bp., 1998)
Magyar prágaiak – prágai magyarok. Szerk. Gál Jenő. (Praha, 2002)
Bölöny József: Magyarország kormányai. 1848–2004. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2004)
Az 1947. év szept. 16-ára összehívott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Marelyn Kiss József és Vida István. (Bp., 2005)
Fejtő Ferenc: A magyar tragédia. Az előszót írta Jean-Paul Sartre. Ford. Márton László. (Bp., Kossuth, 2006)
Izsák Lajos: Pártok és politikusok Magyarországon. (Bp., 2010).

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D429-TJZ?i=8&cc=1452460 (Rajk Béla és Lovas Gizella házassági anyakönyve, 1941)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DY99-Q3K?i=72&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A682J-HCTM (Dr. Rajk Lajos halotti anyakönyve, 1949)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DY99-3K3?i=156 (Rajk László halotti anyakönyve, 1949)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/476894 (Dr. Rajk Lajosné Bokor Veronika gyászjelentése, 1974)

https://epiteszforum.hu/elhunyt-rajk-laszlo (Kovács Dániel: Elhunyt Rajk László, Építészfórum, 2019)

 

http://epa.oszk.hu/01200/01268/00002/PappIstvan.html (Papp István: Egy legenda nyomában Rajk László és a népi kollégisták kapcsolata. Betekintő. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának internetes forrásközlő folyóirata, 2007)

https://neb.hu/asset/php3BrO3E.pdf

 

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2022

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője