Rényi Alfréd
Rényi Alfréd

2025. január 14. Kedd

Rényi Alfréd

matematikus, író

Születési adatok

1921. március 20.

Budapest

Halálozási adatok

1970. február 1.

Budapest

Temetési adatok

1970. február 6.

Budapest

Farkasrét


Család

Kikeresztelkedett, római katolikus hitre áttért zsidó családból származott.

Dédszülei, apai: Rosenthal Izrael (†1882. dec. 18. Bp.), Müller Henrietta/Müller Hani; Hirschler Miksa, Kaffka Johanna.

Dédszülei, anyai: Alexander Márkus kereskedő Gödöllőn, majd Pesten, Klein Júlia; Brössler Juda (1818. júl. 16. Brod, Csehország–1907. szept. 19. Bécs, Ausztria), Grünwald Hanna (1817 Hol?, Csehország–1904. márc. 6. Bécs).

Nagyszülei: Rosenthal Alfréd (1838. Nidermeiser, Kassel, Hessen–1899. márc. 27. Klein-Lötzing [Mali Losinj], Horvátország. Temetés: 1899. ápr. 2. Budapest, Új Izraelita Sírkert) terménykereskedő, Hirschler Ilona (1848. jan. 28. Lozornó, Pozsony vm.–1926. máj. 18. Bp.); Alexander Bernát (1850. ápr. 13. Pest–1927. okt. 23. Bp. Temetés: 1927. okt. 26. Rákoskeresztúr, Izraelita Temető, díszsírhely) filozófus, esztéta, az MTA tagja (l.: 1892; r.: 1915), Brössler Regina (1856. dec. 12. Brod–1922 aug. 5. Badenweiler, Baden-Württemberg, Németország. Temetés: 1922. aug. 8. Baden-Baden).

Szülei: Rényi Arthur (= 1898-ig Rosenthal Arthur, 1884. ápr. 5. Bp.–1953. ápr. 27. Bp.) gépészmérnök, műszaki fordító, Alexander Borbála (1892. júl. 27. Bp.–1946. aug. 22. Bp.) fotóművész, az egyik első női fényképészmester.

Rényi Arthur testvérei: Auer Béláné, majd Szemere Henrikné Rosenthal Irma (1875. márc. 13. Bp.–1944), Rényi Oszkár (= 1898-ig Rosenthal Oszkár, 1879. febr. 12. Bp.–1945. ápr. 25. Bp.) gyárigazgató, Rényi Ervin (= 1898-ig Rosenthal Ervin, 1889. okt. 8. Bp.–1953. aug. 22. Bp.) vegyészmérnök, vegyianyag-kereskedő.

Rosenthal Irma 1. férje: Auer Béla (1861. nov. 10. Pest–1921. szept. 12. Bp. Temetés: 1921. szept. 14. Rákoskeresztúr, Izraelita Temető) kereskedő; Auer Dávid (1825–1898. febr. 13. Bp. Temetés: 1898. febr. 15. Rákoskeresztúr, Izraelita Temető) nagykereskedő és Jónás Emma (†1892. jan. 12. Bp.) fia. Özvegy.

Rosenthal Irma 2. férje: Szemere Henrik (1872. márc. 17. Szénásgödör, Vas vm.) kereskedő; Stern Sándor és Báder Netti fia.

Rényi Oszkár felesége: szurdai Szurday Dóra (= Szurday Teodóra, 1891. aug. 20. Bp.–1968. Bp.); Szurday Leó (= Weiss Lipót, 1859. máj. 25. Pest–1917. ápr. 2. Bécs. Temetés: 1917. ápr. 6. Kerepesi út) textilgyáros és Machlup Hermina (1867. júl. 2. Pest–1926. jan. 15. Bp.) leánya.

Rényi Oszkár és Szurday Dóra fia: dr. Rényi Ferenc (1916. szept. 10. Bp.–1943. márc. 26. Székesfehérvár. Temetés: 1943. márc. 30. Kerepesi út, Római Katolikus Remető) karpaszományos honvéd, a Rényi Oszkár Famegmunkáló Rt. cégvezetője.

Rényi Ervin 1. felesége: Gyömrői Edit (= Gelb Edit, 1896. szept. 8. Bp.–1987. febr. 10. London) író, költő, pszichoanalitikus; Gyömrői Márk bútorgyáros, magyar kir. udvari tanácsos és Pfeifer Ilona leánya. Kötete Rényi Edit versei (1919) címmel jelent meg.

Rényi Ervin 2. felesége: Schönheim Ilona (1893. okt. 8. Craiova, Románia–1985. aug. 27. Bp.).

Rényi Ervin és Schönheim Ilona fia: Rényi Péter (1920. szept. 15. Temesvár, Temes vm.–2002. okt. 8. Bp. Temetés, hamvasztás: 2002. okt. 16. Fiumei út, szóróparcella) újságíró, szerkesztő, író, kulturpolitikus, leánya: Sarlós Ivánné Rényi Marianne (= Sarlós Mariann, 1924. Hol?–2012. jan. 21. Bp. Temetés: 2012. febr. 9. Farkasrét) újságíró, az Ifjúsági Magazin, majd a Füles olvasószerkesztője.

Felesége: 1946–1969. aug. 31.: Schulhof Katalin (= Rényi Kató; Sudár Katalin; 1924. okt. 29. Bp.–1969. aug. 23. Bp.) matematikus, kandidátus; Schulhof Ödön (1896. márc. 20. Bp.–1978. febr. 2. Bp. Temetés: 1978. febr. 17. Rákoskeresztúr) orvos, reumatológus, egyetemi tanár és Jahoda René (1901. ápr. 18. Bp.–1995. febr. 16. Bp. Temetés, hamvasztás utáni búcsúztatás: 1995. márc. 13. Kozma utca) leánya.

Gyermeke, leánya: Rényi Zsuzsanna (1948. okt. 3. Bp.) történész, kandidátus.

Iskola

A budapesti magyar kir. középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziumában (= Trefort utcai Gimnázium) éretts. (1939), középiskolai tanulmányai idején megnyerte a Matematikai Társulat középiskolai tanulmányi versenyét, I. éves egyetemi hallgatóként megnyerte az országos görög nyelv és irodalmi versenyt is (mindkettőt 1939-ben).

A Pázmány Péter Tudományegyetemen matematika–fizika szakos középiskolai tanári okl. (1944. máj. 12.), a Szegedi Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1945. jún.), magántanári képesítést szerzett (1949); a matematikai tudományok kandidátusa (az első szovjet ösztöndíjasok egyikeként, Leningrád, 1947).

Az MTA tagja (l.: 1949. okt. 31.; r.: 1956. máj. 30.).

Életút

A Ganz Hajógyár segédmunkása (1939–1940). A középiskolai tanulmányainak befejezése után Hangonyban és Hajdúböszörményben munkaszolgálatos (1944. jún.–1944. nov.), amikor a századot Nyugatra irányították megszökött, és a szovjet csapatok megérkeztéig Budapesten bujkált (1944. nov.–1945. febr.).

Szegeden folytatta tanulmányait, a bölcsészdoktori oklevele megszerzése után a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete (MABI, 1945–1946), majd a Fékosz tisztviselője, biztosítási matematikusa (1946), Leningrádban az első szovjet ösztöndíjasok egyike (tkp. aspiráns; Linnik, Jurij Vlagyimirovics és Vinogradov, Ivan Matvejevics professzorok mellett, 1946. okt.–1947. jún.).

A Szegedi Tudományegyetem (1947. szept.–1947. nov.), majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE Matematikai Intézete tanársegéde (1947. nov.–1949. okt.) és magántanára (1949). A Debreceni Tudományegyetemen a matematika ny. rk. tanára és a II. sz. Matematikai Intézet vezetője (1949–1950). Az MTA Alkalmazott Matematikai Intézete, ill. az MTA Matematikai Kutatóintézete igazgatója (1950. okt. 1.1970. febr. 1.) és az ELTE TTK Valószínűségszámítási Tanszéke tanszékvezető egy. tanára (1952. aug. 30.–1970. febr. 1.).

Az East Lansing-i Michigan State University (1961), az Ann Arbor-i University of Michigan (1964), a University of Stanford (1966), a Cambridge-i Egyetem (1968) és a University of North Carolina vendégprofesszora (1969).

Az MTA III. Osztálya titkára (1949. nov. 29.–1953. máj. 30.) és az osztályvezetőség tagja (1949–1967). Vezető szerepet játszott az I. (1950) és a II. Magyar Matematikai Kongresszus (1960) megszervezésében. Az Országos Aspirantúra Bizottság titkára (1951–1952), az MTA–TMB tagja (1952–1970).

A Bolyai János Matematikai Társulat főtitkára (1949–1955), ügyvezető elnöke (1955–1970).

A budapesti VIII. kerületi Tanács tagja (1950–1953).

A nemzetközileg is elismert magyar valószínűségszámítási iskola megalapítója, de a matematika szinte minden területén jelentőset alkotott. A valószínűségszámításnak számos számelméleti alkalmazását találta, ezek között legjelentősebb a Borel-féle tétel nagymérvű általánosítása. A valószínűségszámítás számelméleti alkalmazásai vezették a valószínűségelmélet új, axiomatikus megalapozásához. Vizsgálatai eredményeként a fizikában, főleg a kvantummechanikában a valószínűségszámítással kapcsolatban több probléma is megoldódott. A statisztikában használatos korrelációs együtthatók helyett új, sokkal megbízhatóbb függőségi mértéket vezetett be, továbbá nevéhez fűződik a szakmai körökben általánosan elterjedt – később róla elnevezett – Rényi-féle keverési tételek felállítása. Behatóan foglalkozott a matematikával kapcsolatos filozófiai kérdésekkel, kezdeményezésére indultak meg az ókori matematika történetére vonatkozó magyarországi kutatások. Jelentős szerepet vállalt az iskolai matematikaoktatás megreformálásában.

Emlékezet

Rényi Alfréd klasszika-filológusnak készült, s később sem volt tőle idegen a stílusjáték. Munkásságának sajátos részét jelentették azok a művek, amelyek a tudományos népszerűsítő történeti írások és a szépirodalmi alkotások tették ki, s a matematikai szemlélet kialakítását vizsgálta Szókratésztől Pascalig. A Dialógusok a matematikáról (1965) c. műve három dialógust tartalmaz: az első a matematikáról általában szól, a második a matematika alkalmazásairól beszél, a harmadik a matematikáról mint a természet nyelvéről értekezik. Az első Szókratész és Hippokratész között zajlik Athénban, a második Hierón és Arkhimédész között folyik Szirakuzában, míg a harmadik Galilei és Torricelli párbeszéde Rómában. Rényi az elsőt Platón dialógusai mintájában jegyezte, a harmadikra pedig felhasználta és „továbbírta” Galilei feljegyzéseit. Arkhimédész – akit Szirakuza ostroma idején ölték meg, miközben köröket rajzolt a homokba –  dialógusaira nem talált mintát, ez teljesen Rényi Alfréd leleménye, akárcsak Pascal „levelei”. A Levelek a valószínűségről (1967) c. könyvében ugyanis négy levelet közölt, amelyeket Blaise Pascal (1623–1662) intézett Pierre de Fermat-hoz (1607–1665) a valószínűségszámítás kérdéseiről. Pascal korának egyik legjelentősebb filozófusa és matematikusa volt, s levelezett Fermat-val a Fermat-sejtés névadójával, a 17. század egyik legjelentősebb matematikusával; a kötetet Rényi Alfréd a két francia gondolkodó halálának 300. évfordulójára szánta. A kötet nemcsak Pascal „leveleit” tartalmazza, hanem a szerző két, az olvasóhoz intézett levelét is, a kötet előszavául pedig egy levélváltás szolgált Henri Trouverien, az Université de Contebleu matematikatörténet-professzora és Rényi Alfréd között. A történet szerint Trouverien küldte el a „Pascal-leveleket” Rényinek, amelyeket a magyar professzor a kötetben elsőként közzétett. A leveleket akár Pascal is írhatta volna, ám azokat nem ő, hanem Rényi Alfréd írta, aki a fiktív Pascal-levelekben mesterien utánozta Pascal stílusát (amiről a könyv olvasói is meggyőződhettek a könyv függelékében közölt valódi Pascal levélrészletekből). Mindezeket a könyvben maga Rényi Alfréd fedte fel, Henri Trouverien sem létezett (trouver franciául azt jelenti, hogy ‘találni’, ‘rien’ pedig azt, hogy semmi; a Contebleau is kitalált név, elemeinek jelentése: ‘conte’ mese; ‘bleu’ kék…) Mindkét mű a 20. századi magyarországi tudománytörténeti (matematikatörténeti) irodalom kimagasló teljesítménye, s joggal foglalhat helyet a legjelentősebb hazai szépirodalmi (ukrónia) művek között is! A dialógusok és a fiktív levelek előzményei Rényi Alfréd ifjúkora nyelvi játékaihoz vezetnek.

Rényi Alfréd Budapesten született, de gyermek- és ifjúkorában a nyarakat Lepencén és Nógrádverőcén töltötte. Az 1920-as–1940-es években az volt a szokás, hogy a polgári családok egy-egy nyáron kivettek egy-egy parasztházat és június közepétől augusztus végéig odaköltöztek. A lepencei, ill. a verőcei nyaralók gyerekeiből – pl. Devecseri Gábor és Péter, Karinthy Ferenc és Gábor, Rényi Alfréd, Szilágyi János György és Endre, Vajna János és Márta stb. – alakult baráti társaság igen fontos szerepet játszott a kor kultúr- és művelődéstörténetében. Verőcén minden augusztusban „olimpiászt rendeztek, amelynek ügyességi számait legtöbbször Karinthy „Cini” nyerte meg, a sportversenyeket azonban kiegészítették szellemi küzdelmek is. A rögtönzésekből, stílusparódiákból, bohózatokból álló tréfás szellemi versenyekben azonban Devecseri Gábor, Rényi Alfréd és Szilágyi János György voltak a legjobbak. Ők hárman gyakran folytattak dialógusokat egymás között különböző híres tudósok – gyakran filozófusok és matematikusok – stílusában nem ritkán a matematika hasznáról, a filozófia haszontalanságáról (és fordítva). Ezekben a lenyűgöző intellektuális párviadalokban a Böhm Aranka édesapjának, Böhm Ignácnak zsinegboltjában dolgozó, kiváló úszó és vízilabdázó Karinthy „Cini” gyakran alulmaradt. A legenda szerint az egyik ilyen alkalommal azt közölte a társasággal, hogy a Duna parton sétálva „megszállta az ihlet” és írt néhány költeményt. A társaság biztatására felolvasta művét, az ep-ep-epepét, amely hatalmas sikert aratott. Míg Karinthy Frigyes a halandzsa nyelv; fia, „Cini” az epepe megalkotója. Az epepe rögtönzésen alapul és történeteket vagy szituációkat mesél el. A történetek általában a baráti társaság egyik tagjáról szóltak, élete valamelyik sorseseményét gúnyolta ki, tkp. commedia del’arte volt. A szereplők csak epepe nyelven beszélhettek – vagyis semmi mást sem mondhattak csak azt, hogy ep-ep-epepe – a cselekményt mozgással, gesztusokkal, mimikával kellett eljátszaniuk. Az epepe játékok később a társaság szombati rendszeres összejövetelein is folytatódtak, ez szolgált alapul később Karinthy Ferenc Epepe (1970) c. regényének, amely egy sajátos disztópia, s éppen  Rényi Alfréd halálának évében (1970) jelent meg először…

Rényi Alfréd Budapesten, a Terézvárosban (VI. kerület Benczúr u. 28.) élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben, feleségével közös sírban nyugszik. A gyászszertartáson Ajtai Miklós, az MSZMP PB tagja a Tudománypolitikai Bizottság elnöke, Óvári Miklós, az MSZMP KB tagja, a KB tudománypolitikai osztályvezetője, Kalmár Lászó az MTA tagja búcsúztatta. Császár Ákos egyetemi tanár a Bolyai János Matematikai Társulat, Fejes Tóth László akadémikus az MTA Matematikai Kutatóintézete, Révész Pál, a matematikai tudományok doktora a tanítványok, Vajna János újságíró, a Világgazdaság munkatársa a barátok gyászát tolmácsolta. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben). Lakóhelyét emléktábla jelzi. Halálának tizedik évfordulóján az MTA tudományos konferenciát rendezett tiszteletére (1980. márc. 21–ápr. 2-án). Emlékét őrzi az MTA Matematikai Kutatóintézete Rényi Alfréd-díja (1972-től), majd róla nevezték el az intézetet (MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézete, 1999. júl. 1-jétől) is.

Elismertség

A TIT Matematikai Szakosztálya tagja, az országos választmány elnöke. Az MTESZ elnökségi tagja. A Magyar Közgazdasági Társulat és a Magyar Nyelvtudományi Társaság tagja.

A Nemzetközi Statisztikai Intézet alelnöke (1965–1969), a Nemzetközi Matematikai Statisztikai Intézet tagja. A cambridge-i Churchill College t. tagja.

Elismerés

Kossuth-díj (ezüst, 1949 és arany, 1954).

Magyar Népköztársasági Érdemrend (1951).

Szerkesztés

A debreceni Publicationes Mathematicae (1949–1950) és az MTA Alkalmazott Matematikai Kutató Intézete (1952–1956) ill. az MTA Matematikai Kutató Intézet Közleményei szerkesztője (1956–1964).

Főbb művei

F. m.: önálló művei, egyetemi tankönyvei, jegyzetei: O predsztavlenyiji csetnih csiszel v vide szummi odnogo prosztogo i odnogo pocstyi prosztogo csiszla. Kand. értek. (Leningrád, 1947)
Valószínűségszámítás. Egy. jegyz. (Bp., 1950)
A
valószínűségszámítás központi határértéktételének egy új általánosításáról. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1950. jún. 2.
megjelent: MTA Matematikai és Fizikai Osztályának Közleményei, 1951)
Valószínűségszámítás. Egységes jegyz. (Bp., 1951)
Komplex függvénytan. Egy. jegyz. (Bp., 1951)
A valószínűségszámítás alapfogalmairól. (A Mérnöktovábbképző Intézet előadásai. Bp., 1953 és utánnyomások 1954–1956)
Valószínűségszámítás. Egy. tankönyv. (Bp., 1954)
Matematikai statisztika. Egy. jegyz. (Bp., 1954 és utánnyomások 1955–1957)
A sztochasztikus folyamatok elméletéről és annak néhány műszaki alkalmazásáról. (A Mérnöktovábbképző Intézet kiadványa. Bp., 1955)
Valós számok előállítására szolgáló algoritmusokról. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1957. máj. 31.
megjelent: MTA Matematikai és Fizikai Osztályának Közleményei, 1957)
Matematikai statisztika. R. A. előadásai alapján összeáll. Arnóth Edit és Lipták Tamás. Egy. jegyz. (Bp., 1958 és utánnyomások: 1959–1965)
Wahrscheinlichkeitsrechnung mit einem Anhang über Informationstheorie. Monográfia. (Hochschülbücher für Mathematik. 54. Berlin, 1962
2. kiad. 1966
3. kiad. 1971
4. kiad. 1973
5. kiad. 1974
6. kiad. 1976)

Dialógusok a matematikáról. (Korunk tudománya. Bp., Akadémiai, 1965
2. kiad. 1966
3. kiad. 1969
angolul: Dialogus on Mathematics. San Francisco [etc.], 1967
németül: Dialoge über Mathematik. Berlin–Bp., 1967 és Basel–Stuttgart, 1967
2. német kiad. 1972
románul: Bucuresti, 1967
oroszul: Moszkva, 1969
svéd nyelven: Stockholm, 1973
szlovákul: Bratislava, 1977
cseh nyelven: Praha, 1980
bolgárul: Szófia, 1980
)
Dialógusok a matematikáról. Az előszót Révész Pál írta. (Új kiad. Bp., Typotex, 1994)

Valószínűségszámítás. Egy. tankönyv. (Bp., 1966
2. kiad. 1968
3. kiad. 1973
4. kiad. 1981
5. kiad. 1989
angolul: Probability Theory. Amsterdam–Bp. [etc.], 1970)
új kiad. Dover Books on Mathematics. Dover, 2007)

Levelek a valószínűségről. (Korunk tudománya. Bp., Akadémiai, 1967
németül: Briefe über die Wahrscheinlichkeit. Berlin–Budapest, 1969 és Basel–Stuttgart, 1969
2. német
kiad. 1972
oroszul: Moszkva, 1970
angolul: Letters on Probability. Detroit–Bp., 1972
svéd nyelven: Stockholm, 1972
románul: Bucuresti, 1973
bolgárul: Szófia, 1981
litvánul: Vilnius, 1987
Levelek a valószínűségről. Az előszót Révész Pál írta. (Új kiad. Bp., Typotex, 1994)

On the Mathematical Theory of Trees. (Amsterdam, 1970)
Foundation of Probability. Monográfia. (
Holden–Day Series in Probability and Statistics. San Francisco–London–Amsterdam, 1970)
Ars mathematica. Tanulmányok. (Elvek és utak. Bp., 1973)

Selected Papers. I. köt. 1948–1956. II. köt. 1956–1961. III. köt. 1962–1970. Vál., szerk. Turán Pál. (Bp., Akadémiai, 1976)

Napló az információelméletről. Esszék, tanulmányok. Szerk. Katona Gyula. A bevezető tanulmányt Révész Pál írta. (Bp., Gondolat, 1976
németül: Tagebuch über die Informationstheorie. Basel–Bp., 1982
angolul: A Diary on Information Theory. 1984
2. kiad. 1987)

Ars mathematica. R. A. összegyűjött írásai. Szerk., az előszót írta Katona Gyula. (Bp., Typotex, 2004)
Probability Theory. (Dover Books on Mathematics. Mineola [New York], 2007)
.

 

F. m.: ford.: Mihlin, Szolomon Grigorjevics: Integrálegyenletek és alkalmazásuk a matematikai fizika és a technika egyes problémáira. Ford. (Bp., Akadémiai, 1953).

F. m.: tanulmányai: On the Minimal Number of Terms of the Square of a Polymonal. (Hungarica Acta Mathematica, 1947)
Integral Formulae in the Theory of Convex Curves. (Acta Scientiarum Mathematicarum, 1947)
On the Measure of Equidistribution of Point Sets. (Acta Scientiarum Mathematicarum, 1949)
On the Coefficient of Schlicht Functions. (Publicationes Mathematicae, 1949)
A Newton-féle gyökközelítő eljárásról. (Matematikai Lapok, 1950)
On the Algebra of Distributions. (Publicationes Mathematicae, 1950)
On the Geometry of Conformal Mapping. (Acta Scientiarum Mathematicarum, 1950)
K tyeoriji predelnyih teorem dlja szumm nyezaviszimih szlucsajnyih velicsin. (Acta Mathematica, 1950. 1.)
Az aprítás matematikai elméletéről. (Építőanyag, 1950)
A Poisson-eloszlás problémaköréről. – Összetett Poisson-eloszlásokról. Aczél Jánossal és Jánossy Lajossal. – Két bizonyítás Jánossy Lajos egy tételére. Jánossy Lajossal. (A Magyar Tudományos Akadémia 125 éves fennállása alkalmából tartott fizikai és alkalmazott matematikai előadások. Szerk. is. Az MTA Matematikai és Természettudományi Osztályának Közleményei. I. köt. 1. Bp., 1951)
On Some Problems Concerning Poisson Processes. – On the
Approximation of Measurable Functions. Pukánszky Lajossal. (Publicationes Mathematicae, 1951)
Sztochasztikus függetlenség és teljes függvényrendszerek. (Az Első Magyar Matematikai Kongresszus Előadásai, 1951)
On Composed Poisson Distributions. 1–2. (Acta Mathematica, 1951. 1–2.)
Hőmunkások víz- és sóanyagcseréje. (Orvosi Hetilap, 1951. 29.)
Új eredmények a valószínűségszámítás terén. (Előadások a matematika és a fizika köréből az MTA 1951. évi Nagygyűlése alkalmából. Szerk. is. Az MTA Matematikai és Természettudományi Osztályának Közleményei. II. köt. 1. Bp., 1952)
Gépipari üzemek elektromos energiaszükségletének és
egyidejűségi, illetőleg szükségleti tényezőjének valószínűségszámítási meghatározása. Szentmártony Tiborral. – Kompresszorok és légtartályok racionális méretezése üzemek sűrített levegővel való ellátására. – Poisson-folyamatok által származtatott történésfolyamatokról és azok technikai és fizikai alkalmazásáról. Takács Lajossal. (Az MTA Alkalmazott Matematikai Kutató Intézete Közleményei, 1952 és valamennyi külön is: Bp., 1953)
A rendezett minták elmélete. (MTA III. Osztálya Közleményei, 1953)
On the Theory of Order Statistics. (Acta Mathematica, 1953. 3-4.)
Kémiai reakciók tárgyalása a sztochasztikus folyamatok elmélete segítségével. – A raktárkészlet pótlásáról. Többekkel. – Újabb kritériumok két minta összehasonlítására. (Az MTA Alkalmazott Matematikai Kutató Intézete Közleményei, 1953. és valamennyi külön: Bp., 1954)
A kémiai frakcionáló megosztás matematikai tárgyalása nem teljes diffúzió esetén.
Többekkel. – A komplex potenciál egyrétegűségéről. Rényi Katóval. (Az MTA Alkalmazott Matematikai Intézete Közleményei, 1954 és mindegyik külön: Bp., 1955)
On a New Axiomatic Theory of Probability. (Acta Mathematica, 1955. 3-4.)
Az entrópia fogalmáról. Balatoni Jánossal. – Az
ingerületátvitel valószínűsége egy egyszerű konvergens kapcsolású interneuronális szinapszismodellben. Szentágothai Jánossal. – Az árrendezés problémájáról. Bródy Andrással. – A Poisson-folyamat egy jellemzése. – A Monte-Carlo módszer mint minimax stratégia. Palásti Ilonával. (Az MTA Matematikai Kutató Intézete Közleményei, 1956)
Az L(z) valószínűség-eloszlásfüggvényről. – Szénszemcsés ellenállások vizsgálata valószínűségszámítási módszerrel. (Az MTA Matematikai Kutató Intézete Közleményei, 1957)
Representations for Real Numbers and Their Ergodic Properties. (Acta Mathematica, 1957)
Probabilistic Methods in Number Theory. (Proceedings of the International Congress of Mathematics. Edinburgh, 1958)
Egy egydimenziós véletlen térkitöltési problémáról. – On the Probabilistic Generalization of the Large Sieve of Linnik. – On Singular Radii of
Power Series. Erdős Pállal. (Az MTA Matematikai Kutató Intézete Közleményei, 1958)
New Version of the
Probabilistic Generalization of the Large Sieve. – On Measures of Dependence. – On Mixing Sequences of Random Variables. Révész Pállal. – On the Dimension and Entropy of Probability. (Acta Mathematica, 1959)
Véges sokaságból vett mintákra vonatkozó centrális határeloszlás-tétel. Erdős Pállal. – Megjegyzések a „fák”
elméletéről. – Autoklávok soros és párhuzamos kapcsolásáról és a keverés elméletéről. – Összefüggő gráfokról. – A szummációs eljárások valószínűségszámítási interpretációja. (Az MTA Matematikai Kutató Intézete Közleményei, 1959)
On Cantor’s Series with Convergent S1/qn. Erdős Pállal. (Annales Universitatis Scientiarum
Budapestinensis. Sectio Mathematica, 1959)
On Random Graphs. Erdős Pállal. (Publicationes
Mathematicae, 1959)
Bolyongási problémákra vonatkozó határeloszlás-tételek. – Az információelmélet néhány alapvető kérdése. – Egy általános módszer valószínűségszámítási tételek bizonyítására és annak néhány alkalmazása. (MTA Matematikai és Fizikai Tudományok Osztálya Közleményei, 1960)
On the Central Limit Theorem for the Sum of a Random Number of Independent Random Variables. (Acta Mathematica, 1960)
Üzletek áruellátásával kapcsolatos szélsőérték-feladatok. Ziermann Margittal. (Az MTA Matematikai Kutató Intézete Közleményei, 1960)
Turán Pál
matematikai munkásságáról. (Matematikai Lapok, 1960)
Egy információelméleti problémáról. – On Kolmogoroff’s Inequality. (Az MTA Matematikai Kutató Intézete Közleményei, 1961)
On Random Generating Elements of a Finite Boolean Algebra. (Acta Universitatis Szegediensis, 1961)
Az információ-akkumuláció statisztikus törvényszerűségeiről. – Egy megfigyeléssorozat kiemelkedő elemeiről. (Az MTA Matematikai és Fizikai Tudományok Osztálya Közleményei, 1962)
Egy gráfelméleti problémáról. Erdős Pállal. – Three New Proofs and a Generalization of a
Theorem of Irving Weiss. (Az MTA Matematikai Kutató Intézete Közleményei, 1962)
A Study of Equivalent Events as Special Stable Sequences. Révész Pállal. – On the Distribution of Values of Additive Numbertheoretical Functions. (Publicationes Mathematicae, 1963)
On Two Mathematical Models of the Traffic on a Divided Highway. (Journal of Applied Probability, 1964)
Információelmélet és nyelvészet. (Általános Nyelvészeti Tanulmányok, 1964. 1.)
Calcul des probabilités. Avec un appendice sur la
théorie de l’information. (Collection Universitaire de Mathématiques. 21. Paris, 1965)
On the Foundations of Information
Theory. (Revue of the Institute of the International Statistics, 1965)
On Certain Representations of Real Numbers and on Sequences of
Equivalent Events. (Acta Universitatis Szegediensis, 1965).

F. m.: megemlékezései, népszerű és tudománytörténeti írásai: A szovjet matematika harminc éve. (Természet és Technika, 1949. 3-4.)
Az I. Magyar Matematikai Kongresszus. (Társadalmi Szemle, 1950. 10.)
A Magyar Tudományos Akadémia Alkalmazott Matematikai Intézetének feladatairól. (Akadémiai Értesítő, 1951)
A valószínűségszámítás elvi
kérdései a dialektikus materializmus megvilágításában. (Filozófiai Évkönyv, 1952. Bp., 1953)
Bolyai János
felfedezésének tudományos és világnézeti jelentősége. (Természet és Technika, 1953. 1.)
A
matematika fejlődése hazánkban a felszabadulás óta. (A magyar tudomány tíz éve. 1945–1955. Bp., 1955)
Jordan Károly. (Magyar
Tudomány, 1960. 4.)
Matematikai kongresszusok és a II. Magyar Matematikai Kongresszus. (Magyar Tudomány, 1961. 1.)
Gondolatok a matematikusképzés
továbbfejlesztéséről. (Magyar Tudomány, 1961. 10.)
Dialógus a matematikáról. (Valóság, 1962. 3.)
A matematika alkalmazásairól tartandó vita tézisei. (Magyar Tudomány, 1962. 9.)
Blaise Pascal. (Magyar Tudomány, 1963. 2.)
A természet könyvének nyelve. (Fizikai Szemle, 1965. 5.)
A Matematikai Kutató Intézet tíz éve. (Magyar Tudomány,
1966. 3.)
A televízióban hangzott el… Játék és matematika. 1–3. (Természet Világa, 1967. 2.–
1967. 3.–1967. 5.)
Változatok egy Fibonacci-témára. 1–2. (Természet Világa, 1968. 1.–1968. 2.)
Napló az információelméletről. 1–2–3. (Fizikai Szemle, 1970. 6. és 1973. 7.–1973. 8.)
Sztochasztikus folyamatok a biológiában. 1–2. [R. A. posztumusz cikke két részben.] (Természet Világa, 1980. 3-4.)
Játék és matematika. (Természet Világa, 2001. 5.).

Irodalom

Irod.: műveiről: Schück Tamás: R. A.: Dialógusok a matematikáról. (Valóság, 1965. 11.)
Péter Rózsa: R. A.: Dialógusok a matematikáról. (Magyar Tudomány, 1966. 4.)
Sós Vilmos: R. A.: Dialógusok a matematikáról. (Magyar Filozófiai Szemle, 1966. 1.)
Schück Tamás: R. A.:
Levelek a valószínűségről. (Valóság, 1967. 8.)
Sós Vilmos: R. A.:
Levelek a valószínűségről. (Magyar Filozófiai Szemle, 1968. 1.)
Korach Mór:
R. A.: Dialógusok a matematikáról. – R. A.: Levelek a valószínűségről. (Magyar Tudomány, 1969. 5.)
B. L.: R. A.: Ars mathematica. (Kisalföld, 1973. szept. 12.)
Marx József: Dialógus. Könyvkritika. [R. A.: Ars mathematica.] (Élet és Irodalom, 1973. 45.)
Vekerdi László: R. A.: Ars mathematica. (Valóság, 1974. 1.)
Görömböly László: Könyv az információelméletről, a kaszinókat fosztogató matematikusokról és még sok-sok érdekességről. [R. A.:
Napló az információelméletről.] (Hajdú-Bihari Napló, 1976. dec. 31.)
Vekerdi László: R. A.: Napló az információelméletről. (Valóság, 1977. 5.)
Oláh György: Dialógusok a matematikáról. R. A. könyve csehül. (Új Szó, 1983. júl. 28.)
Kovács Dénes: Szókratész és a matematika.
R. A.: Ars mathematica. (Figyelő, 2005. 50.).

Irod. családi és egyéb források: Alexander Bernát fővárosi tanár, fiatal bölcsészeti író f. hó 22.-én tartja esküvőjét a bécsi belvárosi izraelita templomban Brössler Regina kisasszonnyal. (Fővárosi Lapok–Pesti Hírlap, 1880. aug. 13.)
Weiss Leo ismert kereskedő eljegyezte Machlup Hermina kisasszonyt, Machlup Ede ismert bőrgyáros leányát. (Nemzet, 1889. okt. 19.)
Kiskorú Rosenthal Oszkár, Arthur és Ervin budapesti illetőségű ugyanottani lakosok családnevüket belügyminiszteri engedéllyel „Rényi”-re változtatták. (Magyarország [napilap], 1889. dec. 31.)
Auer Béla fővárosi nagykereskedő ma esküdött örök hűséget Rosenthal Irmának, Rosenthal Alfréd nagykereskedő leányának. (Budapesti Hírlap, 1894. ápr. 9.)
Auer Dávid nagykereskedőt ma délelőtt temették. (Pesti Napló, 1898. febr. 16.)
Lusin-Piccolóban, márc. 26-án, rövid szenvedés után elhunyt Rosenthal Alfréd fővárosi terménykereskedő. (Pesti Hírlap, 1899. ápr. 1.)
Rosenthal Alfréd gyászjelentése. [A gyászjelentés szerint márc. 27-én hunyt el.] (Pesti Hírlap, 1899. ápr. 2.)
Rényi Oszkár gyáros eljegyezte Szurday Dórát, Szurday Leó nagykereskedő leányát. (Az Újság–Pesti Hírlap, 1913. márc. 26.)
Rényi Oszkár gyáros és szurdai Szurday Dóra tegnap, máj. 31-én házasságot kötöttek. (Pesti Hírlap, 1913. jún. 1.)
Bécsben hosszas szenvedés után elhunyt Szurday Leó, a III. osztályú vaskoronarend tulajdonosa. (Pesti Hírlap, 1917. ápr. 4.)
Szurday Leó halála. (Honi Ipar, 1917. 8. [ápr. 15.])
Auer Béla gyászjelentése. (Az Újság, 1921. szept. 14.–Az Est, 1921. szept. 15.)
Alexander Bernátné Brössler Regina hosszas betegség után, 67 éves korában elhunyt. Ma temették el Baden-Badenben. (Budapesti Hírlap, 1922. aug. 8.)
Alexander Bernátné Brössler Regina gyászjelentése. (Az Újság, 1922. aug. 9.)
Özv. Auer Béláné [Rosenthal Irma] és Szemere Henrik f. é. ápr. 7-én házasságot kötöttek. (Pesti Hírlap, 1924. ápr. 16.)
Meghalt Alexander Bernát. (8 Órai Újság–Az Est–Népszava–Pesti Napló, 1927. okt. 25.)
Alexander Bernát halála. (Magyarország [napilap], 1927. okt. 25.)
Erdős Lajos: Alexander Bernát meghalt. (Magyar Hírlap, 1927. okt. 25.)
Rákosi Jenő: Két halottról. [Bartha Miklósról és Alexander Bernátról.] (Pesti Hírlap, 1927. okt. 25.)
Salamon László: Alexander Bernát halála. (Új Kelet, 1927. okt. 25.)
Alexander Bernát. (Budapesti Hírlap, 1927. okt. 25.)
Szerdán délelőtt temetik Alexander Bernátot. (Esti Kurir, 1927. okt. 25.)
Alexander Bernát temetése. (Budapesti Hírlap, 1927. okt. 27.)
Eltemették Alexander Bernátot. (Magyarország [napilap], 1927. okt. 27.)
dr. Rényi Ferenc gyászjelentése. (Magyar Nemzet, 1943. márc. 28.–Nemzeti Újság, 1943. márc. 30.)
A Szovjetunióban folytatja tanulmányait 15 magyar ösztöndíjas. [A Szovjetunióba utazó ösztöndíjasok névsorában: Rényi Alfréd és Sudár Katalin!] (Igaz Szó, 1946. 39. [szept. 24.])
Magyar ösztöndíjasok a Szovjetunióban. [Rényi Kató levele.] (Új Szó, 1947. febr. 27.)
Gál Marianne: Hölgyfutár. [Rényi Alfrédról és Rényi Katóról.] (Haladás, 1947. júl. 24.)
dr. Rényi Kató egyetemi docens, a matematikai tudományok kandidátusa elhunyt. (Magyar Nemzet–Népszabadság, 1969. aug. 31.)
Elhunyt Rényi Alfréd akadémikus. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1970. febr. 3.)
Eltemették Rényi Alfréd akadémikust. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1970. febr. 7.)
K. R.: Aki először sejtette meg a jövendő tudóst. [Justné Kéry Hedvig, Rényi Alfréd első tanítónője R. A.-ról.] (Magyar Nemzet, 1970. febr. 22.)
Rényi Alfréd. (Szigma, 1970. 1.)
Elhunyt Rényi Ervinné Schönheim Ilona. (Magyar Nemzet–Népszabadság, 1985. aug. 28.)
Rényi Zsuzsanna: Dialógusok egy matematikusról. Rényi Alfréd emberi portréja barátai s egykori tanítványai visszaemlékezéseinek tükrében. (Polygon Könyvtár. Szeged, 2013)
Vajna Márta: Emlékezés Devecseri Gáborra, Szilágyi János Györgyre és baráti társaságukra. [A Rényi házaspárról is.] (Jelenkor, 2018. 2.)
Turbucz Péter: Alexander Bernát életéről. (Valóság, 2018. 10.).

Irod.: megemlékezések: Rényi Alfréd-emlékszám: Révész Pál: Rényi Alfréd valószínűségszámítási munkássága. – Csiszár Imre: Rényi Alfréd információelméleti munkássága. Katona Gyula–Tusnádi Gábor: Rényi Alfréd pedagógiai munkássága. – Mészáros Vilma: Quibus vivere est cogitare. (Matematikai Lapok, 1970. 1-2.)
Rényi Alfréd. (Középiskolai Matematikai Lapok, 1970. 3.)
Hajduska István: Rényi Alfréd. (Élet és Tudomány, 1970. 7.)
Jacobs, K.: Alfréd Rényi. (Zeitschrift für Wahrscheinlichkeitstheorie und verwandte Gebiete, 1970)
Lukács, E[ugene].: On Alfréd Rényi
’s Foundation of Probability. (Mathematical Reviews, 1970)
Marx György: Rényi Alfréd. (Fizikai Szemle, 1970. 6.)
Turán
Pál: Rényi Alfréd. (Magyar Tudomány, 1970. 7-8.)
Gyires Béla:
Alfréd Rényi. (Publicationes Mathematicae, 1971)
Medgyessy Pál:
Rényi Alfréd. – Rényi Alfréd munkássága (MTA III. Osztálya Közleményei, 1971 és külön: Bp., 1971)
Vincze István: Öt éve halt meg
Rényi Alfréd. (Természet Világa, 1975. 2.)
Ifj. Gazda István: A matematika művésze. Rényi Alfréd emlékére. (Magyar Nemzet, 1980. febr. 1.)
Katona Gyula: Rényi Alfréd emlékezete. (Magyar Hírlap, 1980. márc. 23.)
Molnár László Gábor: Rényi Alfréd portréjához. (Magyar Nemzet, 1980. febr. 19.)

Vincze István: Rényi Alfréd. (Természet Világa, 1980. 3.)
Alpár László: Rényi Alfréd mint tudományszervező. (Matematikai Lapok, 1981)
Fejes-Tóth László:
Megjegyzés Rényi és Sulanke egy tételéhez. (Matematikai Lapok, 1981)
Szűcs Sándor Imre: Mértékletes invitáció a Rényi-dialógushoz. (Acta Academica Paedagogica Nyíregyháziensis. Társadalomtudományi
Közlemények, 1990)
Katona Gyula: Rényi
and the Combinatorial Search Problems. (Studia Scientiarum Mathematicarum, 1991)
Katona
Gyula: Rényi Alfréd, az ember, a vezető, az oktató. – Katona Gyula–Tusnády Gábor: Rényi Alfréd pedagógiai munkássága. (Természet Világa, különszám, 1998)
Ozogány Ernő:
Rényi Alfréd. (Gondolatokból épített katedrális. Pozsony, 2001)
Vas József: Rényi Alfréd gondolatai a matematika lényegéről. (Műszaki Katonai Közlöny, 2002. 3-4.).

Irod.: lexikonok, feldolgozások: Prominent Hungarians Home and Abroad. (München, 1966)
Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné és Kis Tamás. (Bp., 1969)
Hajduska István: Tudósok közelről. Ötven magyar akadémikus portréja. (Bp., 1975)
Kerényi Mária: Életrajz helyett. Interjúk. (Bp., 1978)
Magyarok a természettudomány és technika történetében. Főszerk. Nagy Dénes és Nagy Ferenc. (Bp., 1986)
Sain Márton: Matematikatörténeti abc. (6. kiad. Bp., 1993)
Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1823–2002. I–III. köt. (Bp., 2003)
Czeizel Endre: Matematikusok, gének, rejtélyek. A magyar matematikus-géniuszok elemzése. (Bp., 2011)
Katona Gyula: Rényi Alfréd. (Magyar matematikus portrék. Szerk. Róka Sándor. Bp., 2013).

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6KCD-9TJ2 (Alexander Bernát és Klein Julie házassági anyakönyve, 1880, Bécs)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/312137 (Auer Dávid gyászjelentése, 1898)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:D5VY-HB3Z (Brössler, Juda halotti anyakönyve, 1907, Bécs)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-D1S7-NX8?wc=92QY-L2S%3A40678301%2C51865101%2C1077264604%26cc%3D1452460&cc=1452460&i=252 (Rényi Oszkár és Szurday Dóra házassági anyakönyve, 1913, házassági tanúk: Weiss Manfréd és Auer Béla)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:QLLC-WPFF (Rényi Ervin és Gyömrői Edit házassági anyakönyve, 1914)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:DG1J-RTPZ (Rényi Arthur és Alexander Borbála házassági anyakönyve, 1920)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:8B7W-6C2M (Auer Béla halotti anyakönyve, 1921)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:QLLC-87ZR (Rosenthal Irma és Szemere Henrik házassági anyakönyve, 1924)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6CBG-PY54 (Rosenthal Alfrédné Hirschler Ilona házassági anyakönyve, 1926)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6G1X-T3X7 (Alexander Bernát halotti anyakönyve, 1923)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/482325 (dr. Rényi Ferenc gyászjelentése, 1943)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6J34-VKV9 (dr. Rényi Ferenc halotti anyakönyve, 1943)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6V1L-FLT6 (Rényi Oszkár halotti anyakönyve, 1945)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6V1L-H51H (Rényi Arthurné Alexander Borbála halotti anyakönyve, 1946)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:WWVL-HF6Z (Rényi Arthur halotti anyakönyve, 1953)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:66DS-ZHQS (Rényi Ervin halotti anyakönyve, 1953)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DWP9-W8S?i=5&cc=1452460 (dr. Rényi Katalin [Rényi Kató] halotti anyakönyve, 1969)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/482315 (Rényi Alfréd gyászjelentése, 1970)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GPBF-P3R?i=31&wc=92SY-BZ3%3A40678301%2C51865101%2C47686201&cc=1452460 (Rényi Alfréd halotti anyakönyve, 1970)

 

https://multmento.blog.hu/2015/01/17/egy_matematikus_hazaspar_lakhelye_volt_egykor (Egy matematikus házaspár lakhelye volt egykor, 2015)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2024

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője