Család

Sz: Rónai Sándor napszámos, Szekeres Zsuzsanna mosónő. F: 1918-tól Fülöp Ilona. Fia: Rónai Sándor (1919–1990), Rónai Rudolf (1921–) politikus, közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes (1963–1967), majd a Magyar Népköztársaság helsinki nagykövete (1967–1976) és Rónai Ferenc (1925–1945) újságíró, a Népszava munkatársa, a fegyvetes nemzeti ellenállás résztvevője, Budapest német uralom alóli felszabadítása előtt a nyilasok kivégeztek.

Iskola

Négy polgárit végzett kőműves segédlevelet szerzett (1910).

Életút

Kőművestanoncként a Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetsége (MÉMOSZ) tagja, majd miskolci csoportjának jegyzője, a csoport vezetője (1918-tól). Az MSZDP tagja (1910-től), az őszirózsás forradalom idején a miskolci munkástanács tagja, a Tanácsköztársaság alatt a miskolci városi műszaki ügyosztály politikai megbízottja (1919. márc.–1919. aug.). A két világháború között az MSZDP, 1939-től az SZDP miskolci szervezetének helyettes titkára (1922–1925), titkára (1925–1944) és az országos választmány tagja (1925–1944), pártfunkciói mellett a MÉMOSZ helyi csoportjának vezetője is. A miskolci törvényhatósági bizottság tagja (1929–1941). A párt vidéki szervezeteinek átalakítása után miskolci székhelyű Észak-magyarországi Kerület Titkárságának vezetője (1936–1945) és a MÉMOSZ Központi Vezetőségének tagja (1936-tól). Pártja egyéni és listás helyen többször is elindította időközi és rendes országgyűlési választásokon, de nem szerzett mandátumot (1933–1939). Több szociáldemokrata vezetővel együtt behívták munkaszolgálatra (1941. ápr. 19.), de a büntetőszázadból a pártvezetés tiltakozására hamarosan leszerelték. Az ország német megszállása után letartóztatták (1944. ápr. 5.), előbb toloncházba vitték, majd Nagykanizsára internálták; szabadulása (1944. júl. 30.) után rendőri felügyelet alá helyezték. A nyilas hatalomátvételt követően ismét letartóztatták (1944. okt. 19.), de sikerült megszöknie, és a szovjet hadsereg bevonulásáig Szirákon bujkált.

A II. világháború után az SZDP Országos Vezetősége és az SZDP PB tagja (1945. aug. 20.–1948. jún. 12.). Az Ideiglenes Nemzeti Kormány közellátásügyi minisztere (1945. júl. 21.–1945. nov. 15.), kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter (1945. nov. 15.–1949. jún. 11.), külkereskedelmi miniszter (1949. jún. 11.–1950. máj. 8.). Támogatta a két munkáspárt egyesítését, a fúzió után az MDP KV tagja (1948. jún. 14.–1956. okt. 31.), az MDP PB tagja (1948. jún. 15.–1953. jún. 28.), az MDP PB póttagja (1956. júl. 18.–1956. okt. 31.). Az MDP KV Szervező Bizottsága tagja (1951. márc. 2.–1953. jún. 28.). Az Országgyűlés elnökeként a Magyar Forradalmi Munkás–Paraszt Kormány tagja (1956. nov. 4.–1957. febr. 28.) és a a Magyar Forradalmi Munkás–Paraszt Kormány tagjaként megbízva a kereskedelmi ügyek vezetésével (1956. nov. 12.–1957. febr. 28.).

Az MSZMP KB tagja (1956. nov. 12.–1957. febr. 28.). Az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága tagja (1957. febr. 26.–1957. jún. 29.), az MSZMP PB tagja (1957. jún. 29.–1965. szept. 28.).

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Miskolc, 1944. dec. 17.–1945. nov. 4.), nemzetgyűlési képviselő (SZDP, Borsod–Gömör, Zemplén és Abaúj vármegyék Miskolc törvényhatósági jogú várossal, 1945. nov. 4.–1947. aug. 31.). Országgyűlési képviselő (Borsod–Gömör, Zemplén és Abaúj vármegyék Miskolc törvényhatósági jogú várossal, 1947. aug. 31.–1949. máj. 15.; Borsod-Abaúj-Zemplén megyei lista, 1953. máj. 17.–1958. nov. 16.; 1958. nov. 16.–1963. febr. 24.; 1963. febr. 24.–1965. szept. 28.).

Az Elnöki Tanács elnöke (1950, máj. 8.–1952. aug. 14.), az Elnöki Tanács tagja (1956. júl. 30.–1965. szept. 28.). Az Országgyűlés elnöke (1952. aug. 14.–1963. márc. 21.).

Az 1945 utáni magyar történelem egyik jelentős, a két munkáspárt egyesítését támogató baloldali szociáldemokrata politikusa. A két munkáspárt egyesítése előtt az SZDP képviseletében részt vett az összekötő bizottság tárgyalásain, tagja lett a márc. 10-én létrehozott közös politikai bizottságnak. A Magyar Dolgozók Pártja alakuló kongresszusán (1948. jún. 12–14.) bekerült a legfelsőbb pártszervekbe, a Központi Vezetőségbe és a Politikai Bizottságba. 1949. jún.-tól az addigi tárcája kettéválasztásával létrehozott Külkereskedelmi Minisztériumot vezette, s tagja lett a Gazdasági Tanács utódaként életre hívott Népgazdasági Tanácsnak is. 1950. máj. 8-án – elődje, Szakasits Árpád (1888–1965) letartóztatását követően – megtették a kollektív államfői testület, az Elnöki Tanács elnökének. 1951. márc.-ban az MDP Szervező Bizottságának is tagja lett, 1952. aug.-ban felállították az államfői székből, s helyette megkapta az Országgyűlés elnökének posztját. Az 1956-os forradalom idején a Parlamentben tartózkodott, nov. 2-án visszautasította a Jurij Vlagyimirovics Andropov szovjet nagykövet által felajánlott menedéket.

A forradalom leverése után a régi szociáldemokraták közül Kádár János feltétlen hívének számított, 1956. november 4-étől 1957. február 28-ig az Országgyűlés elnökeként a Magyar Forradalmi Munkás–Paraszt Kormány tagja, nov. 12-étől a kereskedelmi tárca vezetője volt, 1957 őszéig részt vett a kormány mellett működött Gazdasági Bizottság ülésein is.

Emlékezet

Miskolcon született tevékenysége a városhoz kötődött: 1945-ig ott élt, élete utolsó húsz évében a város országgyűlési képviselője volt. A fővárosban hunyt el a Kerepesi úti (később: Mező Imre úti) Temető Munkásmozgalmi Panteonjába temették. Ravatalánál díszőrséget állt – többek között – Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, az MSZMP PB tagja. A hamvasztási előtt gyászszertartáson az MSZMP KB és az Elnöki Tanács nevében Gáspár Sándor, az Építő-, Fa és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezete képviseletében Reszegi Ferenc, a szakszervezet elnöke, a régi harcostársak nevében Mráz Ferenc, az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottsága tagja, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke búcsúztatta. Beszédet mondott még N. R. Seleh, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének követ-tanácsosa, ideiglenes ügyvivője is. A Rónai Sándor hamvait tartalmazó urnát a családtagok jelenlétében 1965. okt. 27-én helyezték el a Kerepesi úti Temetőben.

Nevét vette fel a miskolci Rónai Sándor Művelődési Központ (1966-ban).

Elismertség

A Magyar–Szovjet Baráti Társaság (MSZBT) elnöke (1960–1965).

A Hazafias Népfront Országos Tanácsa (HNF OT) elnökségének tagja.

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1947), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal és nagykeresztje (mindkettő: 1947), Kossuth Érdemrend I. (1948) és II. fokozata (1950), a Magyar Népköztársasági Érdemrend II. (1950) és I. fokozata (1952), Munkás–Paraszt Hatalomért Emlékérem (1958), a Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1958 és 1962), Tanácsköztársasági Emlékérem (1959).

Szerkesztés

A Felvidéki Népszava főszerkesztője (1945. ápr. 17.–1945. júl. 31.).