Rusznyák István
Rusznyák István

2024. február 29. Csütörtök

Rusznyák István

orvos, belgyógyász, tudománypolitikus

Születési adatok

1889. január 22.

Budapest

Halálozási adatok

1974. október 15.

Budapest

Temetési adatok

1974. október 22.

Budapest

Farkasrét


Család

Dédszülei, apai: Rusnak Vladimir, ?; Kellner Jakab, Klein Léni.

Dédszülei, anyai: Beer Markus (1802. Trizs, Gömör vm.–1860. febr. 26. Pest), Weinmayer Julia (1800–1882. márc. 10. Bp.); Alstätter Salamon (= Alstädter/Altstädter Salamon †1853. febr. 3. Veszprém, Veszprém vm.), Rothauser Karolina.

Nagyszülei: Rusznyák/Rusnak Bernát (1818. Megyer, Nógrád vm.–1903. márc. 27. Hol?), Kellner Rozália (1817. Tiszafüred, Heves vm.–1899. júl. 21. Putnok, Gömör vm.); Beer Salamon (1826. Trizs–1900. márc. 22. Bp. Temetés: 1900. márc. 25. Kerepesi út, Izraelita Temető) gabonakereskedő, Alstätter Júlia (1833. júl. 7. Veszprém–1916. szept. 26. Bp. Temetés: 1916. szept. 28. Kerepesi út, Izraelita Temető).

Szülei: dr. Rusznyák Samu (= Rusznyák Sámuel, 1856. márc. 11. Bükkszenterzsébet, Heves vm.–1936. okt. 31. Bp.) jogász, ügyvéd, Beer Rozália (= Beer Rebeka, „Riza”, 1866. dec. 29. Forró, Abaúj-Torna vm.–1937. júl. 10. Bp. Temetés: 1937. júl. 12. Farkasrét).

Testvérei: Rusznyák Géza (1891. okt. 6. Bp.–1950. jan. 2. Toronto, Kanada) építészmérnök és dr. Rusznyák Endre (1894. aug. 11. Bp.–1985. nov. 27. Bp.) villamosmérnök, a Villamosipari Kutató Intézet (VKI) osztályvezetője, a műszaki tudományok kandidátusa (1954).

Felesége:

1. 1916. júl. 5.–1933: Weisz Júlia (= Weisz Juliánna, 1893. márc. 10. Bp.–1933. Bp.); Weisz Vilmos (†1904. jún. 16. Bp. Temetés: 1904. jún. 19. Bp., Új Izraelita Temető) vaskereskedő, a Kann és Heller műszaki nagykereskedés beltagja és Kann Irén (= Molnár Albertné, 1870. máj. 24. Pest–1936. szept. 10. Bp. Temetés: 1936. szept. 13. Rákoskeresztúr, Izraelita Temető) leánya. Házasssági tanúja br. Korányi Sándor volt. Elhunyt. Özvegy.

Gyermekei, leányai: dr. László Tiborné Rusznyák Éva (1917. jún. 30. Szeged–1967. Roslags Nesby, Svédország) és Pulay Gáborné Rusznyák  Marianne (1922. aug. 10. Bp.–2002. szept. 27. Bp. Temetés, hamvasztás: 2002. szept. 27. Hol?).

Rusznyák Éva férje: dr. László Tibor (1907. szept. 12. Bp.–1944) orvos, a holokauszt áldozata.

Rusznyák Marianne férje: dr. Pulay Gábor (†1976. máj. 21. Bp. Temetés: 1976. máj. 28. Farkasrét) jogász, a Külügyminisztérium osztályvezetője, majd az MTA Állam- és Jogtudományi Intézete tudományos munkatársa.

 

2. 1934. okt. 21.–1973. dec. 10.: dr. Egri Jolán (1898. szept. 4. Bp.–1973. dec. 10. Bp.) orvos; Egri Ferenc (1861. ápr. 21. Szántó [Tasnádszántó], Szatmár vm.–1944) rövidáru-kiskereskedő és Kohn Paula (= Kohn Paulina, 1870. dec. 8. Bécs, Ausztria–1926. ápr. 7. Bp.) leánya.

Gyermeke, leánya: Rusznyák Márta (1937–) műfordító, rendező, az ELTE drámatörténet-tanára.

Egri Jolán testvére: Egri Imre (1903. okt. 26. Bp.–1985. okt. 28. Bp.) gépészmérnök, a műszaki tudományok kandidátusa.

Iskola

A budapesti tanárképző intézet gyakorló gimnáziumában éretts. (1906), a budapesti tudományegyetemen orvosdoktori okl. (1911), a vese és a vérkeringési szervek betegségeinek kór- és gyógytana tárgyából magántanári képesítést szerzett (1926. ápr. 13.).

Az MTA tagja (l.: 1946. júl. 24.; r.: 1946. dec. 19).

Életút

A budapesti tudományegyetem II. sz. Kórbonctani Intézete díjtalan gyakornoka (1910. nov. 1.–1911. szept. 1.), díjas gyakornoka (1911. szept. 1.–1912. okt. 1.), a III. sz. Belgyógyászati Klinika díjas gyakornoka (1912. okt. 1.–1919. szept. 1.); közben az I. világháborúban mint népfelkelő segédorvos, majd főorvos katonai szolgálatot teljesített. A Ludovika Hadikórházban (1914 ősze–1915. máj.), az ungvári a zsolnai, a kőszegi fertőzőkórházakban szolgált (1915–1918), majd a pozsonyi kerületi parancsnokság malária szakértő főorvosa (1918). A Tanácsköztársaság idején a budapesti Haller utcai Jaurès-laktanya főorvosa (1919. márc.–1919. aug.; magatartását a budapesti katonai körletparancsnokság igazolta: 1921. jan. 12.).

A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem III. sz. Belgyógyászati Klinika díjas gyakornoka (1919. szept. 1.–1920. szept. 1.), egy. tanársegéde (1920. szept. 1.–1928. szept. 1.). egy. adjunktusa (1928–1931) és magántanára (1926–1931). A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen, ill. a Horthy Miklós Tudományegyetemen a belgyógyászat ny. r. tanára és a Belgyógyászati Klinika igazgatója (1931. júl. 28.–1944. aug. 1.); közben az Orvostudományi Kar dékánja (1937–1938) és dékánhelyettese (1938–1939). A második zsidótörvény (1939) hatálya aló mint egyetemi tanár mentesült, az ország német megszállása (1944. márc. 19.) után azonban már zsidónak minősíttetett. 1944. júl.-ban szegedi lakásáról német katonák elhurcolták, s vonattal Ausztriába indították. Professzora közbenjárására – a kormányzó intézkedésére – a deportálóvagonból őt és Purjesz Béla professzort kiemelték, s visszahozták Budapestre (ezután nyugdíjazták 1944. aug. 1-jével).

A Pázmány Péter Tudományegyetemen a belgyógyászat ny. r. tanára (1946–1949) és a II. sz. Belgyógyászati Klinika (1945–1946), ill. az I. sz. Belgyógyászati Klinika igazgatója (1946–1949). Az átszervezés után a BOTE-n a belgyógyászat ny. r. tanára (1949–1951), egy. tanára (1951–1963) és az I. sz. Belgyógyászati Klinika igazgatója (1949–1963).

Az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézete (MTA KOKI) alapító igazgatója (1954–1970).

Az MKP (1945–1948), az MDP (1948–1956), az MSZMP tagja (1958-tól). Az MKP nemzetgyűlési képviselője (Nagy-Budapest, 1945. nov. 4.–1947. aug. 31.), országgyűlési képviselő (1949. máj. 15–1967. márc. 19.).

Az Elnöki Tanács tagja (1949. aug. 23.–1958. nov. 26.).

Az MTA igazgatósági tagja (1946. dec. 19.–1949. nov. 29.), az MTA elnöke (1949. nov. 29.–1970. febr. 5.).

Rusznyák István tudományos pályafutásának kezdetén elsősorban a vér fehérjéinek és egyéb alkatrészeinek vizsgálatával, a műtét utáni vérkeringési zavarok keletkezésével és elhárításával foglalkozott. Különösen értékes tevékenységet fejtett ki a vér hemoglobin tartalmának meghatározásában, a vesebajok extrarenális tényezőinek megismerésében. A vér különböző alkotóelemeinek vizsgálatához több önálló módszert is kidolgozott, monográfiát írt a vérsavó fehérjével kapcsolatos kutatásairól (Die Eisweisskörper des Blutplasmas, 1938). Később a Nobel-díjas Szent-Györgyi Alberttel (1893–1986) együttműködve jelentős kutatásokat végzett vitaminokkal kapcsolatban, amelynek során fedezték fel a P-vitamint (vagy más néven rutint, a bioflavonoidok közé tartozó anyagot). A rutin a C-vitamin kísérőjeként fordul elő, megvédve a C-vitamint az oxidációtól és elősegíti a felszívódását. (A rutin a citrusfélék gyümölcsein kívül még a kerti ruta nevű gyógynövényben fordul elő…)

Nemzetközileg is alapvetően új eredményeket ért el a nyirokkeringés élettani és kórtani vizsgálata, ill. a szív, a máj, a tüdő és a vese betegségeinek kóroktani feltárása terén. A nyirokrendszer működésével kapcsolatos monográfiája (A nyirokkeringés élet- és kórtana, 1955) négy nyelven jelent meg. A nyirokkeringés mint élettani folyamat évszázadok óta ismert, ám korábban nem tulajdonítottak neki különösebb jelentőséget. Az 1930-as években Cecil Kent Drinker (1887–1956) amerikai orvos, a Harvard School of Public Health professzora (akinek a laboratóriumában volt 1928-ban Rockefeller-ösztöndíjas a fiatal Went István) először feltételezte, hogy a hajszálereken keresztül a keringő vér fehérjetartalmú, életfontosságú anyagai, az ún. plazmaproteinek kiszivárognak a sejtek közötti térbe, s onnan a nyirokereken keresztül jutnak vissza a keringésbe. A hajszálerek ugyanis szinte egyetemesen áteresztik a fehérjéket is. Miután ennek ellenére a vér fehérjetartalma mégis állandó maradt, csak egyetlen magyarázat létezett erre, azaz az, hogy a vérhajszálerekből kilépett fehérjék a nyirokérrendszeren keresztül visszaáramlanak a vérbe. Rusznyák István is azon a nézeten volt, hogy a vérből állandóan kifiltrált fehérjék a nyirokérrendszer közvetítésével állandóan visszajutnak a vérbe. E feltevés igazolása vezette el Rusznyák Istvánt és kutatócsoportját a nyirokkerringés minden addiginál részletesebb és teljesebb élettani és kórtani feltárására.

Rusznyák István zsidó származású konvertita értelmiségi családból származott. A második világháború személyében is súlyosan érintette, családja szenvedései hatására megrendült bizalma a polgári demokráciában. Az ország „felszabadulása” után nagy lendülettel és új hittel vett részt egy tönkretett és szétrabolt ország újjáépítésében, hitt egy szocialista társadalom felépítésében. Belépett az MKP-be, fontos közéleti tisztségeket vállalt, tudományos személyiségével és mély emberségével tekintélyt és nemzetközi elismertséget vívott ki a magyar tudománynak. Vezető szerepet játszott a Magyar Tudományos Akadémia 1945 utáni átszervezésében, az MTA új intézményrendszerének kidolgozásában, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézete (MTA KOKI) megalapításában (1954).

Emlékezet

Rusznyák István tudományos pályafutásának kezdetén együtt dolgozott br. Korányi Sándorral (1866–1944), ő fedezte fel a fiatal tudós tehetségét. Később több tudományos dolgozatban is megemlékezett Korányi Sándor munkásságáról, pályafutása legfontosabb sorseseményeiről. Korányi támogatásával nevezték ki a szegedi egyetem belgyógyász professzorává, ahol tizennégy évet töltött. Korányi örökségét folytatta Szegeden, majd 1945 után Budapesten is, amikor az I. sz. Belklinika igazgató-professzorává nevezték ki. A Korányi-klinikát (ill. a Rusznyák-klinikát) az orvostudományi alapkutatások, valamint az orvos- és a természettudományok szoros kapcsolata, hatékony együttműködésük jellemezték. Ezt a koncepciót folytatta tovább a Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézet megalapításával.

Rusznyák István Budapesten hunyt el. Ravatalánál, az MTA nevében Szentágothai János alelnök búcsúzott az Akadémia több mint két évtizeden át volt elnökétől. Utolsó munkahelye, az MTA KOKI nevében Stark Ervin vett búcsút az intézet egykori igazgatójától, végül a tanítványok nevében Hollán Zsuzsa, az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet igazgatója emlékezett meg a korszakos jelentőségű tudós munkásságáról.

Róla nevezték el a józsefvárosi – Budapest, VIII. kerület – Szigetvári utcát (Rusznyák István utca, 1983–1991; 1991-től Füvészkert utca), ahol emléktábláját is elhelyezték (1983. máj. 3., 1991-ben eltávolították). Halálának 100. évfordulóján az MTA emlékülést rendezett tiszteletére (1989. jan. 23.).

Elismertség

Az Igazságügyi Orvosi Tanács elnöke (1945. szept. 1.–1949. nov. 16.) Az Országos Közegészségügyi Tanács tagja (1945. júl. 1.–1947. dec. 31.). A Magyar–Szovjet Művelődési Társaság elnöke (1946–1950). Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete elnökségi tagja (1950-től). A Tudományos és Felsőoktatási Tanács elnöke (1957–1962).

A Magyar Pugwash Bizottság elnöke. A Korányi Sándor Társaság, a Magyar Farmakológiai Társaság, a Magyar Élettani Társaság, a Magyar Belgyógyász Társaság és a Magyar Urológusok és Nephrológusok Társasága tagja.

A Bolgár Tudományos Akadémia (l.: 1948), a Société Internationale de Médicine Interne (t.: 1950), a Szovjet Tudományos Akadémia (külső: 1958), a Csehszlovák Tudományos Akadémia (külföldi r.: 1960), az Union Internationale d’Angiologie (t.: 1961), a Lengyel Tudományos Akadémia (külső: 1962), az NDK Tudományos Akadémia (l.: 1962), a prágai Purkyne Orvostársaság (t.: 1963), a Román Tudományos Akadémia (t.: 1965), a zágrábi Jugoszláv Tudományos Akadémia (l.: 1966), az Angol Orvosi Társaság (külföldi l.: 1966), a Svájci Orvostudományi Akadémia (l.: 1966) és az International Society of Lymphology tagja (t.: 1966).

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend (bronz, 1947), Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1948), Kossuth Érdemrend (1950), a Magyar Népköztársasági Érdemrendje (1950), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1954 és 1959), Munka Érdemrend (arany, 1967), a Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1970).

A Budapesti Orvosegyesület Balassa János-díja (1948) és Korányi Sándor-érme (1948), Kossuth-díj (1949 és 1956), Semmelweis Ignác-emlékérem (1959), Akadémiai Aranyérem (1961), Korányi Sándor-emlékérem (1966), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970).

Koreai I. Osztályú Nemzeti Zászló Érdemrend (KNDK, 1954), Lomonoszov-aranyérem (első magyar tudósként, Szovjetunió, 1968), a Szlovák Tudományos Akadémia Érme (1969), Cirill és Metód-rend (bolgár, 1970).

Szerkesztés

Az Orvosok Lapja főszerkesztője (1945. szept. 1.–1949. nov. 6.) és az Orvosi Hetilap társfőszerkesztője (Horányi Bélával, 1948. márc. 15.–1948. dec. 26.–1949. febr. 20.).

Az Acta Medica szerkesztőbizottságának alapító tagja (1950–1959), főszerkesztője (1960–1974).

Főbb művei

F. m.: önálló művei, könyvfejezetei: A proteinanyagok élettani hatása és a velük való kezelés értéke sebészeti betegségekben. Novák Miklóssal. (A Magyar Sebésztársaság Munkálatai. 13. Bp., 1926)
Az éghajlat és az évszakok befolyása a szervezetre, különös tekintettel a tuberkulózis gyógyulására. Referátum. (A Magyar Orvosok Tuberkulózis Egyesületének Munkálatai. Bp., 1932)
A máj és az epeutak betegségei. Monográfia. Molnár Bélával. (A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára. 134. Bp., 1933)
A postoperativ collapsus. (A Magyar Belorvosok Egyesületének 1936. jún. 2–3-án megtartott VI. Nagygyűlésének tárgyalásai. Bp., 1936)
Die Eiweisskörper der Blutplasmas. Szerk. Bernhold, Hans-Hermann-nal és Kylin, Eskillel. (Dresden–Leipzig [etc.], 1938)
A hiányos és egyoldalú táplálkozás. A Magyar Belorvosok Egyesülete X. Nagygyűlésén elhangzott előadás. (A Magyar Belorvosok Egyesülete kiadványa. Debrecen, 1940)
A magas vérnyomás gyógyítása. (Balatonfüredi-füzet, 1941)
Vitamin-e a citrin? A Magyar Belorvosok Egyesülete XI. Nagygyűlésén elhangzott előadás. (A Magyar Belorvosok Egyesülete kiadványa. Bp., 1941)
A magyar tudomány tíz éve. 1945–1955. Szerk. Ligeti Lajos. A bevezetést írta R. I. (Bp., Akadémiai Kiadó, 1955)
A nyirokkeringés élet- és kórtana. Monográfia. Földi Mihállyal és Szabó Györggyel. (Bp., Akadémiai Kiadó, 1955
németül: Physiologie und Pathologie des Lymphkreislaufes. Ford. Faragó Ádám. Jena, 1957 és 2. német kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1969
angolul: Lymphatics and Lymp Circulation. Physiology and Pathology. Ford. Deák András és Fésüs József. Oxford [etc.], 1960
franciául: Physiologie et pathologie de la circulation lymphatique. Ford. Juhász István. Bp., Medicina, 1964).

F. m.: tanulmányai: Dispersitasfok és katalytikus hatás. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1914. 1.)
A malária pathológiájának és therápiájának mai állása. (Orvosképzés, 1918. 1-3.)
A vérplazma fehérjefractióinak jelentősége a csecsemőkorban. Duzár Józseffel. (Magyar Orvosi Archivum, 1924)
Fiatal nők havi vérzéseinél előforduló rendellenességek sugaras kezelése belső secretiós correlatiók figyelembe vételével. Dach Miklóssal és Gál Félixszel. (Gyógyászat, 1926)
Über eine Verbesserung in der Technik der Duodenalsondierung. (Virchows Archiv für pathologische Anatomie und Physiologie, 1927)
A vérkeringési rendszer öregkori betegségeiről. (Gyógyászat, 1932)
Untersuchungen über die Wirkung der Lebertherapie bei der Anaemia perniciosa. Engel Rudolffal. (Deutsche Medizinische Wochenschrift, 1932)
Az orvostudomány haladásának feltételei. (Cobden, 1936)
A belgyógyászat haladása 40 év alatt a gyakorló orvos szempontjából. (Therapia, 1938)
A gyakorló orvos vitaminproblémái. (Orvosképzés, 1940)
A traumás shock keletkezése. (Orvostudományi Közlemények, 1942)
Vörösvérsejtérést gátló factor perniciosás serumban. Lajtha Lászlóval és Löwinger Simonnal. (Magyar Belorvosi Archivum, 1948)
Lymphangiopasmus. Földi Mihállyal és Szabó Györggyel. (Kísérletes Orvostudomány, 1949)
Vizsgálatok a beteg vesehám működéséről. Földi Mihállyal és Szabó Györggyel. (Magyar Belorvosi Archivum, 1949)
A sztahanovista mozgalom egészségügyi vonatkozásai. (Társadalmi Szemle, 1951. 7-8.)
Vizsgálatok a nyirokcapillarisok működéséről. 1–3. Makromolekulák útja az interstitiumból a nyirokerekbe. Földi Mihállyal és Szabó Györggyel. – A nyirokkeringés vizsgálatának újabb eredményei. (MTA Orvosi Tudományok Osztálya Közleményei, 1953)
Vizsgálatok a rutin és ascorbinsav capillaris resistentiára kifejtett hatására vonatkozóan patkányban. Többekkel. (MTA Orvosi Tudományok Osztálya Közleményei, 1962)
A Magyar Tudományos Akadémia húsz éve. (Természettudományi Közlöny, 1965. 3.)
Korányi Sándor. (Magyar Tudomány, 1966. 7-8.).

F. m.: tanulmányai az Orvosi Hetilapban: A novasurol alkalmazása az oedema kezelésében. (1921. 51.)
A hypertonia kezelése kéninjekciókkal. (1923. 32.)
Az aorta-nyomások vértelen úton való meghatározása. Gönczy Istvánnal. (1925. 2.)
A colitis vakcina therápiája. (1928. 50)
Vizsgálatok a májkészítmények hatásmódjáról vészes vérszegénységben. Engel Rudolffal. (1932. 40)
A húgysav új térfogatos mikromeghatározása vizeletben és vérben. Hatz Ellával. (1933. 10.)
Vizsgálatok a postoperativ keringési zavarok keletkezéséről. Karády Istvánnal és Szabó Dénessel. (1934. 14.)
Eljárás májkészítmények hatásosságának ellenőrzésére. Engel Rudolffal. (1934. 18.)
A flavoncsoportba tartozó anyagok befolyása a capillarisok permabilitására. Többekkel. (1936. 40.)
A tüdőtályog conservativ kezelése. (1938. 22.)
„Citrin” – P-vitamin – meghatározása a vizeletben. Armentano Lajossal és B. Hatz Ellával. (1938. 42.)
A légzési szervek betegségei. (1942. 35.)
Az egészséges és a beteg vese működése. (1948. 21.)
Passiv tubularis cukor-rediffusio. Földi Mihállyal és Szabó Györggyel. (1948. 24.)
Hypersalaemiás eredetű tubularis azotaemia. Előzetes közlemény. Bálint Péterrel, Hársing Lászlóval, Lenner Marianne-nal. (1948. 28.)
Van-e az antihistinnek antihyaluronidase hatása? Földi Mihállyal és Szabó Györggyel. (1949. 16.)
A hyaluronidase hatása a víz és az oldott anyagok felszívódására. Földi Mihállyal és Szabó Györggyel. – A hyaluronidase hatása a fehérje és baktériumok nyirokerek útján történő felszívódására. Földi Mihállyal és Szabó Györggyel. (1949. 23.)
Hyaluronidase–heparin antagonismus. Többekkel. (1950. 11.)
A nyirokerek szerepe az oedema keletkezésében. (1950. 13.)
A vegetatív stigmatizáció. (1952. 9.)
A nyirokrendszer folyadéktároló és resorbeáló működése. Földi Mihállyal és Szabó Györggyel. (1953. 15.)
A nyirokkeringés idegi szabályozásának kérdése. Földi Mihállyal és Szabó Györggyel. (1953. 27.)
Korányi Sándor és munkássága. (1954. 47.)
Weil Emil. (1955. 44.)
A nyirokkeringés jelentősége. (1959. 52.)
Trophicus fekély, mellékvese, flavonok. Földi Mihállyal, Hollán Zsuzsával, Stark Ervinnel. (1960. 8.).

F. m.: tanulmányai az Orvosok Lapjában: Thrombasteniás vérzékenység. Benkő Sándorral. (1945. 7.)
Tapasztalataink a hyperthyreosis thiouracyl kezelésével. Frenreisz Istvánnal. (1946. 23.)
Ultrafiltrációs kísérletek penicillinnel. Petrányi Gyulával. (1947. 11.)
A maximalis tubularis cukorresorptio – Tmg – és phosphorylatio. Részben akadémiai székfoglaló is. Földi Mihállyal és Szabó Györggyel. (Orvosok Lapja, 1947. 31.).

F. m.: tanulmányai az Acta Medica c. lapban: Die Rolle der Lymphgefässe in der Entstehung des Oedems. (1950. 1.)
Über die Insuffizienz der Lymphströmung im Herzen. Többekkel. (1954. 1-2.)
Lymphgefässystem und Interstitium der Niere bei interkapillarer Glomeruloskleorise. Földi Mihállyal, Róna Györggyel, Szabó Györggyel. Untersuchungen über die Funktion der Lymphkapillaren Ausbreitung der Flüssigkeit und der Makromoleküle im Interstitium. Földi Mihállyal, Magyar Zsuzsával, Szabó Györggyel. (1954. 3-4.)
Sándor Korányi und sein Wirken. (1954. Supplementum)
Wirkung von venöser und Lymphstauung auf die Herzmusculatur. Többekkel. (1955. 1-2.)
Bedeutung der Lungenlymphströmung für den Säftekreislauf in der Lunge. Többekkel. – Das Lymphgefässystem der Leber und seine pathologische Bedeutung. Többekkel. (1955. 3-4.).

Irodalom

Irod.: műveiről: Torday Árpád: R. I.–Molnár Béla: A máj és az epeutak betegségei. (Orvosi Hetilap, 1933. 42.)
Babics Antal: R. I.–Földi Mihály–Szabó György: A nyirokkeringés élet- és kórtana. (Magyar Tudomány, 1956. 1-3.)
Kerpel-Fronius Ödön: R. I.–Földi Mihály–Szabó György: A nyirokkeringés élet- és kórtana. (Orvosi Hetilap, 1956. 16.).

Irod.: források: Esküvők. Dr. Rusznyák Sámuel elvette Beer Riza kisasszonyt. (Fővárosi Lapok, 1888. ápr. 10.)
Beer Salamon gyászjelentése. (Pesti Hírlap, 1900. márc. 24.)
Weisz Vilmos gyászjelentése. (Az Újság–Budapesti Hírlap–Pester Lloyd, 1904. jún. 17.)
Beer Salamonné Altstädter [!] Júlia gyászjelentése. (Az Est–Pester Lloyd, 1916. szept. 28.)
dr. Egri Jolán és dr. Rusznyák István házasságot kötöttek. (8 Órai Újság–Az Est–Magyar Hírlap, 1934. okt. 23.)
Molnár Albertné Kann Irén gyászjelentése. (Az Est, 1936. szept. 13.)
dr. Rusznyák Samu budapesti ügyvéd 81 éves korában Budapesten meghalt. (Az Újság–Pesti Napló, 1936. okt. 31.)
dr. Rusznyák Samuné Beer Riza gyászjelentése. (Pester Lloyd, 1937. júl. 12.–Pesti Napló, 1937. júl. 13.)
Rusznyák Éva és dr. László Tibor házasságot kötöttek. (Pesti Hírlap–Pesti Napló, 1938. szept. 4.)
dr. László Tibor orvost és feleségét, Rusznyák Évát 1944. jún. 15-én Komáromból deportálták. Aki további sorsukról tud, értesítse Rusznyák professzort. (Szabadság, 1945. jún. 9.)
A Szovjet-Unióban orvosi szemmel. Kivonat Rusznyák Istvánnak a Szovjet–Magyar Művelődési Társaság kongresszusán elmondott beszámolójából. (Orvosok Lapja, 1947. 47.)
Rusznyák István: Sztálin halála. (Századok, 1953. 1.)
Magyar tudósok Sztálinról. (Természet és Technika, 1953. 4.)
Mit vár tőlünk, magyar orvosoktól és tudósoktól nagy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja? Részletek Rusznyák István előadásából. (Orvosi Hetilap, 1953. 20.)
Rusznyák István akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke felszólalása az Országgyűlésen. (Magyar Tudomány, 1958. 5.)
Rusznyák István: Október és a tudomány. (Magyar Tudomány, 1967. 11.)
dr. Rusznyák Istvánné dr. Egri Jolán váratlanul elhunyt. [Csendben eltemettük.] (Magyar Nemzet–Népszabadság, 1973. dec. 19.)
Elhunyt dr. Pulay Gábor. (Magyar Nemzet, 1976. máj. 26.)
Meghalt Rusznyák István orvosprofesszor. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1974. okt. 16.)
Végső búcsú dr. Rusznyák Istvántól. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1974. okt. 23.)
Felavatták Rusznyák István emléktábláját. (Népszabadság, 1983. máj. 4.)
Szepessy Sándor: dr. Rusznyák Endre. (Elektrotechnika, 1986. 5.)
Elhunyt dr. Pulay Gáborné Rusznyák Marianne. (Népszabadság, 2002. okt. 16.).

Irod.: források, köszöntések, megemlékezések: Rusznyák István 70 éves. (Orvosi Hetilap, 1959. 10.)
Rusznyák István, az MTA elnöke 75 éves. (Magyar Tudomány, 1964. 2.)
Rusznyák István 75 éves. (Orvosi Hetilap, 1964. 3.)
Rusznyák István akadémikus születésnapjára. (Orvostudomány, 1969. 1.)
Rusznyák István professzort 80. születésnapján szeretettel köszönti az Orvosi Hetilap szerkesztősége és szerkesztőbizottsága. (Orvosi Hetilap, 1969. 3.)
Gömöri Pál: Rusznyák István 80 éves. (Magyar Hírlap, 1969. jan. 22.)
R. F. K.: Rusznyák István nyolcvan éves. (Magyar Nemzet, 1969. jan. 22.)
Szluka Emil: Gazdag, alkotó élet. Rusznyák István nyolcvan éves. (Népszabadság, 1969. jan. 22.)
Petrányi Gyula: Rusznyák István. (Orvosi Hetilap, 1974. 47.)
Stark Ervin: Rusznyák István. (Magyar Tudomány, 1975. 7.)
Braun, P.: István Rusznyák. (Therapia Hungarica, 1975)
Szent-Györgyi Albert: In Rememberance of István Rusznyák, My Felow Professor. (Acta Medica, 1975)
Gazda István, ifj.: Kilencvenesztendős lenne. A belgyógyász és tudománypolitikus Rusznyák István. (Magyar Nemzet, 1979. jan. 21.)
Stark Ervin: A gyógyító, a nevelő, a kutató. Emlékezés a 90 éve született Rusznyák Istvánra. (Népszabadság, 1979. jan. 21.)
Hollán Zsuzsa: Rusznyák István utca. (Orvosi Hetilap, 1983. 26.)
Hollán Zsuzsa: Rusznyák István, az iskolaalapító. Születésének 100. évfordulóján, a Magyar Tudományos Akadémián megtartott emlékbeszéd. (Orvosi Hetilap, 1989. 11.)
Magos Katalin: Száz éve született Rusznyák István. (Népszabadság, 1989. jan. 21.)
Fazekas Tamás: Rusznyák István szegedi belgyógyászati klinikája. (Orvostörténeti Közlemények, 2003)
Gábor Miklós: Képzelt párbeszéd Rusznyák István professzor flavonkutatásairól. (Magyar Kémikusok Lapja, 2014. 6.).

Irod.: lexikonok, feldolgozások: A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. (Bp., 1930)
Prominent Hungarians Home and Abroad. (München, 1966)
Orvosi lexikon. I–VII. köt. Főszerk. Hollán Zsuzsa. (Bp., 1967–1973)
Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné és Kis Tamás. (Bp., 1969
2. átd. kiad. 1972)
Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
Szegedi egyetemi almanach. II. 1921–1996. (Szeged, 1997)
Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. (Bp., 2001)
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1823–2002. I–III. köt. (Bp., 2003)
Kapronczay Károly: Magyar orvoséletrajzi lexikon. (Bp., 2004)
Akadémiai album. I–IV. köt. (Bp., 2008)
Diszkrimináció emancipáció – asszimiláció diszkrimináció. Magyarországi egyetemi tanárok életrajzi adattára. 1848–1944. I. Zsidó származású egyetemi tanárok. Szerk. Kovács I. Gábor. Összeáll. Kovács I. Gábor, Kiss Zsuzsanna, Takács Árpád. (Bp., 2012).

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:2C4X-LL8 (Rusznyák Endre születési anyakönyve, 1894)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:Q2RX-8MRJ (Rusznyák Bernátné Kellner Rozália halotti anyakönyve, 1899)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/328156 (Beer Salamon gyászjelentése, 1900)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DRF9-314?i=88 (dr. Rusznyák István és Weisz Júlia házassági anyakönyve, 1916)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DYMP-L8 (Rusznyák Géza és Oppenheim Sarolta házassági anyakönyve, 1921)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6XSR-KKRM (Rusznyák István és Egri Jolán házassági anyakönyve, 1934)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:8LHQ-RVZM (dr. Rusznyák Sámuel halotti anyakönyve, 1936)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QS7-894V-798W?i=267 (dr. Rusznyák Sámuelné Beer Rozália halotti anyakönyve, 1937)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:7WBR-SRW2 (dr. Egri Jolán halotti anyakönyve, 1973)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/522567 és https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/522566 (dr. Rusznyák István gyászjelentése, 1974)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/506163 (dr. Pulay Gábor gyászjelentése, 1976)

Megjegyzések

1. Bibliográfiákban művei összekeverve ifj. dr. Rusznyák István (1901–) orvos, szanatóriumi vezető főorvos műveivel:

Korszerű húsnélküli táplálkozás útbaigazításokkal és konyhareceptekkel. Bp., Szathmáryné Könyvkereskedése, 1932; 3. bőv. kiad. 1936 és utánnyomások 1939-ig. Hasonmás kiad. Onga, Nemzeti Örökség Kiadó, 2023.

2. Cecil Drinker nevéhez fűződik az ún. rádium lányok esete. A United States Radium nevű cég csúcsterméke volt az Undark nevű, foszforeszkáló, rádiumot tartalmazó festék piacra dobása, amelyet órák díszítésére használtak, hogy azokon éjszaka is látni lehessen a számokat. A gyárban fiatal nők védőfelszerelés nélkül végezték a számlapok festését, közülük igen sokan súlyosan megbetegedtek, a radioaktív fertőzésekben többen meghaltak. A gyár Drinkert bízta meg a balesetek felderítésével. Drinker bebizonyította az összefüggést a megbetegedések és a rádium óralapok között. A gyár azonban eltitkolta a számára kedvezőtlen eredményt, sőt meghamisította Drinker jelentését, s csak hosszú évekig tartó pereskedés után ismerte el felelősségét.

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2024

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője