Család

Német anyanyelvű családból származott. Sz: Paul Lorenz Schlauch von Linden templomépítő pallér, Jost Katalin (†1829).

Iskola

Középiskolái alsó osztályát szülővárosában, felső osztályát Szegeden végezte, ott is éretts. (1842), a Központi Papnevelő Intézetben (KPI) tanult (1842–1847), pappá szentelték (1847. ápr. 3.). A pesti tudományegyetemen egyházjogból tudori okl. szerzett (1867), az MTA tagja (ig.: 1901. máj. 9.).

Életút

Lonovics József csanádi püspök levéltárnoka (Temesvárott, 1846–1847), Nagyszentmiklóson (1847–1849 és 1850–1851), Oravicán (1849–1850), Pécskán káplán (1850). Temesvár-Belvárosban káplán és a püspöki líceumban a dogmatika tanára és uo. a szegények ügyvédje (1851–1852), a temesvári teológiai akadémián az egyházjog és az egyháztörténet r. tanára és szentszéki ülnök (1851–1859). Mercyfalván plébános (1859–1863), Temesgyarmaton plébános és alesperes (1863–1872). Csanádi kanonok (1872–1873), szatmári megyéspüspök (1873–1887; püspökké szentelték: 1873. szept. 21.), váradi megyéspüspök (1887–1902; kinevezték: 1887. ápr. 8.; elfoglalta székét: 1887. aug. 24.), bíboros (a nagyváradi püspökök közül Fráter György és gr. Csáky Imre után harmadikként, 1893. jún. 12.–1902. júl. 10.). Valóságos belső titkos tanácsos (1880-tól), római gróf és pápai trónálló (1886-tól). Országgyűlési képviselő, a Főrendiház tagja. Művelődéstörténettel, egyházjoggal, jogbölcselettel, katolikus neveléssel és iskolaüggyel foglalkozott. Jelentős szerepet játszott az országos és a helyi közéletben, részt vett az országgyűlési vitákban (különösen a közoktatási törvényről és a kötelező polgári házasságról szólókban), valamint igen sokszor felszólalt a moldvai csángó magyarok kulturális felemelkedése érdekében. A kötelező polgári házasság javaslatra a király felszólítására készített memoranduma az egyházpolitikai küzdelmek fontos részévé vált. A katolikus autonómia mozgalom megindulásakor egyházmegyei követté választották (1868-ban és 1871-ben). Püspöksége idején, Szatmáron rendbe hozta a helyi tanítóképző intézetet és internátust állított mellé, több templomot és 16 népiskolát építtetett, Máramarosszigeten kolostort, Nagyvárad-Újvárosban óvónőképzőt alapított. Különösen értékes a Nagyváradi Múzeum érdekében kifejtett tevékenysége. Ipolyi Arnold püspök nagyhírű gyűjteményének Nagyváradra kerülése után kezdeményezte a helyi múzeum bővítését, egy új épület felújítását, a kibővített múzeum számára 1000 forintot is adományozott (az új múzeumot 1896. jún. 27-én avatták fel, a díszgyűlés Schlauch püspök székesegyházi miséjével kezdődött). Liszt Ferenc közeli barátja volt: kezdeményezésére Liszt új lakást és orgonát is kapott a Zeneakadémia új palotájában (1879), szintén az ő javaslatára indult be a Zeneakadémián az orgona tanszak (első vezetőjének Hans Koessler karnagyot, orgonistát kérte fel, 1882-ben), valamint az ő indítványára került a Zeneakadémia oromzatára Palestrina emlék-domborműve.

Emlékezet

Váradi megyéspüspökként 400 000 koronás alapítványt tett nevelési és oktatási intézmények javára (1887. ápr. 8-án). Megvásárolta Török János közíró több ezer kötetes könyvtárát, amelyből megalapította a Szatmárnémeti Püspöki Könyvtárat (Bibliotheca Laurentiana néven, 1886-ban). Szent László halálának 700. évfordulóján nagy ünnepséget rendezett (1892-ben). Link István budapesti ötvösművésszel díszes hermát – 44 kg-os ezüst, aranyozott drága- és féldrágakövekkel díszített mellszobor – készíttetett Szent László ereklyéje számára, és Tóth István szobrászművésszel a király bronzszobrát is felállíttatta (Nagyvárad főterén, a Szent László téren). Aranymiséje alkalmából a pápától gyöngyökkel díszített medaliont kapott, a királytól a Szent István-rend Nagykeresztjét vehette át (1897-ben), negyedszázados püspöki jubileuma alkalmából Nagyvárad-Újvárosban, az Immaculata Intézetben új épületszárnyat emeltetett (1898-ban). Nagyváradon hunyt el, a püspöki palotában, szürke színű baldachinnal ravatalozták fel. Temesvárott, a helyi belvárosi temetőben, a Schlauch család kriptájában, édesapja mellett nyugszik. Sírja fölé emelték a Schlauch-kápolnát, ahol arckép-reliefjét is elhelyezték. Születésének 100. évfordulóján emlékülést rendeztek tiszteletére (2002. okt. 26-án, Nagyváradon, a Posticumban), a centenáriumra jelent meg Pálkovács István monográfiája is (Temesvárott, 2002-ben). Nagyváradon, saját kertje egy részében létesítette a később róla elnevezett Schlauch-parkot (ma: Petőfi-park).

Elismertség

A moldvai csángók magyar nyelvű kultúráját támogató nagyváradi Szent László Társulat elnöke (1877–1894), tb. elnöke (1894–1902). Az Országos Vöröskereszt Egyesület alelnöke, az Országos Zeneakadémia elnöke. A budapesti tudományegyetem tb. hittudományi doktora (1885).