Család

Fia Schöpflin Gyula író, műfordító, unokája Schöpflin György újságíró, politikus, politológus.

Iskola

Pozsonyban ev. teológiát hallgatott, majd a bp.-i tudományegyetem filozófia szakán végzett. Az MTA tagja (l.: 1948, r.: 1949).

Életút

A Vasárnapi Újság munkatársa, belső munkatársa (1898– 1921), a lap kiadója, a Franklin Társulat lektora, irodalmi titkára (1919). A ®Nyugat munkatársa, kritikusa, esszéistája (1908– 1941), a Magyar Csillag társszerkesztője (1941-től), a Tükör belső munkatársa, kritikusa (1932– 1941). Publikált a Huszadik Század, a Prágai Magyar Hírlap c. lapokban is. – Jelentős szerepe volt a kettészakadt m. irodalom, a konzervatív, a tud. intézmények köré csoportosult és a radikálisabb, főként az újabb folyóiratokban megjelenő irodalom közelítésében. A Vasárnapi Újság munkatársaként színi- és irodalmi kritikákkal, portrékkal jelentkezett, Vargha Gyula után a kritikai rovat vezetője. E lapban megjelent írásaiból válogatta első esszékötetét, a Magyar Írókat (1917), amelyben portrét rajzolt mintegy kilencven év fontosabb m. alkotóiról, így Vörösmarty Mihályról, Mikszáth Kálmánról, Gyulai Pálról és Kaffka Margitról. A Nyugatban rendszeresen publikált főként kritikákat és irodalomelméleti kérdéseket érintő tanulmányokat. Ady-monográfiájában (Ady Endre, 1934) foglalta össze a költő formai és tartalmi újításairól szóló nézeteit, akinek mindvégig tisztelője, barátja és műveinek kritikusa volt. Mikszáth-biográfiájában (Mikszáth Kálmán, 1941) az író prózapoétikai fejlődésének bemutatására tett kísérletet. Szintetizáló igénnyel írta meg, A magyar irodalom története a XX. században c. monográfiája a kortárs irodalomról szóló összefoglaló kísérlet. Révay Józseffel közösen írta meg a Franklin Társulat történetét feldolgozó Egy magyar könyvkiadó regénye (1940) c. kötetet. Az 1920-as évektől regényeket, színműveket és elbeszéléseket is írt (A piros ruhás nő, 1921; Mossóczy Pál szép nyara, 1922; Vihar az almáriumban, 1939), angolból, franciából, németből ford., többek között Th. Hardy, Mark Twain, F. Nietzsche, O. Wilde, G. Keller műveit. A Franklin Társulat lektoraként számos író pályáját egyengette. – Szerkesztette a Magyar Színművészeti Lexikont (I–IV., Bp., 1929– 1931). – A Vörösmarty Akad. főtitkára (1918), a M. PEN Club egyik szervezője (1926), Babits Mihály halála után a Baumgarten-díj kurátora (1941-től). – Baumgarten-díj (1929, 1936), Greguss-jutalom (1932), Kossuth-díj (1949).