Iskola

A bp.-i tudományegyetemen m.–német szakon tanult (1884–1892), bölcsészdoktori okl. szerzett (1901), az MTA tagja (l.: 1905. máj. 12.).

Életút

A M. Nemzeti Múz. Könyvtára (OSZK) ideiglenesen alkalmazott napidíjasa (1889–1893), könyvtári gyakornoka (1893), segéde (1893–1898), segédőre (1898–1901), őre (1901–1905), igazgató-őre (1905–1916), osztályig.-ja (1916–1919). – Még pozsonyi diákkorában ismerkedett meg Thaly Kálmánnal, akinek hatására a m. népköltés emlékeinek összegyűjtésével kezdett el foglalkozni. Gyűjtőmunkáját kezdetben Gyulai Pál irányította, majd megnyerte a Kisfaludy Társaság támogatását. Tevékenységével alapvetően új eredményeket ért el a m. néphagyomány, a m. folklór emlékeinek gyűjtése és rendszerezése terén. Különösen értékesek a m. rovásírásra, a m. irodalom kezdeteire (pl.: regösénekek), ill. a néphagyományra vonatkozó megállapításai: a székelység eredetének vizsgálatával a hun–m. mondavilág értelmezésének nyitját vélte felfedezni. Munkásságának másik jelentős területe a gyűjtésszervezés. Megalakította a Nemzetk. Folklórkutatók Szervezete (Folklore Fellows) m. oszt.-át, létrehozta az orsz. önkéntes néprajzi gyűjtőhálózatot. Bán Aladárral kidolgozta a kutatás tudományszervezési programját, rámutatva a néphagyomány gyűjtésének időszerűségére. Nyugdíjazása után Balatonszepezdre vonult vissza, helyi kiadványokat szerkesztett és a Balaton idegenforgalmának fellendítésén fáradozott. Hagyatékát a Néprajzi Múz. Etnológiai Adattára őrzi. Róla nevezték el a M. Néprajzi Társaság által a legkiválóbb önkéntes gyűjtők kitüntetésére alapított ~-emlékérmet (1966). – A M. Néprajzi Társaság főtitkára (1897–1911), alelnöke (1911–1917), elnöke (1917–1920), t. tagja (1920-tól). A Kisfaludy Társaság tagja (r.: 1909). A helsinki Finnugor Társaság külső tagja, a Folklore Fellows mo.-i szekciójának elnöke (1911-től). – A Kisfaludy Társaság Magyar Népköltési Gyűjteményének szerkesztője. Az Ethnographia c. folyóirat szerkesztője (1898–1910: Munkácsi Bernáttal, 1911–1917: egyedül).