Sebestyén Károly
Sebestyén Károly

2020. október 25. Vasárnap

Sebestyén Károly, Cs[íki]., nagyborosnyói

etnográfus, művelődéstörténész, muzeológus

Névváltozatok

Csiki Sebestyén Károly

Születési adatok

1876. május 13.

Karánsebes, Krassó-Szörény vármegye

Halálozási adatok

1956. december 20.

Budapest


Család

Unokatestvére: Horger Antal (1872–1946) nyelvész, az MTA tagja.

Iskola

Az Országos Magyar Kir. Mintarajziskola és Rajztanárképzőben Schulek Frigyes tanítványaként rajztanári képesítést (1894–1898), a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1926), a magyar tárgyi néprajz tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1931).

Életút

Pancsován (1898–1901), Temesvárott és Szegeden rajztanár (1901–1919). A szegedi Somogyi Könyvtár és Városi Múzeum külső munkatársa (1903–1919), könyvtárosa (1919–1938) és mindkét intézmény igazgatója (1934–1936). A szegedi Ferenc József Tudományegyetem, ill. Horthy Miklós Tudományegyetem magántanára (1931–1939), c. ny. rk. tanára (1939–1944). Nyugdíjaztatása után Budapestre költözött (1939). A II. vh. után a Néprajzi Múzeum munkatársa, a Rajzgyűjtemény kezelője (1947–1956). Művész pályára készült, korán kitűnt rajztehetségét a Mintarajziskolában fejlesztette tovább, Horger Antal biztatására érdeklődése fokozatosan a néprajz, a magyarság tárgyi emlékei és az őstörténet felé fordult. Magyar tárgyi néprajzzal, népművészettel, elsősorban a magyar parasztság építkezésével, lakáskultúrájával, a népi bútorok történetével, őstörténeti és nyelvészeti kutatásokkal foglalkozott. Különösen értékesek az ún. keleti háztípus feltárásában, a parasztház belső életének, berendezésének, felszerelésének, az alföldi lakóház elterjedésének vizsgálatában elért eredményei. Székelyföldön, Krassó-Szörény és Torontál vármegyében, valamint Szegeden és vidékén végzett néprajzi kutatásokat. Muzeológusként Semayer Vilibáld felkérésére elkészítette a szegedi Városi Múzeum Néprajzi Osztályának tervezetét (ez alapján alakult meg a Néprajzi Osztály, 1911-ben). Régészként, Szegeden, Móra Ferenc munkatársaként a város középkori műemlékeit is vizsgálta. Rendezte a Városi Múzeum régészeti gyűjteményét, felállította a fényképkatalógust. A gyűjtemény rendezése közben elsők között végezte el az avar- és honfoglalás kori íjak, nyilak és tegezek rekonstrukcióját, ezzel kapcsolatos munkája a magyar őstörténeti irodalom klasszikusa (A magyarok íjja és nyila, 1932). Nevéhez fűződik továbbá a szegedi Dömötör-torony, Szeged legrégibb, Árpád-kori műemlékének feltárása. (a Szent Demeter-templom bontásakor, annak falába építve került elő, 1931-ben).

Emlékezet

Szegedi nyugdíjaztatása után Budapestre költözött, Kelenföldön (XI. kerület Ábel Jenő utca 26.) élt és tevékenykedett. Közel tízezer oldalnyi kéziratos feljegyzését, tanulmányait a Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattára őrzi. Halálának 10. évfordulójáról a Magyar Néprajzi Múzeum kiállításon emlékezett meg (1966-ban). Halálának 50. évfordulóján a szegedi Móra Ferenc Múzeum, a Szegedi Akadémiai Bizottság Néprajzi Munkabizottsága, a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Intézete és a Magyar Néprajzi Társaság tiszteletére emlékkonferenciát rendezett (2006. dec. 7-én, Szegeden).

Elismertség

A Magyar Néprajzi Társaság választmányi tagja, majd t. tagja. A Dugonics Társaság választmányi tagja, az Alföldkutató Bizottság tagja.

Elismerés

Szocialista Munkáért Érdemérem (1954).

Szerkesztés

A Szegedi Szemle (Városkultúra) c. folyóirat szerkesztőbizottságának tagja (1928-tól), a Népünk és Nyelvünk társszerkesztője (1929–1939).

Főbb művei

F. m.: Szegedi napsugárdíszes házvégek. – Halotti deszka. (Néprajzi Értesítő, 1904)
A háromszéki Szentföld székelyháza. – Székelyföldi kopjafák és keresztek. (Néprajzi Értesítő, 1905)
Háromszéki sírkövek. – A lugoshelyi halászat. (Néprajzi Értesítő, 1907)
A krassovánok kanalas-malma. – Néprajzi apróságok Háromszék megyéből. (Néprajzi Értesítő, 1908)
A gyimesi csángóház. (A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya Közleményei, 1909)
Felső-torontál megyei húsvéti tojások. (Néprajzi Értesítő, 1913)
Szabadkézi rajztanmenet. Iparostanonciskolák kezdő rajzosztályai számára. Összeáll. Raffay Lászlóval. 40 tábla, fűzetlenül, közös tokban. (Szeged, 1913)
A székelykapu földrajzi elterjedésének újabb adatai. (Ethnographia, 1923/24)
Banyakemence. (Magyar Nyelv, 1924)
Kémény és kemence. Horger Antallal. (Magyar Nyelv, 1926)
Milyen házban laktak a honfoglaló magyarok? (Napkelet, 1926)
Tűzhely a magyar parasztház előtt. (Néprajzi Értesítő, 1926)
A szegedi Palánk. (Szeged, 1927)
A magyarság ládái. (Magyar Nyelv, 1927)
Szék, karszék, karosszék, karfa. Horger Antallal. (Néprajzi Értesítő, 1927)
A szegedi Szent Demeter-templom építéstörténete. (Dolgozatok a m. kir. Ferenc József Tudományegyetem Archaeologiai Intézetéből, 1927
és külön: Szeged, 1927)
Szeged középkori vára. (A szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára. II. Szakosztály Közleményei. 2. Szeged, 1928)
Szegedi utcák. Kultúrtörténeti tanulmány. (A Szegedi Szemle Könyvei. 1. Szeged, 1928)
A magyar parasztbútor. – A magyar parasztház ablaka. (Népünk és Nyelvünk, 1929)
A székely sütőkemence eredete. (Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileumára. Sepsiszentgyörgy–Kecskemét, 1929 és hasonmás kiad.: 1988)
Az algyői templom. (A szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára. II. Szakosztály Közleményei. 8. Szeged, 1930)
A magyar parasztház asztala. – Falitéka. (Népünk és nyelvünk, 1930)
Rejtélyes csontok népvándorlás kori sírokban. – Rätselhafte Beimplatten in der Gräbern der Völkerwanderungszeit. (A Szegedi Városi Múzeum Kiadványai. 1. Szeged, 1931)
Szegedi tüzelő- és fűtőberendezések a XVIII. században. – Szegeder Küchen und Öfen der XVIII. Jahrhunderts. (A Szegedi Városi Múzeum Kiadványai. 4. Szeged, 1932)
A magyarok íjja és nyila. – Bogen und Pfeil der Alten Ungarn. 20 ábrával. (Dolgozatok a m. kir. Ferenc József Tudományegyetem Archaeologiai Intézetéből, 1932 és külön: A Szegedi Városi Múzeum Kiadványai. Szeged, 1933)
A Szeged vidéki parasztház és az alföldi magyar háztípus. (A szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára. IV. Szakosztály Közleményei. 18. Szeged, 1933)
II. Géza, IV. Béla és a magyar urak székei. (Népünk és nyelvünk, 1934)
Milyen kenyeret ettek a honfoglaló magyarok? – Ősmagyarok lóversenyei. (Szegedi Füzetek, 1934)
A magyar rovásírás betűrovásáról. Szeged középkori templomai. (A szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára. IV. Szakosztály Közleményei. 24. Szeged, 1935)
Krassova vidéki színes szövőminták. (Dolgozatok a m. kir. Ferenc József Tudományegyetem Archaeologiai Intézetéből, 1935
és külön: Szeged, 1935)
A magyar parasztház padja. A szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára. IV. Szakosztály Közleményei. 30. Szeged, 1935)
Az ősmagyarok halászata. (Néprajzi Értesítő, 1935)
Gomb és gombház. (Népünk és Nyelvünk, 1936)
A cserépkályha története. (Búvár, 1936)
Tonelli Sándor: Az emberi civilizáció kezdetei. A képeket rajzolta Cs. S. K. (Bp., 1936)
Magyar parasztszékek. (A szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára. IV. Szakosztály Közleményei. 35. Szeged, 1937)
A magyar parasztház padja. (Népünk és Nyelvünk, 1937)
A magyar konyha története. (Magyar Nyelv, 1937)
A nomád pásztorkodás életformája. (A szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára. IV. Szakosztály Közleményei. 37. Szeged, 1938)
Jövevényszavaink művelődéstörténeti tanulságai. (Búvár, 1938)
Szeged középkori templomai. Építéstörténeti tanulmány. 60 ábrával. (A Szegedi Városi Múzeum Kiadványai. Szeged, 1938)
A honfoglaló magyarság földművelése. (Népünk és nyelvünk, 1939)
A székelyház és a gepidák. (Siebenbürgische Vierteljahrsschrift, 1939)
A székelykapuk pálmafája. (Ethnographia, 1939)
Az ablak története. (Búvár, 1940)
A székelyek harisnyája. (Búvár, 1941)
Adatok a krassovánok néprajzához. (Néprajzi Értesítő, 1941)
A magyar ház magyar műszavai. (Ethnographia, 1941)
A székelyház eredete. (A Néprajzi Múzeum Füzetei 6. Bp., 1941)
Mutató a Néprajzi Értesítő 1–32. évfolyamához. Összeáll. (A Magyar Néprajzi Társaság kiadványa. Bp., 1942)
Magyar kapaformák. – A székelyek bőrtüszője. (Ethnographia, 1944)
Krassó-Szörény vármegye parasztháza. 4 táblával. (A Teleki Pál Tudományos Intézet kiadványa. Kolozsvár, 1944)
A Krassó-Szörény vármegyei románok népviselete. (Az Alföldi Tudományos Intézet Évkönyve, 1947
és külön: Szeged, 1948)
A népnyelvgyűjtők és magyar néprajz. (Ethnographia, 1953)
Ágy a magyar parasztházban. (Ethnographia, 1954)
A Néprajzi Múzeum rajzgyűjteménye. (Néprajzi Értesítő, 1954)
A kercaszomori ácsolt ágy. Megjegyzések egy megjelent tanulmányra. (Néprajzi Értesítő, 1956)
Emlékezés Móra Ferencről. (Somogyi-könyvtári Műhely, 1979)
Utcák, terek, templomok, házak. Vál. írások Szegedről. Vál., szerk. Péter László. (Szeged, 2004)
kéziratai: A magyar parasztbútor története
A magyar ház története
Önéletrajz és családtörténet.

Irodalom

Irod.: Sándor István: Cs. S. K. ünnepén. (Néprajzi Értesítő, 1954)
Balassa Iván: Cs. S. K. tudományos munkásságának ötvenéves jubileuma. (Ethnographia, 1955)
Vargha László: Cs. S. K. (Ethnographia, 1957)
Banner János: Cs. S. K. Művei bibliográfiájával. (A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 és Archaeologiai Értesítő, 1957)
Regdon Rezsőné: Cs. S. K. irodalmi munkássága. (Index Ethnographicus, 1964)
Péter László: A Dömötör-torony megmentője. (P. L.: Szegedi örökség. Bp., 1983)
Szegedi egyetemi almanach. 1921–1995. (Szeged, 1996)
Juhász Antal: Cs. S. K. munkássága. (A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 2001)
A hagyomány szolgálatában. Szerk. Lengyel András. (Szeged, 2002)
Bodrits István–Forrai Ibolya: S. K. (Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Bp., 2002)
Mód László: Ötven évvel ezelőtt hunyt el Cs. S. K. (Korunk, 2007)
Juhász Antal: Székelyföld varázslatában. Cs. S. K., a népi építészet kutatója. – Horváth Ferenc: A Sebestyén-torony. Cs. S. K., a régész. – Szabó Magdolna, N.: „Mentsük menthetetlent.” Cs. S. K. néprajzi fotográfiái. (Szeged [folyóirat], 2007)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013