Család

Sz: Simor Antal cipészmester, Fejes Terézia.

Iskola

A gimnáziumot Székesfehérvárott és Budán végezte, a pozsonyi Emericanumban (1828–1830), Nagyszombatban tanult (1830–1833), majd a Pázmáneum növendéke (1833–1836), pappá szentelték (1836. okt. 28.), a pesti egyetemen bölcsésztudori okl. szerzett (1841). Az MTA tagja (ig.: 1867. márc. 17.).

Életút

Pest-Terézvárosban káplán (1837–1839), a pesti egyetem hitszónoka (1839–1840), a Pázmáneum tanulmányi felügyelője (1840– 1842). Bajnán plébános (1842–1846), az esztergomi szeminárium végzett növendékeinek tanára (1846–1848), Esztergomban érseki titkár (1848–1850), az Augustineum igazgatója (1850–1851). Az osztrák Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) magyar egyházi ügyosztályának tanácsosa (1851–1857), miniszteri tanácsosi rangban (1855-től). Székesfehérvári kanonok (1855–1857), győri megyéspüspök (1857–1867; kinevezték: 1857. febr. 20.; püspökké szentelték: 1857. jún. 19.), esztergomi érsek (1867–1891; kinevezték: 1867. jan. 20.; bíboros 1873. dec. 22-étől). Mint nagy befolyású főpap jelentős szerepet játszott az 1867–1871. évi katolikus autonómiai vitákban, részt vett az I. vatikáni zsinaton (1869–1870). ő koronázta meg I. Ferenc Józsefet (1867. jún. 8-án). A művészet pártolójaként nagy összegeket áldozott templomokra. Emléket állított Szondy Györgynek, Hunyadi Jánosnak, Pázmány Péternek. Sopronban felállította az első üvegfestészeti műtermet, Sopronban és Magyaróvárott leánynevelő intézetet alapított. Monumentális irodalmi művek kiadását tette lehetővé, igen drága, jelentős műkincsekkel gazdagította a templomok kincstárait. Befejezte az esztergomi bazilika építését, majd az új prímási palotában könyvtárat, képtárat és múzeumot létesített. ő nyitotta meg az esztergomi Keresztény Múzeumot a nagyközönség számára (a Főszékesegyházi Könyvtár épületében, 1875. okt. 12-én; amely így az ország harmadikként létrehozott, nyilvános múzeumává vált). Több részletben összesen 30 520 koronát adott a Magyar Tudós Társaságnak (1860– 1868).

Emlékezet

Róla nevezték el Simor-kódexnek a 16. sz. elejéről, eredetileg az óbudai klarisszák számára másolt nyelvemléket. Emlékét őrzi, az eredetileg általa, 1885-ben alapított esztergomi Simor Kórház, ill. az ő nevét vette fel a szintén általa alapított érseki Simor Könyvtár is. Szobra az esztergomi bazilika kupolájának tartópillérén áll. Legismertebb képét Liezen-Mayer Sándor festette (1886).

Szerkesztés

Az ő és Zalka János támogatásával jelentek meg a Győri Történeti és Régészeti Füzetek (1861–1869).