Sipos Gábor
Sipos Gábor

2022. szeptember 25. Vasárnap

Sipos Gábor

mezőgazda

Születési adatok

1903. május 10.

Vác

Halálozási adatok

1994. február


Család

Sz: Sipos Mihály (†1922) erdőmérnök, Hyna Karolina (†1935). F: 1931-től Harwich Irén. Fia: Sipos András (1932–) erdőmérnök és Sipos Domokos (1935–) villamosmérnök.

Iskola

Elemi és középiskoláit Vácott végezte, ott is éretts. (1921), a magyaróvári Gazdasági Akadémián gazda okl. szerzett (1924), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (JNMGE) is végzett (1937), a JNMGE-n doktori okl. szerzett (1938). A mezőgazdasági tudományok kandidátusa (1961).

Életút

Az Árpádhalmi uradalomban Székács Elemér gyakornoka, segédtisztje (1924–1929), az uradalom bérbeadása után a Sárvári, a Celldömölki, a Vasvári, a Kőszegi, a Szombathelyi, a Kapuvári, a Csepregi és a Csornai járások gazdasági felügyelője (1929–1938). Szolnokon, a megyei gazdasági felügyelőség helyettes vezetője (1938–1939), majd Sopronban, a megyei gazdasági felügyelőség vezetője (1939–1943). A Földművelésügyi Minisztérium (FM) Rét- és Legelőgazdasági Ügyosztályának helyettes vezetője, vezetője (1943–1945), az Állami Gazdaságok Sopron, Győr és Vasvármegyei Igazgatóságának vezetője (1945–1949). A Soproni Mezőgazdasági Igazgatóság Növénytermelési Osztályának vezetője (1949–1950), a Soproni Járási Tanács főagronómusa (1950–1951). Az Agrártudományi Egyetem (ATE) Növénytermesztéstani Tanszék intézeti tanára (1951– 1952), a Földműveléstani Tanszék egy. docense (1952–1955), egy. tanára (1955. okt. 11.–1957. szept. 30.) és a Tanszék vezetője (1953–1957); közben az ATE Agronómiai Kar dékánja (1954. febr. 1.–1955. szept. 30.), majd dékánhelyettese (1955. okt. 1.–1957. febr. 15.). A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia Növénytermesztéstani Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1957. okt. 1.–1963), az ATE Gépészmérnöki Kar egy. tanára (1963–1973). A Soproni Erdőmérnöki Főiskola szakelőadója (1940–1954). Az MTA–TMB rövidített aspiránsa (1955–1956). A Gödöllői Járási Tanács Mezőgazdasági Állandó Bizottságának elnöke. Az Állami Gazdaságok Minisztériuma Kollégiumának tagja. Talajművelési rendszerek összehasonlító vizsgálatával, különböző magyarországi talajtípusok agronómiai jellemzésével, vetésforgók összeállításának metodikájával foglalkozott. További fontosabb kutatási területei: vetésforgók tömítésének hatása a talaj termékenységére és a terméseredményekre; vetésforgók tömítése őszi búzával; a zöldtrágyázás hatása a vetésforgóban a talaj termékenységére és a terméseredményekre; egerszegi aljtrágyázási és homokjavítási kísérletek. Néhány dolgozatával a népi állattenyésztést is tanulmányozta. Számos tudományos népszerűsítő cikket írt és szerkesztett, rádióelőadást tartott.

Elismertség

Az MTA Gépesítési Bizottsága tagja, majd Növénytermesztési Bizottsága elnöke (1990-ig).

Elismerés

A GATE díszdoktora (1981). Szocialista Kultúráért, Munka Érdemrend (arany).

Szerkesztés

Népszerű írásai a Sopronmegye c. lapban jelentek meg (1946–1948).

Főbb művei

F. m.: Rábaköz népies szarvasmarhatenyésztése. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1938)
A magánlegelők és rétek kötelező karbahozása. (Köztelek, 1943)
A gazdasági elöljáró szerepe a pásztorkérdés rendezése terén. (Magyar Állattenyésztés, 1944)
Mezőgazdasági enciklopédia. Egy. jegyz. (Sopron, 1950)
Mezőgazdaságtan. Egy. jegyz. (Sopron, 1951)
Részletes növénytermesztés. Egy. jegyz. (Gödöllő, 1951)
Gabonafélék termelése. (Szakszervezeti ismeretterjesztő előadások. Bp., 1952)
A cukorrépa és takarmányrépa termelése. (Szakszervezeti ismeretterjesztő előadások. Bp., 1952)
Földműveléstan. I–II. köt. Egy. jegyz. (Gödöllő, 1954
2. kiad. 1955
3. kiad. 1957
és egy kötetben: Sopron, 1954)
Általános növénytermelés. (Mezőgazdasági alapismeretek. Bp., 1954)
A Malcev-féle új talajművelés lehetőségei hazánkban. (Természet és Társadalom, 1955)
A Malcev- módszer magyarországi alkalmazásának lehetőségei. (Szovjet Kultúra, 1955)
A gyomirtás kérdése a mezőgazdaságban. S. G. előadása a Gyomirtási ankéton. (MTA Agrártudományok Osztálya Közleményei, 1955)
A pillangósvirágú takarmánynövények értékei. – A nyári talajművelés irányelvei. (Magyar Mezőgazdaság, 1957)
Talajművelés. (Mezőgazdák talajismereti és trágyázási útmutatója. Szerk. Di Gléria János. Bp., 1958)
A vetésforgók bevezetésének problémái. (Mezőgazdaságunk a belterjesség útján. II. köt. Bp., 1958)
A vetésforgó és a növényvédelem kapcsolata. (Bp., 1958)
A növényi sorrend korszerű értelmezése a vetésváltás elve alapján. (Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia Évkönyve, 1958)
Termelőszövetkezeti községek táblásításának irányelvei. Összeáll. (Mosonmagyaróvár, 1959)
A tavaszi vetések elhelyezésének irányelvei az új termelőszövetkezetekben. (Magyar Mezőgazdaság, 1960)
A korszerű vetésforgók bevezetésének metodikája. Kand. értek. (Mosonmagyaróvár, 1960)
A korszerű mezőgazdasági nagyüzem gépesítési kérdései, különös tekintettel a táblásításra és a talajvédelemre. (MTA Agrártudományok Osztálya Közleményei, 1960)
A korszerű vetésforgó szerepe a szocialista nagyüzemekben. (MTA Agrártudományok Osztálya Közleményei, 1961)
Földműveléstan. (Új, átd. kiad. Bp., 1962
3. átd. kiad. 1964
4. átd. kiad. 1966
5. átd. kiad. 1972
6. kiad. 1978)
Gyakorlati talajvédelem. 2 térképpel. Lammel Kálmánnal. (A Magyar Mezőgazdaság termelőszövetkezeti kiskönyvtára. Bp., 1964)
A növényi sorrend hatása az őszi búza termésére. Márton Gézánéval. (Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskola Közleményei, 1968)
Ismerd meg a mezőgazdaságot! (Természet és mezőgazdaság. Bp., 1968)
Könnecke, Gustav: Vetésforgók. Ford. Bagola István, Horváth Péter. A bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1969)
Az elővetemény hatása az őszi búza termésére. (Mezőgazdaság, agrártudomány, agrártörténet. Szerk. Baik Éva, Gunst Péter. Bp., 1979)
kéziratban: Sopron megye hároméves tervének mezőgazdasági javaslatai. (Sopron, 1947)
Sopron thj. város mezőgazdasági célkitűzései. (Sopron, 1948).

Irodalom

Irod.: Varga János: S. G. (Növénytermelés, 1994)
Késmárki István: Száz éve született S. G. (Növénytermelés, 2003).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője