Somodi Lajos
Somodi Lajos

2022. november 27. Vasárnap

Somodi Lajos, id.

vívó, edző

Születési adatok

1928. december 4.

Abádszalók, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye

Halálozási adatok

2012. május 9.

Budapest

Temetési adatok

2012. május 18.

Budapest

Szent Anna-plébániatemplom


Család

Szülei: Somodi Lajos, Bohács Ilona.

Felesége: Csányi Edit.

Gyermeke, fia: Somodi Lajos, ifj. vívó, edző.

Iskola

A budapesti Madách Imre Gimnáziumban éretts. (1947), tűzoltótiszti iskolát végzett (1959), a TF-en vívó szakedzői okl. szerzett (1965). Gimnáziumi évfolyamtársa volt Roller Béla (1929–1998) építőmérnök, a BME egyetemi tanára.

Életút

A Budapesti Tűzoltóság tűzoltótisztje (1951–1968), az Újpesti Dózsa sporttisztje (1969–1982), a Tűzoltókiképző Központ sporttisztje (1982–1984).

Az ÚTE (1946–1949), a Budapesti Dózsa (1950–1956), az Újpesti Dózsa vívója (1957–1958), a Budapesti Honvéd (1958–1959), tőr- és párbajtőrvívó. Mesterei Gellér Alfréd és Hatz József.

Tőrvívásban olimpiai 3. (1956: csapat), főiskolai világbajnok (1954: csapat), magyar bajnok (1956: egyéni).

Visszavonulása után a Csepel SC (1959–1960), az Újpesti Dózsa edzője (1960–1965), vezetőedzője (1965–1984), a Budapesti Honvéd (1984–1987), a Vasas tőrszakág-vezető edzője (1987–1994). Tanítványai közül Rejtő Ildikó, Bujdosó Imre olimpiai bajnokok, Stefanek Gertrúd, Jánosi Zsuzsa, Rónay Ildikó, Székely Zoltán világbajnokok.

Somodi Lajos Budapesten született, gimnáziumában kezdett el vívni, s középiskolai tanulmányai alatt már rendszeres szereplője volt a KISE országos versenyeinek – különösebb eredmény nélkül. Az 1950. évi ifjúsági bajnokságon az 5. helyet szerezte meg, majd tagja volt az ifjúsági bajnokságon a 2. helyen végzett Budapesti Dózsa tőrcsapatának. Egy évvel később, 1951-ben már I. osztályú vívóként először jutott be egy országos válogatóverseny döntőjébe: a döntőig veretlenül menetelt, ott azonban megilletődötten vívott és nyeretlenül a 9. helyen végzett. A következő években a feltörekvő fiatal magyar tőrgárda egyik tehetséges tagja volt, a szűkebb élgárdát (Tilli Endre, Fülöp Mihály, Gyuricza József) követő elit meghatározó szereplője, országos versenyek döntőse, a kiugró nagy eredménnyel azonban még sokáig adós maradt. A Vasas versenyén 1953-ban a 3. helyen végzett, a döntőben a győztes Tilly Jánost is megverte, talán ekkor figyeltek fel először robbanékony stílusára, elegáns, sportszerű viselkedésére. (Azon kevés versenyzők közé tartozott, aki mindig bemondta ha találatot kapott.) Ezekben az években Somodi kardversenyeken is elindult, sőt nagy meglepetésre 1953-ban egy kardválogatón a döntőbe is bejutott, ahol egy győzelemmel (Pesthy Károly ellen) a 8. helyen zárt.

Somodi Lajos 1954-től 1956-ig az egyik legjobb magyar tőrvívó volt. Első országos versenyét 1954-ben nyerte Pécsett (egy másik fiatal tehetség, Pacséri Kázmér előtt), tagja volt a budapesti főiskolai világbajnok csapatnak, egyéniben is döntőt vívott (a 8. lett), bekerült a magyar válogatottba, a luxembourgi vb-re azonban még nem utazhatott. Az országos bajnokságon azonban nem került a döntőbe, már a 32 között kiesett. Egy évvel később, 1955-ben megnyerte a Budapesti Dózsa versenyét (szintén Pacséri előtt), ismét győzött a pécsi versenyén és bekerült az országos bajnokság döntőjébe, ott azonban nyeretlenül a 9. helyen végzett. A budapesti nagy nemzetközi versenyen a 8. lett. Az eredmény közel sem lebecsülendő, hiszen a közel százfős mezőnyben a világ legjobbjai képviseltették magukat. A tizennyolcas (!) döntőt szenzációs vívással nyerte meg a későbbi négyszeres olimpiai bajnok, a magyar vívók nagy ellenfele, a francia Christian d’Oriola. (Somodi egyébként azon kevesek közé tartozott, aki 5:3-ra legyőzte d’Oriolát, a verseny másik különlegessége a Magyarországon bemutatkozó találatjelző gép volt…)

Az 1956. évi bajnokságot nagy meglepetésre Somodi Lajos nyerte meg. Persze a szakértőket nem lepte meg annyira Somodi teljesítménye, hisz ebben az évben igencsak kiemelkedett a már két magyar világbajnokot is felmutatni tudó hazai tőrmezőnyből. Még februárban győzött az év első országos versenyén (a világbajnok Fülöp Mihály előtt), majd 2. lett az OTSB válogatóversenyén (Gyuricza József mögött és Marosi József előtt), a bolognai kieséses nemzetközi tőrversenyen a negyeddöntőig jutott (a későbbi győztes Gyuriczától szenvedett vereséget). Az országos bajnokságon ezúttal 41 férfi tőrvívó indult. Somodi magabiztosan jutott a döntőbe, ahol rögtön két esélyes (Gyuricza és Tilli) 5:4-es legyőzésével rajtolt. Később azonban Fülöp Mihálytól és Pap Csabától is kikapott, így végül ismét Gyuriczával kellett vívnia a győzelemért. És Somodi másodszor is legyőzte a szakág első világbajnokát, így holtverseny után megszerezte első magyar bajnoki címét.

A melbourne-i olimpián, 1956-ban a magyar férfi tőrcsapat már komoly éremesélyesnek számított, akár az ezüst is összejöhet, hisz a római vb-n a franciákat d’Oriával együtt mosta le a pástról a fiatal magyar válogatott. Magyarország pedig úgy tűnik ontotta a tehetséges fiatal tőrözőket, Somodi szenzációs idényével újoncként biztosan vívta ki a helyét az olimpiai A csapatküzdelmek első fordulójában azonban kellemetlen meglepetés érte az esélyes Magyarországot. A házigazda Ausztrália derekasan végigversenyezte az olimpiász valamennyi világbajnokságát a legcsekélyebb eredmény nélkül, aztán Magyarország ellen hősies küzdelemben kiharcolt egy 8:8-at (Somodi Lajos 3, Gyuricza József 2, Tilli Endre 2, Marosi József 1). A tusarány azonban a magyaroknak kedvezett, s mivel az Egyesült Államok lényegesen nagyobb arányban verte a rendezőket, Ausztrália mégis csak kiesett. A középdöntőben ismét kétszer három csapat küzdött a négyes döntőért. Magyarország a régi ismerős Franciaország mellett egy új riválissal, a Szovjetunióval találkozott. 1956 dec.-ben különös jelentősége volt minden szovjet–magyar mérkőzésnek a melbourne-i olimpián, főleg egy hagyományos harci sportágban, a vívásban. Természetesen minden jelenlévő ausztrál Magyarországért szorított, s a történelmi első magyar–szovjet párbajtőrvívó olimpiai mérkőzés fölényes 10:5-ös magyar győzelemmel zárult (Fülöp Mihály, Gyuricza József 4-4, Sákovics József 2, Somodi Lajos 1). Mivel Franciaország is simán hozta a kötelezőt (ők 9:4-re intézték el a szovjeteket), mindkét csapat bekerült a négyes döntőbe. A döntő 1. fordulójában Olaszország óriási küzdelemben 8:8-ra végzett Magyarországgal (Sákovics József 3, Somodi Lajos, Gyuricza József 2-2, Fülöp Mihály), sajnos azonban a tusarány az olaszoknak kedvezett. A 2. fordulóban Franciaország ellen már jóval kisebb ellenállást sikerült kifejteni. Christian d’Oriola és társai 11:5-tel vágtak vissza az 1955-ös vereségért (Gyuricza József 2, Sákovics József, Tilli Endre, Fülöp Mihály 1-1). Maradt a 3. fordulóban a 3. helyért az Egyesült Államok ellen, amit végül is 9:5-tel sikerült is megszerezni (Marosi József 4, Fülöp Mihály, Gyuricza József 2-2, Somodi Lajos 1). A bronz csata hőse ezúttal Marosi József volt, aki valamennyi ellenfelét legyőzte (sőt a párbajtőrcsapattal még egy ezüstérmet is begyűjtött…) Magyarország az olimpiai játékok történetében harmadszor végzett (bronz)érmes helyen a férfitőrcsapatok versenyében!

Somodi Lajos az 1957-es évben még versenyzett, de nem sikerült bekerülnie a párizsi vb-n (világbajnokságot szerzett) magyar tőrcsapatba. Az év végén megműtötték, majd újabb műtétek következtek, 1958-ban újra aktív volt, néhány kisebb versenyt nyert, s az ob-n is elindult. Betegsége és újabb sérülése miatt végül abbahagyta a versenyzést, viszont edzőként rendkívül értékes tevékenységet fejtett ki előbb az Újpesti Dózsában, utóbb a Budapesti Honvédban, majd a Vasasban.

Emlékezet

Somodi Lajos Budapesten hunyt el, a Felsővízivárosi Szent Anna-plébánia (1011 Budapest Batthyány tér 7.) altemplomában nyugszik.

Irodalom

Irod. források: Somodi nyert az I. osztályú férfi tőrversenyt. (Népsport, 1956. febr. 7.)
Holtverseny után Somodi Lajos nyerte az országos férfi tőrbajnokságot. (Népsport, 1956. jún. 24.)
Csattognak a pengék. [Somodi abbahagyta a versenyzést, és a Csepel Engels téri vívótermében vívóiskolát vezet.] (Népsport, 1959. nov. 9.).

Irod.: Sportlexikon. I–II. köt. Főszerk. Nádori László. (Bp., 1985–1986)
Dávid Sándor: Arany évtizedek. A magyar vívás története. A Magyar Vívó Szövetség 75 éves jubileumára. (Bp., 1988)
Ki kicsoda a magyar sportéletben? I–III. köt. (Szekszárd, 1994)
Olimpiai almanach. Sydney 2000. (Bp., 2000)
Magyarok az olimpiai játékokon. 1896–2004. Athéntól Athénig. A Magyar Olimpiai Bizottság hivatalos kiadványa. (Bp., 2004)
Dobor Dezső: Olimpiának indult… (Bp., 2006)
Emléküket őrizzük. 2. Az olimpikonjaink, sportolóink, sportvezetőink emléke. Szerk. Győr Béla. (Bp., 2014)
Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon. 1896–2016. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2016).

 

neten:

https://vivas.ute.hu/hirek/Vegso-bucsu-id-Somodi-Lajos-vivonktol-934 (Végső búcsú id. Somodi Lajostól, 2012)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2022

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője