Stein Aurél
Stein Aurél

2024. május 29. Szerda

Stein Aurél

orientalista, régész, geográfus

Névváltozatok

Stein, Mark Aurel, 1912-től Sir

Születési adatok

1862. november 26.

Pest

Halálozási adatok

1943. október 26.

Kabul, Afganisztán


Család

Sz: Stein Náthán, Hirschler Anna. Nagybátyja: Hirschler Ignác (1823–1891) orvos, szemész, sebész.

Iskola

A bécsi és a lipcsei egyetemen szanszkrit nyelvet, összehasonlító nyelvészetet és klasszika-filológiát (1879–1881), a tübingeni egyetemen indológiai és óperzsa előadásokat hallgatott (1881–1884), a tübingeni egyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1883). Az MTA tagja (külső: 1895. máj. 10.). 1904-től brit állampolgár.

Életút

A British Museumban (London), valamint a cambridge-i és az oxfordi egyetemen klasszikus perzsa irodalmi és régészeti anyagokat tanulmányozott (1884–1885). Visszatért Magyarországra, önkéntes katonaéve alatt a bp.-i Ludovika Akadémia egyéves tanfolyamán a térképezés alapjait sajátította el (1885–1886). Brit-Indiában, Bombayben a párszi hagyományokat kutatta (1887), a lahori Pandzsáb Egyetem Szanszkrit Nyelv és Irodalom Tanszékének tanára, uo. a Keleti Kollégium és az Egyetemi Hivatal vezetője (1888–1899). A kalkuttai Madrasah igazgatója (1899–1900), tanfelügyelő Pandzsábban (1901–1903). Angliában tudományos anyagát dolgozta fel (1902–1903), majd a brit-indiai Észak-nyugati Határtartomány és Beludzsisztán régészeti felügyelője (1904–1917), egyben tanfelügyelő (1904–1910); közben a British Museumban ismét tudományos leleteivel foglalkozott (1909–1911). A Pesavar Múzeum tb. kurátora (1910–1917), Brit-Indiában, ill. Európában (elsősorban Angliában, de hosszabb ideig Olaszországban is) élt és dolgozott (1917–1939).

Tudományos tevékenysége belső- és dél-nyugat-ázsiai, valamint közel-keleti régészeti–földrajzi expedícióihoz, kutatóútjaihoz kapcsolódott: Kasmír (1889–1892), Kelet-Turkesztán, Takla-Makán sivatag (1. [1900. máj.–1901. máj.]: Észak-Kasmír felől, Gilgiten és Taskurgánon keresztül, vissza Európába Oroszországon át jutott; 2. [1906. ápr.–1908. okt.]: az afgán Váhán felől, vissza Kasmírba Ladahon keresztül ment; 3. [1913. júl.–1916. febr.]: a Hindukus hegység Darél- és Tangir-völgye felől [első európaiként], vissza Indiába Nyugat-Turkesztánon és Iránon keresztül ért), Afganisztán (1919– 1922), Közel-Kelet (1924–1925), a Szvát folyó vidéke (1926), Beludzsisztán, Indus-völgy (1927–1928), Közel-Kelet (1928), Pandzsáb, Jhelum folyó (1931), Irán (1932–1936; négy expedíció kisebb-nagyobb megszakításokkal), Közel-Kelet, Irak (1938–1939), Radzsasztán (1940–1941), Indus, Kohisztán (1941– 1942), Bahávalpur, Csilász (1942–1943).

Az ó- és középkori nyugati, ill. keleti társadalmak kapcsolatát, a római, perzsa, indiai, kínai birodalmak határvidékét, kereskedelmi életük, gazdaságuk, kultúrájuk egymásra hatását vizsgálta. Elkészítette a kasmíri királyok történetét összefoglaló krónika (Kálháná Rádzsatarangini) új, szövegkritikai, szanszkrit nyelvű kiadását (Kalhana´s Rajatarangini, or Chronicle of the Kings of Kashmir. Bombay, 1892), angol fordítását, magyarázatát (Kalhana´s Rajatarangini, a Chronicle of the Kings of Kashmir. I–III. Westminster, 1900; új kiad. 1989–1999). Több tanulmányban, ill. térképen tisztázta Kasmír történeti földrajzát (1893–1900). Összeállította a Dzsammu és Kasmír maharadzsájának birtokában lévő szanszkrit kéziratok katalógusát (Catalogue of the Sanskrit Manuscripts int he Raghunatha Temple Library of the Maharaja of Jammu and Kashmir. Bombay–London, 1894). Egykori történeti és útleírások (pl. Marco Polo) alapján a mai Észak-nyugat-Kína (Hszincsiang-Ujgur autonóm terület, Kanszu), Észak- India, Észak-Pakisztán és Afganisztán területén elsőként azonosított és írt le természetföldrajzi objektumokat (folyókat, hegyeket, hegycsúcsokat, hágókat), több (pl. homokba temetett) romos, elpusztult település(rész)t (pl. Enderen, Etzina, Hadalik, Haróst, Hotan, Kara-dong, Kara-hoto, Lou-lan, Miran, Ravak, Tunhuang, Turfán, Uddijána stb.), buddhista szentélyt. Rekonstruálta Nagy Sándor (pártiai, baktriai; i. e. 4. sz.-i) és egy 8. sz.-i kínai hadoszlop hadiútját, Hszüan-cang buddhista szerzetes zarándokútját (7. sz.), ill. az egykori Selyemút egyes szakaszait (Délnyugat- és Belső-Ázsia). Leghíresebb leleteit a tunhuangi Ezer Buddha barlangjából szerezte: többek között (az 5–10. sz.-ból származó), kb. 3000 nagy, kínai nyelvű tekercset, 6000 db kisebb kínai dokumentumot, a görög–buddhisztikus művészet Tang-kori hatását tükröző szobrokat, valamint 400, selyemre, vászonra, papirosra vitt festményt. A Tarim-medence számos buddhista barlangjából (pl. Bezeklik, Kadalik, Mirán, Murtuk, Kara-kodzsa) fejtett le freskókat (Andrews, F. H.: Wall Paintings from Ancient Shrines in Central Asia. London, 1948). A Lop-nór vidékén megtalálta a kínai limes (Nagyfal) 240 km hosszan követhető, legnyugatibb maradványait. Kutatásai, ásatásai, régészeti leletei segítségével bebizonyította, hogy az eredetileg kereskedelmi célzatú Selyemút milyen fontos szerepet játszott a nyugati (görög, római) és a keleti (pl. szászánida, Gandhara-) kultúra, vallás, temetkezési szokások stb. belső-ázsiai megjelenésében. Expedíciói során elsőként térképezett fel több, addig ismeretlen vidéket (pl. a Hindukus, a Pamír, a Kun-lun, a Nan-san, a Tarim-medence egy részét, számos folyó mentét [pl. Amu-darja, Szvát, Indus, Tarim, Nija, Jurung-kás, Jarkand, Kerija]), amelyeket fényképfelvételeken is megörökített. A Turfáni-mélyedés feltérképezése mellett feltárta annak ősi kereskedelmi, közigazgatási központja (Turfán) rom- és sírhelyeit, buddhista barlangjait (Asztana, Bezeklik). A mai Irán területén Perzsia legrégebbi falfestményeit (Szisztán), a Hamund–Hilmend vidékén parthus őrállomások láncolatát lelte meg. Uo. Perzsia és a Római Birodalom történeti kapcsolatait kutatta. Szíria, Jordánia és Irak területén a római limest tárta fel. Itt használta (a régészet tudományában először) munkája segítségéül a légi fényképezést. Korát megelőzve foglalkozott Belső-Ázsia geopolitikájával (Innermost Asia. Geography as a Factor in History. 1925). Ásatásai során több ezer (fára, nyírfakéregre, bőrre, csontra, pálmalevélre, selyemre vagy), főként papírra írt szöveget talált, köztük a ma ismert legrégebbi nyomtatott kínai papírtekercset. Ezek a ma is élő vagy már kihalt ősi nyelveket (pl. szogd, bráhmi, szanszkrit, mongol, tibeti, kharósti, kínai, kotáni, török, tangut, ujgur) őrző dokumentumok az orientalisztika számára fontosak. Stein Aurél felfedezései ezenkívül hozzájárultak a Baktriában kialakult Gandhara-művészet elterjedésének, hatásának művészettörténeti tanulmányozásához is. A Takla-Makán sivatagban (többszörösen arrébb vándorolt) száraz folyómedrek nyomaira, ill. azok mentén egykori gyümölcsösök (gyümölcsfák, szőlőlugasok) és faligetek maradványaira bukkant. Ezek, valamint egyéb régészeti és történeti bizonyítékok alapján Belső-Ázsia lassú, kétezer év alatti kiszáradását feltételezte. Természeti eredetű magyarázatot adott a kelet-turkesztáni oázisok elnéptelenedésének okára. Vizsgálta a Lop-nór medencéje hidrográfiai és település-földrajzi viszonyait is. Homokmintáit Lóczy Lajos dolgozta fel.

Emlékezet

Kutatóútjai eredményeit angol nyelvű tudományos kiadványokban és tanulmányokban, ill. rövidített formában, népszerű ismeretterjesztő stílusban átírva jelentette meg. Rendkívül gazdag régészeti leletanyaga (írásos fatáblák, freskók, szobrok, szőnyegek, pénzérmék stb.) elsősorban a British Museum, majd a British Library (Stein-kollekciója 40 000 db kelet-turkesztáni relikviát tartalmaz) és az indiai múzeumok gyűjteményét gazdagítja. Könyvtárát és kéziratai, fotói egy részét végrendeletében az MTA Könyvtárára hagyta (kb. 2300 könyvet és különnyomatot, 180 kötetnyi folyóiratot, 6–7000 saját fotót [egy részük 31 fényképalbumba rendezve], 1400 levelet, egyes műveinek kéziratait, térképeit). Ma ezt az MTA Keleti Gyűjteménye, Stein eredeti felvételeinek negatívjait a Mikrofilmtár őrzi. Mellszobra az érdi Magyar Földrajzi Múzeum kertjében látható (Domonkos Béla alkotása, 1990).

Elismertség

A Brit (1921), az Orosz Tudományos Akadémia tagja (1925).

Elismerés

A Royal Geographical Society arany Founder’s Medalja (1909), Drexel-aranyérem, Hardy-érem, Julien-díj, Lóczy-emlékérem, Petrie-érem, a Society of Antiquaries aranyérme (1910–1930).

Főbb művei

F. m.: Az óperzsa vallásos irodalomról. (Budapesti Szemle, 1885)
A fehér hunok és rokon törzsek indiai szereplése. Akadémiai székfoglaló is. (Budapesti Szemle, 1897)
Memoir on Maps Illustrating the Ancient Geography of Kasmir. (Journal of the Asiatic Society of Bengal, 1899
új kiad. New Delhi, 1977)
Sand-buried Ruins of Khotan. Personal Narrative of a Journey of Archaeological and Topographical Exploration in Chinese Turkestan. (London, 1903
magyarul: Homokba temetett városok. Bp., 1908)
Ancient Khotan. Detailed Report of a Journey of Archaeological and Geographical Explorations in Chinese Turkestan. I–II. (Oxford, 1907
új kiad. New Delhi, 1981)
Ruins of Desert Cathay. Personal Narrative of Explorations in Central Asian and Westernmost China. 1–2. (London, 1912
magyarul: Romvárosok Ázsia sivatagjaiban. Ford. és átd. Halász Gyula. Bp., 1913)
A Third Journey of Exploration in Central Asia. 1913– 1916. (Geographical Journal, 1918
magyarul: Indiából Kínába. Harmadik utam Belső-Ázsiába. 1913– 1916. Bp., 1923)
Serindia. Detailed Report of Explorations in Central Asia and Westernmost China. 1–5. (Oxford, 1921)
Innermost Asia. Detailed Report of Explorations in Central Asia, Kan-su and Eastern Iran. I–IV. (Oxford, 1928)
Nagy Sándor nyomdokain Indiában. (Bp., 1931)
On Ancient Central-Asian Tracks. Brief Narrative of Three Expeditions in Innermost Asia and North-Western China. (London, 1933
új kiad. New York, 1977
magyarul: ősi ösvényeken Ázsiában. Három kutató utam Ázsia szívében és Kína északnyugati tájain. Bp., 1934)
Old Routes of Western Iran. Narrative of an Archaeological Journey Carried out and Recorded. (London, 1940
új kiad. New York, 1969
Bp., 1994)
Ázsia halott szívében. Válogatott írások. Szerk. Szörényi László. (Bp., 1985
új kiad. 2004)
Homokba temetett városok. Régészeti és földrajzi utazás Indiából Kelet- Turkesztánba, 1900–1901-ben. Ford. és átd. Halász Gyula. Szerk., a szöveget gondozta Felföldi Szabolcs. (Bp., 2007)
Romvárosok Ázsia sivatagjaiban. Ford. és átd. Halász Gyula. Szerk., a szöveget gondozta Felföldi Szabolcs. (Bp., 2008).

Irodalom

Irod.: Boros Vilma: Stein Aurél ifjúsága. H. I. és Stein Ernő levelezése Stein Aurélról. 1866–1891. (Az MTA Könyvtárának kiadványai. 61. Bp., 1970)
Halász Zoltán: Romvárosok a sivatagban. S. A. belső-ázsiai utazásai. (Bp., 1966, 2. kiad. 1986)
Rásonyi László: S. A. és hagyatéka. (Bp., 1966)
Mirsky, J.: Sir Aurel Stein. Archaeological Explorer. (Chicago–London, 1977)
Harmatta János: Emlékezés S. A.-ra. (Antik Tanulmányok, 1982. 2.)
Walker, A.: Aurel Stein. Pioneer of the Silk Road. (London, 1995
2. kiad. 1998)
Catalogue of the Collections of Sir Aurel Stein in the Library of the Hungarian Academy of Sciences. Szerk. Apor Éva, Wang, H. (Bp., 2002)
Wojtilla Gyula: S. A. kasmíri szanszkrit kutatásai. (Magyar Tudomány, 2003)
Harmatta János: S. A. expedíciói Közép-Ázsiában. (Antik Tanulmányok, 2004)
Huszághné Kelecsényi Ágnes: Stein Aurél és a magyar tudomány. PhD-értek. (Bp., 2004)
Pétervári László Béla: S. A. és Kurdisztán. (A földgömb, 2008).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője