Család

A magyaróvári felsőbb gazdasági tanintézetben gazda okl. szerzett (1882), egyúttal a bp.-i tudományegyetemen is tanult (1883-ig).

Iskola

A gödöllői uradalom gazdatisztje és a Földművelésügyi Minisztérium tisztviselője (1883–1906). A Társadalmi Múzeum igazgatója (1906–1920), majd az átszervezés után a Népegészségügyi Múzeum alapító igazgatója (1920–1927), c. helyettes államtitkári rangban nyugdíjazták (1927).

Életút

Pályafutásának kezdetén a Huszadik Század köréhez tartozott és jó kapcsolatokat ápolt a Feministák Egyesületével is: állandó helyiséget biztosított összejövetelüknek. Szakíróként szövetkezeti érdekvédelmi, majd mezőgazdasági egészségügyi és munkavédelmi kérdésekkel foglalkozott. A magyarországi egészségügyi felvilágosítás, népszerűsítés és a munkavédelmi kutatások úttörője. Vezető szerepet játszott a Társadalmi Múzeum, ill. az ezzel összefüggő Társadalom Egészségügyi Intézet megalapításában. A későbbi Népegészségügyi Múzeum valójában nem csak hagyományos múzeum volt, hanem a drezdai Népakadémia mintájára megszervezett komplex intézmény, amely Szántó kezdeményezésére általános higiéniai, „fajegészségtani”, anya- és csecsemővédelmi, fertőző betegségek (pl. tbc, nemi betegségek stb.) elleni, társadalombiztosítási, népjóléti stb. osztályokba szervezve elsősorban tájékoztatási központként szolgált, ahol bemutatták a szakterületek újdonságait, s az új gépeket, műszereket mindenki kipróbálhatta. Szántó felkérésére a szakterület legkiválóbb tekintélyei előadásokat tartottak, filmeket vetítettek, s számos népszerű könyvet, szórólapot, brosúrát, egyéb felvilágosító kiadványt árultak vagy osztogattak. Magyarországon az elsők között vizsgálta az ipari munkások népegészségügyi helyzetét, elsők között állapította meg, hogy bizonyos szakmákon belül különböző betegségek jelentkezhetnek. Javasolta munkásjóléti és néphigiéniai intézmények felállítását, anyasági segélyt és biztosítást, indítványozta továbbá a különböző veszélyeknek kitett szakmunkások rendszeres szűrését. Számos népszerűsítő balesetügyi, iparegészségügyi és munkásjóléti kiállítást rendezett. A Társadalmi Múzeum kezdetben a Belvárosban (Budapest, IV. kerület) a Király Bazárban működött (= Ferenciek tere), később, Szántó nyugdíjaztatásának évében, 1927-ben a Terézvárosba (Budapest, VI. kerület), az Eötvös utca 3.-ba költözött (a három emeletes ház emeletráépítés után öt szintes lett). A II. vh. idején a gyűjtemény teljes anyaga megsemmisült.

Emlékezet

Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Néhány levelét az MTA Kézirattára őrzi (köztük egyet Kosztolányi Dezsőhöz írt).

Elismerés

Az MTA Lévay Henrik- (1902 és 1907) és Dóra-jutalma (1903), az MTA–Első Magyar Általános Biztosító Társaság alapítványának díjazott pályaműve (1904).