Szabó István, B.
Szabó István, B.

2022. január 28. Péntek

Szabó István, B.

politikus

Névváltozatok

B. Szabó István 

Születési adatok

1893. március 28.

Békés, Békés vármegye

Halálozási adatok

1976. december 28.

Békés, Békés megye


Család

Vagyonos református családból származott.

Nagyszülei: legid. B. Szabó Sándor, Bagi Zsuzsanna.

Szülei: Id. B. Szabó Sándor (†1927. nov. 1. Békés. Temetés: 1927. nov. 3. Békés, Rózsa Temető), Durkó Anna gazdálkodók.

Apja, id. B. Szabó Sándor testvérei: Kocsor Mátyásné B. Szabó Erzsébet és Durkó Gergelyné B. Szabó Sára.

B. Szabó István testvérei, nővére: Z. Bereczki Gergelyné B. Szabó Eszter (1885. júl. 10. Békés), bátyja: ifj. B. Szabó Sándor (1889. aug. 8. Békés) gazdálkodó Szeghalmon. Három további testvére: B. Szabó Gábor 8, B. Szabó Anna (1887. dec. 27. Békés) 12, B. Szabó Lajos (1891. febr. 20. Békés) 21 éves korában elhunyt.

Felesége: 1919-től Varga Julianna.

Gyermekei, leányai: Boronkai Lászlóné B. Szabó Anna (1920–) tanárnő, Fábián Gáborné B. Szabó Julianna (1922–) és B. Szabó Irén (1926–) számviteli osztályvezető.

Iskola

Elemi iskoláit és négy gimnáziumot Békésen végezte.

Életút

Tanulmányai befejezése után szülei földjén, gazdálkodott. Bevonult katonának (1913–1914), majd az I. világháborúban az orosz fronton szolgált (1914–1915), Przemysl ostrománál hadifogságba esett (1915. márc. 19.), ahonnan kalandos úton, Perzsián, Törökországon és Olaszországon át csak 1919-ben sikerült visszajutnia Magyarországra. Házasságkötése után már 83 kh-on gazdálkodott (1920-as–1930-as évek), búzaminőségi versenyen is nyert oklevelet (1933). A 48-as Olvasókör és a Békés-Földvár és Vidéke Tejszövetkezet elnöke (1942).

A békési Kisgazda Kör és a földmunkásokat tömörítő békési Népkör tagja (1924–1930) és a Kisgazda Kör háznagya, részt vett a békési nagygyűlés (1930. okt. 12.) megszervezésében, ahol bejelentették a Független Kisgazdapárt (FKgP) megalapítását. A két világháború között a békési képviselő-testület tagja, községi bíró (1931–1934). Az FKgP békési (1931–1933), majd Békés vármegyei szervezetének alapító elnöke (1933–1947) és a párt országos nagyválasztmányának tagja (1933–1947). A Békés vármegyei törvényhatósági bizottság tagja (1934–1939), az FKgP országgyűlési képviselője (Békés vármegyei lista, 1939–1944). A Magyar Parasztszövetség alapító alelnöke (1941–1944). Aláírta a Kállay Miklós miniszterelnökhöz benyújtott háborúellenes kisgazdapárti memorandumot (1943). Ellenzéki és németellenes magatartása miatt az ország német megszállása (1944. márc. 19.) után bujkálni kényszerült.

A II. világháború után Békés vármegyében újjászervezte az FKgP-t. Az FKgP Politikai Bizottsága (PB) tagja és a párt alelnöke (1945. aug. 20.–1947. febr. 28.). Az FKgP katonai bizottságának, az ún. Véderő Bizottságnak tagja (1946. szept.–1947. febr.). A Magyar Parasztszövetség igazgatósági tagja (1946–1947), az Országos Földművelésügyi Tanács elnöke (1947 tavasza).

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Békés vármegye, 1944. dec. 21.–1945. nov. 4.), az FKgP nemzetgyűlési képviselője (Békés vármegye, 1945. nov. 4.–1947. aug. 31.). A Honvédelmi Minisztérium (HM) politikai államtitkára (1944. dec. 23.–1946. febr. 23.), Nagy Ferenc kormányának államminisztere (1946. febr. 23.–1946. dec. 18.).

Nagy Ferenc miniszterelnök lemondatása és emigrációba kényszerítése (1947. jún. 2.) után szembefordult a baloldali pártvezetéssel, mindenekelőtt Dobi Istvánnal és Gyöngyösi Jánossal. Az FKgP százhuszonhat képviselőjéből megszervezte a pártalkotmányhoz ragaszkodó, alkotmányvédő csoportot, és követelte, hogy a békési program alapján (amelynek kidolgozásában mint alapító tag maga is részt vett!) térjenek vissza a párt régi, a birtokos paraszti érdekeket következetesen képviselő eredeti politikájához. Miután nem ért el eredményt, kilépett a pártból (1947. aug. 12.), és a Pfeiffer Zoltán vezette Magyar Függetlenségi Párthoz csatlakozott, távozásával megkezdődött az FKgP felszámolásának az utolsó fejezete. A Magyar Függetlenségi Párt színeiben elindult volna az 1947. évi országgyűlési választásokon, az Országos Választási Bizottság hamis vádak alapján törölte a képviselőjelöltek listájáról. A politikától visszavonulva Békés településen, családi birtokán, ismét gazdálkodni kezdett (1947–1950), kuláklistára tették (1950). A beszolgáltatás és az adóhátralék nem teljesítése miatt gazdasági felszerelését, állatállományát, házának ingóságait is elvették, végül „önként” maradék földjéről is lemondott: mindössze 1,5 kh kertje maradt. Mivel ebből nem tudott megélni, felhagyott a gazdálkodással, előbb Debrecenben, utóbb Budapesten fizikai munkás (1950–1952). Az Építésügyi Minisztérium Csatorna- és Vízvezetéképítő Vállalatának segédmunkása (1952), az Üzletépítési és Berendező Vállalat lóápolója (1952. nov.–1953. okt. 15.), a Budapeti XIII. Kerületi Építőipari és Tatarozó Vállalat (1953. okt. 15.–1955. dec.), a Budapesti VI. Kerületi Vegyesipari Vállalat ládaszögelője (1955. dec.–1957. márc.).

A forradalom és szabadságharc idején Adorján Józseffel, Balogh Györggyel és Pártay Tivadarral az FKgP egyik újjászervezője (alapító tagja, 1956. okt. 29-én) és az FKgP Intéző Bizottságának tagja (1956. okt. 30.–1956. nov. 4.), Nagy Imre koalíciós alapon átszervezett kormányának államminisztere (1956. nov. 2.–1956. nov. 4.). A szovjet megszállás első heteiben még tartotta a kapcsolatot a kisgazda politikusokkal: Antall Józseffel, Kovács Bélával és Pártay Tivadarral a megváltozott helyzetet elemezték, egy új pártprogram kidolgozását tervezték, amelyet végül Nagy Miklós készített el. (Az Intéző Bizottság 1956. dec.-ben még kétszer – nem hivatalosan – ülésezett a Magyar Ifjúság [Andrássy út] egy cukrászdában és a Veres Pálné utcában a Bajtárs vendéglőben.) Az újjáalakult FKgP-n belül a földkérdéssel foglalkozott. Úgy vélekedett, hogy a földreformot nem lehet „visszacsinálni”, viszont a volt kisbirtokosnak is – egy felső határ megszabásában – földet kell juttatni. Ez 20–25 kh lehetett volna. A mezőgazdaságban a teljes belterjes gazdálkodásra kell áttérni, és meg kell valósítani a nyolcórás munkaidőt is. A termelőszövetkezetek helyett/mellett paraszti szövetkezetek kívánt felállítani, ugyanakkor azt gondolta, hogy a nagybirtokokat (akárcsak az ipari nagyvállalatokat) továbbra is állami tulaajdonban kell hagyni.

A forradalom leverése után letartóztatták (1957. márc. 7.), a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa a forradalomban való részvétele miatt 3 év börtönbüntetésre ítélte (1958. aug. 16., az előzetes fogvatartás idejének beszámításával szabadult: 1959. nov. 16.; az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság semmisnek nyilvánította: 1990. márc. 9.), de még fél évig rendőri felügyelet alatt állt.

Nyugdíjazásáig az Élelmiszer-ipari Javító, Szerelő és Szolgáltató Vállalat munkatársa (1959. dec. 18.–1965. aug. 31.). Utolsó éveiben visszaköltözött Békésre, és haláláig kis kertjét művelte.

Emlékezet

Békésen született és élete legnagyobb részében szülővárosában élt és tevékenykedett, Budapesten a Belvárosban (V. kerület), a Veres Pálné utca 33. sz.-ban lakott. Békésen hunyt el, a helyi Rózsa Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította.

Tiszteletére, lakóházát (Békés, Jantyik Mátyás utca 31.) emléktáblával jelölték (1990. okt. 12-én).

Elismertség

Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1947), 1956-os Emlékérem (posztumusz, 1991), Független Demokratikus Magyarországért Emlékérem (posztumusz, 1992).

Békés város díszpolgára (1993).

Irodalom

Irod. és források: Horváth András: Száz éve született B. Szabó István. (Magyar Honvéd, 1993. 12.)
Kis András: Emlékezés B. Szabó Istvánra. A nemzeti haderő védelmében. (Népszabadság, 1993. márc. 27.)
Vida István: Adalékok a Független Kisgazdapárt újjászerveződéséhez 1956-ban. (Múltunk, 1996. 3.)
Haas György: Egy élet a demokráciáért. Az álamminiszter B. Szabó István. (Békéscsaba, Tevan Kiadó, 1997)
Tóbiás Áron: Az elfelejtett B. Szabó István. Aki kétszer volt államminiszter. (Magyar Nemzet, 1997. jan. 6.)
Szerencsés Károly: Egy zsarolás története. A „B. Szabó-ügy.” (Magyar Nemzet, 2002. dec. 28.)
B. Szabó István: Emlékirat. 1–3. (Valóság, 2007. 2–4.)
Haas György: B. Szabó István, az államminiszter. 1–2. (Magyar Szemle, 2013. 7-8–9-10.).

Irod.: Keresztény magyar közéleti almanach. I–II. köt. (Bp., 1940)
Országgyűlési almanach az 1939–1944. évi országgyűlésről. Szerk. Haeffler István. (Bp., 1940)
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja. 1944. dec. 21.–1945. nov. 29. Főszerk. Vida István. (Bp., 1994)
Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek. 1938–1948. (Bp., 1997)
Az 1945. nov. 29-re összehívott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Vida István. (Bp., 1998)
Bölöny József: Magyarország kormányai. 1848–2004. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2004).

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9392-MG6V-1 (B. Szabó Eszter születési anyakönyve, 1885)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9392-M2XT-W (B. Szabó Anna születési anyakönyve, 1887)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9392-M2LM-2 (Ifj. B. Szabó Sándor születési anyakönyve, 1889)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9392-M2K7-9 (B. Szabó Lajos születési anyakönyve, 1891)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9392-M2XT-W (B. Szabó István születési anyakönyve, 1893)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9GB7-HK3?i=263&wc=929J-T38%3A40679701%2C41112901%2C42248401&cc=1452460 (Id. B. Szabó Sándor halotti anyakönyve, 1927)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/584846 (Id. B. Szabó Sándor gyászjelentése, 1927)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/574812 (B. Szabó István gyászjelentése, 1976)

 

http://www.bekesivarosvedok.hu/kezdolap?view=article&id=44:b-szabo-istvan&catid=10:diszpolgarok

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2021

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője