Család

Sz: Szabó Joachim munkás, majd saját földjén gazdálkodó, Kaszner Magdolna. Nyolcan voltak testvérek.

Iskola

Hat elemi osztályt végzett, vasesztergályos segédlevelet szerzett (1924), a moszkvai Nemzetközi Lenin Iskolán tanult (1930–1931).

Életút

A két világháború között a már Csehszlovákiához tartozó szülőfalujában élt, rövid ideig szakmájában dolgozott, Pozsonyban belépett a csehszlovákiai vasasszakszervezetbe (1924). A Csehszlovák Kommunista Ifjúsági Szövetség (1926–1928), ill. a legális Csehszlovákia Kommunista Pártja (CSKP) tagja (1928-tól). Moszkvai tanulmányainak befejezése után a CSKP Dunaszerdahelyi, Losonci, majd Lévai járási párttitkára (1931–1934), a CSKP Érsekújvári kerületi bizottsági titkára (1934–1938), egyúttal a CSKP szlovenszkói kibővített pártvezetőség tagja (1934–1938). Mozgalmi tevékenysége miatt többször letartóztatták, összesen két évet töltött börtönben. A Felvidék déli részének visszacsatolása után Csehszlovákiában maradt (1938. nov.–1939. márc.) Csehország német megszállása után a Szovjetunióba emigrált (1939. márc.).

A vorosilovgrádi mozdonygyár esztergályosa (1939–1944). Még a Szovjetunióban, Rákosi Mátyással történt megállapodása után az MKP tagja (1944. szept.). Hazatérése (1944. dec. 12.) után az MKP Keletmagyarországi Területi Bizottsága titkára (1944. dec.–1945. dec.), az MKP, ill. az MDP Hajdú Vármegyei szervezetének titkára (1945. dec.–1948. nov.). – Az MDP KV tagja (1948. jún. 14.–1956. okt. 31.). Az MDP PB tagja (1950. máj. 31.–1953. jún. 28.). Mindenféle katonai előképzettség nélkül, ezredesi rangban, a Honvédelmi Minisztérium (HM) személyügyi főcsoportfőnöke (1948. dec. 1.–1956. okt. 30.), altábornagyi rangban honvédelmi miniszterhelyettes (1951. jan. 24.–1956. okt. 30.) A forradalom és szabadságharc leverése után Hajdú-Bihar megye kormánybiztosa (1956. nov. 4.–1957. jún. 30.). A Magyar Honvédelmi Sportszövetség (MHS) országos elnöke (1957. júl. 1.–1962. aug. 27.).

A Debreceni Nemzeti Bizottság és a Debreceni Városi Törvényhatósági Bizottság tagja (1944. dec.–1945). Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Nagy-Budapest, 1945. ápr. 2.–1945. nov. 4.), nemzetgyűlési képviselő (Hajdú és Bihar vármegyék Debrecen törvényhatósági jogú várossal, 1945. nov. 4.–1947. aug. 31.).

Országgyűlési képviselő (Hajdú és Bihar vármegyék Debrecen törvényhatósági jogú várossal, 1947. aug. 31.–1949. máj. 15.; Hajdú-Bihar megye, 1949. máj. 15.–1953. máj. 17. és 1953. máj. 17.–1958. nov. 16.).

Emlékezet

Köbölkúton (Esztergom vármegye, Párkányi járás; ma: Gbelce, Szlovákia, Nyitrai kerület, Érsekújvári járás) született, gyermekkorát szülőfalujában töltötte, majd Pozsonyban és Érsekújvárban élt, Csehszlovákia német megszállása után Moszkvába emigrált. 1944. dec.-ben tért haza Magyarországra, Debrecenben telepedett le, a parlamentben Debrecent képviselte.

Katonai előképzettség nélküli honvédelmi karrierjét Farkas Mihály egyengette: az ő kezdeményezésére lett főcsoportfőnök, miniszterhelyettes, ill. PB-tag is. Az 1956. nov. 4-i szovjet intervenció után Hajdú-Bihar megye kormánybiztosaként „a rendcsinálással” bízták meg, nemsokára azonban mint Farkas Mihály közeli munkatársa és a Kádárral szembeni szélsőbaloldali politika híve távozott a politika legelső vonalából.

Budapesten hunyt el, a Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteonjába temették. a katonai gyászpompával lezajlott szertartáson Kálazi József honvéd vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes és Tihanyi Sándor rendőr vezérőrnagy, budapesti rendőrfőkapitány-helyettes búcsúztatta.

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1947), Kossuth Érdemrend (1948), a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (1948), 48-as Díszérem (1948), Magyar Népköztársasági Érdemrend (1950), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1955), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Munka Érdemrend arany fokozata (1970).