Széchenyi Béla
Széchenyi Béla

2021. október 18. Hétfő

Széchenyi Béla, sárvári és felsővidéki gr.

geográfus, utazó

Születési adatok

1837. február 3.

Pest

Halálozási adatok

1918. december 12.

Budapest


Család

Sz: Széchenyi István (1791–1860) politikus, nagybirtokos, a Magyar Tudós Társaság megalapítója, Seilern Crescence. F: gr. Erdődy Johanna (1845–1872). Leánya: Károlyi Lajosné Széchenyi Hanna (1872–1957) főrend, cs. és kir. palotahölgy. Testvére: Széchenyi Ödön (1839–1922) honvédtiszt, tűzoltótiszt.

Iskola

A berlini (1854–1855) és a bonni egyetemen tanult (1855–1856). Az MTA tagja (t.: 1880. máj. 20.; ig.: 1883. máj. 17.).

Életút

A nagycenki uradalom tulajdonosa, a magyar politikai és közélet aktív szereplője. A Nyéki (1861–1865), a Kismartoni választókerület országgyűlési képviselője (1865–1869). A Főrendiház örökös tagja (1887–1918), alelnöke (1912–1918). Valóságos belső titkos tanácsos (1897-től), koronaőr (1901-től). – Az Állandó Országház Építő Tanács tagja. Több tudományos (1855–1857: Anglia, Franciaország, Itália; 1858: Balkán, égei-tengeri szigetek; 1862: Kanada és USA), ill. vadászati célú (1865–1870: négy afrikai oroszlánvadászat) utazást tett. Ásatásokat kezdett a Fertő tó medrében (a kőkori leleteket Suess Ede osztrák paleontológus segítségével le is írta, 1874). Nevéhez fűződik továbbá az egyik legjelentősebb 19. sz.-i magyar Ázsia-expedíció megszervezése, és szakmai körökben nagy szenzációt keltő eredményeinek közzé tétele. A Bombay–Szikkim, Bhutan és Tibet határvidéke–Közép-Jáva vulkanikus vidékei–Hongkong–Sanghaj–Jangce–Japán–Hszian– Tunhuang útvonalon haladó expedíció (többek között Lóczy Lajos geológussal, Bálint Gábor nyelvésszel, 1877–1880) földrajzi és geológiai szempontból legértékesebb része a Transzhimalája felfedezése, a tunghuau Ezer Buddha Csarnokai elnevezésű barlangszentélyek megtalálása, továbbá a Góbi keletkezéséről szóló új elmélet megalapozása. Az expedíció során Széchenyi vezette az útinaplót, jegyezte és rendszerezte nagy pontossággal a meteorológiai adatokat, gyűjtötte a bennszülött népek szókincsét. Valószínűleg első magyarként megmászta a Fudzsit is. Az utazás alatt gyűjtött hatalmas tudományos anyag feldolgozása évtizedekeig eltartott, csak 1900-ban fejeződött be.

Emlékezet

Nagycenken, tervei alapján épült meg a Széchenyi-család síremléke (1872–1875). Apja kéziratait és ereklyéit a Magyar Nemzeti Múzeumnak (MNM, 1877), majd 4000 koronát az MTA-nak adományozott (1907).

Elismertség

A Magyar Földrajzi Társaság t. elnöke (1893–1918). A Jukián Egyesület alapító elnöke (1904–1918). A Turáni Társaság első elnöke. A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) tanácsának tagja.

Elismerés

A bp.-i tudományegyetem t. doktora (1896). Az MTA Nagyjutalma (1896).

Főbb művei

F. m.: Amerikai utam. Kivonatok 1862-ki naplómból. (Pest, 1863)
Kőkori lelet a Fertő tava medrében néhány közleménnyel múltjáról. (Bp., 1876)
Sz. B. gr. keletázsiai útjának tudományos eredménye. I–III. köt. (Bp., 1890–1897).

Irodalom

Irod.: Lóczy Lajos: Utazás gr. Sz. B.-val a Kuku-norhoz és Kelet-Tibetbe. (Földrajzi Közlemények, 1888
új kiad. Földgömb, 1999)
Lóczy Lajos: Gr. Sz. B. emlékezete. (Bp., 1923)
Józsa Sándor: Kína és az Osztrák–Magyar Monarchia. (Bp., 1966)
Szurovy Géza: Sz. B. kelet-ázsiai expedíciója. (Föld és Ég, 1980)
Krizsán László: Adatok Sz. B. belső-ázsiai expedíciójának történetéhez. (Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 1986)
Ifj. Bartha Lajos: Sz. B. (Évfordulóink a műszaki és természettudományokban, 1987)
Gecse Mariann: Kína egy gróf szemével. Sz. B. a Távol-Keleten. (Figyelő, 2007. 26.)
Bányai József: Gr. Sz. B. vadászatai. (Rubicon, 2009).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013