Iskola

Az MTA tagja (l.: 1935. máj. 16.; r.: 1938. máj. 6.; t.: 1945. máj. 30.; tagsága szünetelt: 1949-1963).

Életút

A bp.-i tudományegyetemen orvosdoktori okl. (1917), a cambridge-i egyetemen PhD-fokozatot (1927); közben magántanári képesítést is szerzett (1922), az MTA tagja (l.: 1935. máj. 16.; r.: 1938. máj. 6.; t.: 1945. máj. 30.; tagsága szünetelt: 1949-1963). - A berlin-dahlemi Kaiser Wilhelm Institut für Chemie (1919), a hamburgi Trópusi Eü.-i Int. (1919-1920), a Leideni Egyetem Gyógyszertani Int. kutatója (1920-1921), a Groningeni Élettani Int. magántanára (1922-1926), majd a Cambridge-i Egyetem Biokémiai Int. Rockefeller- (1926-1930), egyúttal a Woods Hole-i Tengerbiológiai Laboratórium és a rochesteri Mayo Klinika Rockefeller- és Mayo-ösztöndíjasa (1929). A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen, ill. a Szegedi Tudományegyetemen az orvosi vegytan ny. r. tanára és az Orvosi Vegytani Int. ig.-ja (1928-1945) és a Szerves- és Gyógyszerészvegytani Int. mb. ig.-ja (1935-1940); közben az Orvostud. Kar dékánja (1934-1935), dékánh.-e (1935-1936), az egyetem rektora (1940-1941), rektorh.-e (1941-1942). A II. vh. idején az antifasiszta nemzeti ellenállás tagja, közvetítőként szerepet vállalt a Kállay-kormány kiugrási kísérletét előkészítő diplomáciai akciókban (1943-1944). A Pázmány Péter Tudományegyetemen a biokémia ny. r. tanára és a Biokémiai Int. ig.-ja (1945-1947). Az USA-ban telepedett le (1947), az USA Woods Hole-i Izomkutató Int. Tengerbiológiai Laboratóriumának (Laboratory of the Institute for Muscle Research of the Marine Biological Laboratory) ig.-ja (1948-1962). A darthmouth-i Southeastern Massachusetts University professzora (1962-1971). A cambridge-i (Massachusetts, USA) Harvard University (1936), a nashville-i (Tennessee, USA) Vanderbilt University (1938), a Liege-i Egyetem vendégprofesszora (1938-1939).Tud. pályafutásának kezdetén elsősorban a biológiai oxidáció (sejtlégzés) vizsgálatával fogl., ennek során kimutatta, hogy az anyagcsere a hidrogén és az oxigén aktiválásán alapul. Felfedezte a Krebs-féle körfolyamat alapját képező C4 dikarbonsav-katalízist. A peroxidázrendszerre vonatkozó felfedezései vezették el az oxidáláshoz szükséges ún. redukáló ágens felfedezéséhez, amely később aszkorbinsavként vált ismertté. Meghatározta az aszkorbinsavval (azaz a C-vitaminnal) azonosított hexuronsav összetételét, ezért kapta meg első, Mo.-on tevékenykedő tudósként az orvosi-fiziológiai Nobel-díjat (1937). Később érdeklődése az izomösszehúzódás biofizikai és biokémiai mechanizmusának a feltárása felé fordult, nevéhez fűződik az izomösszehúzódásért felelős fehérjék izolálása és alapvető működésük felderítése. Életének utolsó húsz évében a rosszindulatú daganatok biokémiájának feltárása, a daganatos jelenségek sejtszintű szabályozása foglalkoztatta. Az 1960-as évektől rendszeresen hazalátogatott, szoros kapcsolatot ápolt a mo.-i tud. élet szereplőivel. Az USA-ban is jelentős közéleti tevékenységet fejtett ki: tiltakozott a vietnami hávorú ellen. Művében, a The Crazy Ape (őrült majom, 1970) c. kötetében írta le a tudományról, az ember földi túlélésének kilátásairól szóló kritikai, pesszimista hangú eszmefuttatásait, amely a legjelentősebb háborúellenes írások közé tartozik. Emlékét őrzi a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem (1987-től). A Műv. és Közoktatási Min. a felsőoktatás területén dolgozó, iskolateremtő tudósok jutalmazására Szent-Györgyi Albert-díjat alapított (1992).