Szerényi Sándor
Szerényi Sándor

2024. december 9. Hétfő

Szerényi Sándor

politikus, sportvezető

Születési adatok

1905. szeptember 29.

Budapest

Halálozási adatok

2007. március 13.

Budapest


Család

Zsidó családból származott. Nagyszülei: Spitzer Simon, Schwarcz Cecília; Götzl Jónás, Greiff Fáni. Sz: Szerényi Márton (1901-ig Spitzer Mózes) tanító, Götzl Lujza. F: 1952-től Kohn Edit, Kohn Sámuel és Weisz Stefánia leánya.

Iskola

A budapesti VI. kerületi Bulyovszky utcai főreáliskolában végzett (1919), asztalos segédlevelet szerzett (1922).

Életút

Még reáliskolai tanulóként belépett az Ifjúmunkások Országos Szövetségébe (IOSZ, 1919. jan.), majd a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége (KIMSZ, 1919. ápr.–1922), az illegális Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP, 1921. febr.-tól) és a Faipari Ifjúmunkások Országos Szövetsége tagja (1921–1922). Asztalos segédlevelének megszerzése után Bécsben (1922–1924) és Párizsban végzett pártmunkát (1924–1926). Hazatérése után az illegális kommunista párt legális szervezetének szánt Magyarországi Szocialista Munkáspárt Oktatási Bizottságának vezetője és budapesti VI. kerületi (terézvárosi) szervezetének titkára, egyúttal az illegális KMP budapesti területi titkára (1926. jún.–1927. febr.). Letartóztatták (1927. febr.) és a Vági-per negyedrendű vádlottjaként két év két hónap fogházbüntetést kapott. Szabadulása után az illegális KMP Központi Bizottsága (KB) és a Titkárság tagja (1929–1931). Moszkvában részt vett a KMP II. aprelevkai kongresszusán (1930. febr. 27.–1930. márc. 15.), ahol Kun Bélával szemben a KB első titkárává választották (1930). Miután a magyar rendőrségnek besúgók révén több párttagot sikerült lebuktatnia, a Kommunista Internacionálé (Komintern) Nemzetközi Ellenőrző Bizottsága leváltotta első titkári tisztéből (1931 júl.). A moszkvai Lomonoszov Egyetem aspiránsa (1931–1932), tanulmányait azonban nem fejezhette be, mert a szovjet állambiztonsági szervek kémkedés koholt vádjával letartóztatták (1932. dec. 29.), előbb halálra, majd tíz év kényszermunkára ítélték. Különböző szovjet lágerekben (pl. Szoloveckij-szigetek, Murmanszk, Vlagyimir, Orjol, Omszk stb. ) raboskodott (1936–1946), szabadulása után Grúziában élt száműzetésben (1946–1947).

 

Hazatérése után a Magyar Állami Szénbányák Rt. főelőadója (1947–1948), az Állami Villamosművek Rt. osztályvezetője (1948–1950), az MTA Közgazdasági Dokumentációs Központ főelőadója (1950–1955), az MKKE Könyvtára tud. munkatárs, főelőadója (1955–1957).

Az MSZMP KB politikai munkatársa (1957–1958), az MSZMP KB Tudományos és Kulturális Osztályának osztályvezető-helyettese (1958–1961), az MSZMP KB Pártfőiskola igazgatója (1961–1966). Az MSZMP Régi Párttagok Bizottsága tagjaként (1957–1961), több volt társa egyéni problémáinak megoldásával is foglalkozott, majd az MSZMP Kegyeleti Bizottsága titkáraként a kommunista temetések lebonyolítását felügyelte, és kezdeményezte a Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteonjának felállítását (1964-től).

Az MSZMP KB tagja (1959. dec. 5.–1966. dec. 3.), az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága (KEB, 1970–1989) és az MSZMP KB Titkárság tagja (1975–1989).

 

A bécsi Munkás Sakk Egyesület (1923–1924), a párizsi Club de Notre Dame d’Échec (1924–1925), ill. a Bástya SK, majd a Sajtó SK sakkozója, versenyzője (1957-től). A Magyar Sakkszövetség elnöke (1960. júl. 1.–1989. ápr. 18.). A Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) tb. tagja (1989-től).

Korszakos jelentőségű sportvezetőként elnöksége alatt a sportág a legnagyobb eredményeket érte el. A magyar férfi válogatott 1972-ben és 1980-ban sakkolimpiai ezüstérmet, 1978-ban sakkolimpiai bajnoki címet szerzett; a magyar női válogatott 1978-ban és 1980-ban sakkolimpiai ezüstérmet szerzett; Portisch Lajos világbajnokjelölt lett.

Elismerés

Magyar Köztársasági Érdemérem (ezüst, 1949), Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1957), Munka Érdemrend (1958), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1965 és 1975), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Munka Érdemrend (arany, 1968), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Magyar Népköztársasági Sportérdemérem (arany, 1978), a Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1979), a Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1980).

 

A FIDE Aranydiplomája (2000).

 

A Nagy Honvédő Háborúban Aratott Győzelem 30. Évfordulója Emlékérem (szovjet, 1975).

Főbb művei

F. m.: Referáló kiadványok útján történő tájékoztatás a Szovjetunió és a népi demokratikus országok közgazdasági irodalmáról. (A Központi Dokumentációs Központ kiadványa. Bp., 1953)
Az egyetemi és főiskolai pártszervezetek néhány fő feladatairól. (Felsőoktatási Szemle, 1959. 11.)
Kádár János: Szilárd népi hatalom: független Magyarország. (Valóság, 1959. 3.)
Lenin igazsága. (Magyar Tudomány, 1960. 7.)
Május elseje – a proletár internacionalizmus iskolája. (Felsőoktatási Szemle, 1960. 5.)
Értelmiségünk eszmei-politikai fejlődése. (Társadalmi Szemle, 1960. 10.)
Az értelmiségről és pártunk értelmiségi politikájának néhány időszerű kérdéséről. Sz. S. előadása az MSZMP KB Pártfőiskoláján. (Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1961)
Tudományos életünk néhány időszerű kérdéséről. (Magyar Tudomány, 1961. 7-8.)
A szovjet tudomány és felsőoktatás a kommunizmus kibontakozó építésének szakaszában. Wirth Ádámmal. (Társadalmi Szemle, 11.)
Az illegális MKP 1929–1931 között vívott hősies küzdelmének néhány problémájáról. (Párttörténeti Közlemények, 1963. 2.)
Megjegyzések Lackó Miklós tanulmányához. L. M.: A Blum-tézisek. (Párttörténeti Közlemények, 1975. 4.)
Révai József 1930-as hazatérésének körülményeiről. (Párttörténeti Közlemények, 1977. 1.)
Kádár János hetvenedik születésnapjára. Flórián Tiborral. (Magyar Sakkélet, 1982. 5.)
Érdemes volt! Visszaemlékezések. 4 táblával. (Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1985)
Sz. S. észrevétele Molnár Erik kiadatlan tanulmányához és Hajdú Tibor válasza. (Társadalmi Szemle, 1989. 7.)
Tizennégy év a Gulágon. Visszaemlékezések. (Bp., Kossuth Könyvkiadó, 2005).

F. m.: szerk.: A munkabérek és a munkanormák kérdései. Szakbibliográfia. Összeáll. Sz. S. (Időszerű gazdasági kérdések irodalma. 1. Bp., Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1955)
Az ipar műszaki fejlesztésének gazdasági kérdései. Szakbibliográfia. Összeáll. Sz. S. (Időszerű gazdasági kérdések irodalma. 2. Bp., Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1956)
Magyarok a dobogón. 19. Sakkolimpia, Siegen, 1970. Szerk. Varnusz Egon, a bevezetést írta Sz. S. (Bp., Sport Könyvkiadó, 1972)
Ismertető a Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteonjáról. Főszerk. Sz. S. Az életrajzokat írta Sárdi Lászlóné, fotók: Jakab Sámuel. (A Fővárosi Temetkezési Intézet kiadványa. Bp., 1977)
Versenyfutás az aranyérmekért. Máltai Sakkolimpia, 1980. Szerk. Bilek István, a bevezetést írta Sz. S. (Bp., Sport Könyvkiadó, 1982).

Irodalom

Irod.: írásairól: Feleki László: Miért volt érdemes? Sz. S.: Érdemes volt! (Új Tükör, 1985. 46.)
Tripolszky László: Egy koronatanú emlékezései. Sz. S.: Érdemes volt! (Népszabadság, 1985. nov. 29.)
Tóth Pál Péter: Sz. S.: Érdemes volt! (Társadalmi Szemle, 1986. 4.).

 

 

Irod.: Várkonyi Endre: Élő történelem. Érdemes volt! Sz. S. életútja. (Magyarország, 1975. 26.)
Vadász Ferenc: Gazdag életút. Jegyzetsorok a hetvenöt éves Sz. S.-ról. (Népszabadság, 1980. szept. 28.)
Ozsváth András: Születésnapi beszélgetés a jelenről, a célokról és a jövőről. Sz. S. nyolvanéves. (Sakkélet, 1985. 9.)
Sz. S. 80 éves. (Népszabadság, 1985. szept. 28.)
Ozsváth András: Sz. S. kilencvenesztendős. Tűnődések és emlékek – születésnapra. (Sakkélet, 1995. 9.)
Hovanyecz László: Kétszer halálra ítélve. Sz. S. ma százéves. (Népszabadság, 2005. szept. 29.)
Szilágyi Péter: „A sakk mentette meg az életemet…” Látogatóban a csaknem százéves Sz. S.-nál. (Magyar Sakkvilág, 2005. 4.)
Halálhír. (Népszabadság, 2007. ápr. 12.)
Rajcsányi Zita: Csak szerényen, elvtársak. Sz. S. emlékezete. (Magyar Sakkvilág, 2007. 7.).

 

 

Irod.: Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné és Kis Tamás. (Bp., 1969
2. átd. kiad. 1972
3. átd. kiad. 1975)
Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerk. Vass Henrik. (Bp., 1972)
Ki kicsoda? (4. átd. kiad. Bp., 1981)
Ki kicsoda a magyar sportéletben? I–III. köt. (Szekszárd, 1994).

 

 

neten:

 

 

https://neb.hu/asset/phpatJyHr.pdf

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2020

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője