Család

Sz: Szilágyi János cipészmester, Auer Sarolta. F: Szabó Mária.

Iskola

Hat elemi osztályt végzett (1909), szabó segédlevelet szerzett (1914), egy rövid ideig a szakmájában dolgozott (1914–1915). Moszkvában érettségi vizsgát tett és pártfőiskolát is végzett (1930-as évek).

Életút

A budapesti szabómunkások szakegylete és az MSZDP tagja (1914-től), rendszeresen látogatta a Galilei Kör előadásait (1915-től), ezért rendőri felügyelet alá került (1915–1916), a letartóztatása elől Bécsben telepedett le (1916–1918). Az összeomlás után visszatért Budapestre, több, annexió nélküli békét és általános választójogot követelő tüntetésen vett részt, majd a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) alapító tagja (1918. nov.) és a párt budapesti VI. kerületi (= terézvárosi) szervezetének első elnöke. A Népszava kiadóhivatalánál történt lövöldözés miatt a KMP más vezetőivel együtt őt is letartóztatták, a Gyűjtőfogházban raboskodott (1919. febr. 21.–1919. márc. 21.). A Tanácsköztársaság idején a két munkáspárt fúziójával létrejött Magyarországi Szocialista Párt Sajtóterjesztési Osztályának munkatársa és a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács 500-as bizottságának tagja (1919. márc.–1919. máj.), majd önként csatlakozott a Vörös Hadsereghez, az aradi 33. ezred 2. zászlóaljának politikai biztosaként részt vett az északi hadjáratban (1919. máj.–1919. júl.).

A Tanácsköztársaság bukása után rövid időre letartóztatták (1919. aug.–1919 ősze), kiszabadulása után hamis papírokkal elhagyta az országot. Csehszlovákiában (1920–1921), Ausztriában, Bécsben élt (1921–1923), Moszkvában telepedett le (1923 ősze). Magyarországra küldendő kommunista röplapok és egyéb propaganda kiadványok készítésével és terjesztésével foglalkozott. Felsőfokú pártiskolai tanulmányai után az egyik moszkvai kerület, a Krasznaja Presznya párttitkára és a moszkvai városi tanács tagja (1930?–1937), a moszkvai Állami Ruházati Ipari Főigazgatóság vezetője (1937–1938), koholt vádak alapján többször is letartóztatták, munkatáborba hurcolták (1938–1945?), majd a moszkvai városi tanács kereskedelmi és ellátási osztályvezetője (1945?–1955). Miután a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága rehabilitálta végleg hazatért Magyarországra (1955. dec.-étől az MDP tagja).

Az MSZMP KB Külügyi Osztályának vezetője (1957. febr. 12.–1960. jan. 31.), rendkívüli és meghatalmazott nagykövet (1960. febr. 1.–1960. máj. 7.), a Magyar Népköztársaság varsói nagykövete (1960. máj. 7.–1963. szept. 27.). Az MSZMP KB tagja (1959. dec. 5.–1966. dec. 3.).

A Magyar Partizán Szövetség elnöke (1957–1967).

Elismerés

A Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1958), Munka Érdemrend (1962), Munka Érdemrend (arany, 1965).