Család

Testvére: Szmrecsányi Pál (1846–1908) r. k. püspök és Szmrecsányi Miklós (1854–1936) művészettörténész.

Iskola

Középiskoláit Debrecenben és Eperjesen végezte, majd az egri papnevelő intézetben tanult (1867–1872), pappá szentelték (1873). Az MTA tagja (ig.: 1917. máj. 3.).

Életút

Kápolnán káplán (1873–1876), Miskolcon káplán, helyettes plébános (1876–1882). Egerben érseki szertartó és főszentszéki aljegyző (1882–1891), érseki titkár (1891–1901), az érseki iroda igazgatója (1901–1912). Tb. kanonok (1893–1897), egri kanonok (1897–1904), oldalkanonok (1904–1912), utódlási joggal cyrrói c. érsek és Samassa bíboros érsek mellett koadjutor (1912. márc. 4-étől), egri érsek (1912–1943; kinevezték: 1912. aug. 20.). A Szentháromságról c. apát (1894-től), margidai c. püspök (1904-től), metropolita és pápai trónálló. A Főrendiház (1912–1918) és a Felsőház tagja (1927–1943). Bőkezűen adakozott egyházi és emberbaráti célokra. Egerben bővítette a Foglár-féle Szent József Fiúintézetet, fiú felsőkereskedelmi iskolát; Kisvárdán és Hevesen orsolyita zárdát; Nyíregyházán Szent Imre-internátust, iskolát és leánynevelő intézetet és új ferences kolostort; Mezőkövesden Szent László Fiúinternátust, új plébániákat és lelkészségeket alapított. Az I. vh. idején az egri érseki palotában hadikórházat rendezett be (1914–1918), a gyöngyösi tűzvész károsultjait bőkezűen támogatta (1917). Az ő jóváhagyásával kezdte meg Oslay Oswald az Egri Normát (1927), tartománnyá emelte a Szegénygondozó Nővérek Kongregációját (1933). Több részletben összesen 30 000 koronát adott az MTA-nak (1918–1921).