Szodfridt István
Szodfridt István

2024. december 8. Vasárnap

Szodfridt István

erdőmérnök

Születési adatok

1930. november 7.

Győr

Halálozási adatok

2011. május 13.

Sopron

Temetési adatok

2011. május 30.

Sopron


Család

Sz: Szodfridt István (†1933) okl. gazda, nagybérlő, Dukavits Mária diétás nővér, gyors- és gépírónő. F: 1960-tól Dölles Júlia erdésztechnikus. Fia: Szodfridt Gábor (1961–) hidrológus és Szodfridt Tamás (1964–).

Iskola

A győri Czuczor Gergely Gimnáziumban (= Bencés Gimnázium) éretts. (1949), a soproni Erdészeti Főiskolán erdőmérnöki okl. szerzett (1953), doktorált (1964), a mezőgazdasági (erdészeti) tudományok kandidátusa (1967).

Életút

A Keszthelyi Állami Erdőgazdaság gépesítési előadója (1954–1955), erdészetvezető-helyettese (1955–1956), erdészetvezetője (1956–1958). Az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) Erdőművelési, ill. Termőhelykutatási és Nyárfagazdálkodási Osztályának tud. segédmunkatársa (1958–1960), tud. munkatársa (1960–1965), az ERTI kecskeméti Duna–Tisza közi Kísérleti Állomásának vezetője (1965–1983). A soproni Erdészeti és Faipari Egyetem (EFE) egy. tanára (1983. jún. 1.–1995. dec. 30.). Az MTA–TMB önálló aspiránsa (1963–1966). Erdő- és termőhely-tipológiával, a nyárnevelés kérdéseivel foglalkozott. Részt vett annak a keszthelyi munkacsoportnak a munkájában, amelyik az első magyarországi tájtechnológiai utasítást kidolgozta, majd erdő- és termőhely-tipológiai útmutatót szerkesztett. Jelentős eredményeket ért el a termőhely és a növények, ill. növénytársulások kapcsolatának tisztázásában, ezzel kapcsolatos munkássága úttörő a magyar erdészeti szakirodalomban. Később érdeklődése a magyarországi nyárnevelés kérdése felé fordult: átvette a Koltay György által kezdeményezett nyárnevelési kísérleti telepet, majd megbízták a nyárnevelési kutatás országos irányításával. Erdőtipológiai, -védelmi és génmegőrzési kutatásokban is részt vett, ill. több dolgozatot írt Kecskemét és a Kiskunság erdészetéről, valamint a magyar erdőgazdálkodás kiemelkedő személyiségeinek munkásságáról.

Elismerés

A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2006). A Nyugat-magyarországi Egyetem tb. doktora és Aranydiplomája (2005). Újhelyi Imre-emlékérem, Nyisztor György-emlékérem (1986), Bedő Albert-emlékérem (1994), Ember az Erdőért Emlékérem (1998), Vadas Jenő-emlékérem (1998).

Főbb művei

F. m.: A táji erdőművelés kérdéséhez. (Az Erdő, 1958)
Nemesnyár hálózati kísérletek. (MTA Agrártudományok Osztálya Közleményei, 1959)
Új adatok a Keszthelyi-hegység és a Dél-Bakony flórájához. (Botanikai Közlemények, 1959)
Nemesnyárak telepítési lehetőségei a déli Pannonháton. (Az Erdő, 1960)
A Vendvidék erdőtípusai. – Adatok a késeinyár-állományok körlapterületének növekedéséhez. (Az Erdő, 1961)
Előhasználati nyárállományok hatása a főállományra. (MTA Agrártudományok Osztálya Közleményei, 1962)
Állományszerkezeti vizsgálatok óriásnyár–korainyár elegyes állományokban. (Az Erdő, 1963)
A gönyűi óriásnyár-nyesési kísérlet néhány tapasztalata. – Váltakozó vízgazdálkodású tölgyes erdőtípus. Tallós Pállal. (Az Erdő, 1964)
A felsőnyírádi erdő cseres-tölgyesei. (Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 1964)
Újabb adatok a Dunántúl flórájához. (Botanikai Közlemények, 1965)
A nemesnyár-telepítési hálózatok gazdaságossága. (Az Erdő, 1966)
Erdőnevelési és állományszerkezeti vizsgálatok a Duna ártér és a homoki erdőgazdasági tájak nemesnyárasaiban. Kand. értek. (Bp., 1966)
A növényzet szerepe a termőhely feltárásában és térképezésében. (Erdészeti termőhelyfeltárás és térképezés. Bp., 1966)
Die Vegetation und die ökologischen Verhältnisse des Naturschutzareals bei Kunbaracs. Papp L.-lel. (Acta Botanica, 1967)
A felsőnyírádi erdő láp- és ligeterdei. Tallós Pállal. (Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 1968)
Talajvíz és vegetáció kapcsolata a Duna–Tisza köze homokterületein. Faragó Sándorral. (Botanikai Közlemények, 1968)
Adatok az őrség erdeinek termőhelyi adottságaihoz. (Vasi Szemle, 1969)
Borókás-nyárasok Bugac környékén. (Botanikai Közlemények, 1969)
Cellulóznyárasok talajvizsgálatának tapasztalatai a Duna–Tisza közén. Palotás Ferenccel, Simon Miklóssal. – Természetes erdőtípusok védelme. Csapody Istvánnal. (Az Erdő, 1970)
Vegetációtanulmányok a felsőnyírádi erdőben. Tallós Pállal. (Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 1973)
Vízgazdálkodási vizsgálatok homoki talajokban. 1 táblázattal. – Talajvíz és vegetáció kapcsolata a Duna–Tisza köze homokterületén. 2 táblázattal. (Abstracta Botanica, 1974)
Az erdőgazdálkodás szerepe a Duna–Tisza köze területhasznosításában. (Az Erdő, 1980)
Fertilization of Forests and the Vegetation. (Acta Botanica, 1980)
Further Data on the Water Regime in Beech Forest Types. (Acta Botanica, 1981)
Adatok az erdők telepítéshasznosítási szerepéhez a Duna–Tisza közén. – Adalék a bugaci erdők történetéhez. Laczay Tamással. (Az Erdő, 1982)
Gyenge termőhelyi adottságú területeken telepített erdeifenyves talaj-előkészítési igénye. – Fafajokhoz kötődő népi hiedelmek, szokások. (Az Erdő, 1983)
Légszennyeződések okozta erdőkárok kutatási programja. – Erdészeti nemesítési célok a Duna–Tisza közi homokhátságon. (Az Erdő, 1984)
A fafajok elegyítése. (Az Erdő, 1987)
Hazai talajtípusok védelméről. (Az Erdő, 1989)
Wood Production Capacity of Lowland Forest Communities. (Acta Botanica, 1991)
Az erdő és a talajvizek kapcsolata a Duna–Tisza közi hátságon. (Hidrológiai Közlöny, 1993)
Nemesnyárasok trágyázása. – Az erdő és a fa a vallásokban. – Az erdők szerepe a kisvízgyűjtők elfolyó vizének szabályozásában. (Erdészeti Lapok, 1994)
Erdészeti termőhelyismeret-tan. (Bp., 1994)
A növényzet és az erdészeti termőhely-értékelés kapcsolatáról. – A talaj és élővilága. – Erdei ökoszisztémák teljes körű vizsgálata. (Erdészeti Lapok, 1995)
A hangyák szerepe az erdei lágyszárú növények magjának terjesztésében. – A bükk természetes újulatának növekedési feltételei. – Erdei termőhelyek térképezése. (Erdészeti Lapok, 1996)
Új, tapasztalati úton meghatározható formulák az erdeifenyő fatérfogatának meghatározására. – Elektrodiagnosztika a fák vitalitásának meghatározására. (Erdészeti Lapok, 1997)
A Kisalföldi Erdőgazdaság területének vegetációja a millennium és a millecentenárium idején. (Erdészettörténeti Közlemények, 1997)
A talajok védelme és a természet védelme. – Növényi és termőhelyi javaslat a füves vadlegelők kialakításához. Szodfridtné Farkas Annával. (Erdészeti Lapok, 1998)
Árkos ültetés sikere száraz körülmények között. – A lágyszárú növények és a legeltetés. Klímaérzékeny statikus modell európai fafajok termőhelyi igényének meghatározására. (Erdészeti Lapok, 1999)
Koltay György élete és munkássága. (Erdésznagyjaink arcképcsarnoka. Sopron, 1999)
Fafajok származási kísérleteiről. – A morvamezei homok és növényzete. – Fenyő monokultúrák és a talaj nedvességtartalma. – Erdei ökoszisztémák állékonysága. (Erdészeti Lapok, 2000)
Elegyetlen lucfenyves és a talaj fizikai állapota. – Az aszály és a belvíz érvényesülése a Nagyalföld erdőművelésében. – A nitrogén hatása az erdőkre és a talajokra. (Erdészeti Lapok, 2001)
Nyártermesztés. (Bp., 2001)
A talaj savanyúsága és a nitrogénülepedés hatása az erdő élővilágára. – A talajromlás következményeiről. (Erdészeti Lapok, 2002)
A bükk növekedése és egyes ökológiai tényezők. – A hazai erdőrezervátum-kutatás célja, stratégiája és módszerei. – Adalék az adventív – honosított, honosodott – növényfajok ismeretéhez. (Erdészeti Lapok, 2003)
A városi zöldövezetek erdeiről. – Legeltetés és az erdő vízháztartása. – A bükk levélvesztése és az időjárás. (Erdészeti Lapok, 2004)
A rezgőnyár termesztéséről. – A Soproni-hegység edényes flórája. – Adalék az alföldi tölgyesek visszaszorulásához. (Erdészeti Lapok, 2005)
A vízháztartás szabályozása a talajban. (Erdészeti Lapok, 2006)
Az ásotthalmi tanulmányi erdő. (Erdészeti Lapok, 2007)
Tölgyes erdő Kecskemét határán. – Az őshonosság kérdéséről. (Erdészeti Lapok, 2011).

Irodalom

Irod.: Természettudományos és műszaki ki kicsoda? Szerk. Schneider László, Szluka Emil. (Bp., 1988).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője