Család

Sz: Hoffmann Jakab erdész, erdőkerülő, Szőnyi Ilona (= Stern Szeréna). Testvére: Szabados Olga és Szőnyi István. F: 1941–1949: Bernstein Anna (orosz származású) röntgenasszisztens. Fia: Szőnyi Péter (1942–). Másik fia, Szőnyi András kisgyermekkorában elhunyt.

Iskola

A bécsi tudományegyetemen orvos doktori okl. szerzett (1928).

Életút

A bécsi tudományegyetem (1928–1930), a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Lélektani Intézete gyakornoka (1930–1932). Már orvostanhallgatóként csatlakozott az osztrák kommunista mozgalomhoz (1922-től), hazatérése után az illegális KMP tagja (1930) A lebukások miatt pártutasításra visszatért Bécsbe (1932) a bécsi ideg- és elmekórtani klinika orvosa (1932–1938). Az Anschluss miatt Prágába költözött (1938–1939), Csehország német megszállása miatt Svájcban élt (1939–1945). A fellani internálótábor orvosa, majd a zürichi egyetem ideg- és elmegyógyászati klinikájának tud. munkatársa (1939–1945).

A II. világháború idején bekapcsolódott a különböző nemzetiségű emigráns kommunista és antifasiszta csoportok munkájába. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front svájci csoportjának alapító tagja és vezetője, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Közleményei c. lap munkatársa (1943–1944). Az amerikai hírszerző szolgálat, az Office of Strategic Service (OSS) segítségével és Tito partizánjai támogatásával Franciaországon, Olaszországon és Jugoszlávián keresztül tért haza Magyarországra.

A II. világháború után az MKP központi politikai munkatársa, a KV Szervező Osztálya osztályvezető-helyettese (1945 tavasza–1946. okt.), az MKP KV Szervező Bizottsága Titkárságának vezetője (1946. okt.–1947. szept. 1.), az MKP, ill. az MDP KV Káder Osztálya vezetője (1947. szept.–1949. máj.).

Az MDP KV és az MDP KV Szervező Bizottsága tagja (1948. jún. 14.–1949. jún. 11.).

Országgyűlési képviselő (Országos lista, 1947. okt. 2.–1948. nov. 16.).

A nyugat-európai magyar emigráció egyik vezető személyisége, aki a II. világháború éveiben összekötő és integráló szerepet játszott a kommunista, a szocialista és más antifasiszta csoportok között. Hazatérése után pártszervezési feladatokkal bízták meg, majd a két munkáspárt egyesítésének előkészítésével, utóbb az államosítások menetének kidolgozásával foglalkozott.

Az 1949. máj. 15-én megtartott országgyűlési választásokon ismét mandátumhoz jutott. Másnap az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) letartóztatta (1949. máj. 16.), azzal vádolták, hogy egy imperialista államnak és mindenekelőtt az OSS-nek kémkedett. A kínvallatások során arra kényszerítették, hogy Rajk Lászlót nevezze meg felső kapcsolatának, ez a vallomás lett a Rajk-per alapja. A Budapesti Népbíróság a Rajk-per negyedrendű vádlottjaként első- (1949. szept. 24.), a Népbíróságok Országos Tanácsa másodfokon is halálra ítélte (1949. okt. 14.), és Rajk Lászlóval egy napon kivégezték. Kivégzése után holttestét társaival együtt jeltelen sírba helyezték. Rehabilitálták (1955. nov. 25.), és társaival együtt ünnepélyesen újratemették (1956. okt. 6.). Nevét vette fel a váci Szőnyi Tibor Kórház (1970. dec. 3-án).

Szerkesztés

A Pártmunka c. lap felelős szerkesztője (1947–1948).