Iskola

Az MTA tagja (l.: 1982. máj. 7.).

Életút

Fia Tariska Péter (1946) orvos, neurológus, leánya Tariska Rozália (1949) zenetanár. - A debreceni Tisza István Tudományegyetemen ált. orvosi okl. szerzett (1939), ideg- és elmegyógyász szakorvosi vizsgát tett (1944), az orvostudományok kandidátusa (1962), doktora (1980), az MTA tagja (l.: 1982. máj. 7.). - A debreceni Tisza István Tudományegyetem Ideg- és Elmeklinika gyakornoka (1938-1943), az Angyalföldi Elmegyógyint. tiszteletdíjas orvosa (1943-1944), a II. vh. végén frontszolgálatot teljesített (1944. ápr.-nov.), szovjet hadifogságban volt (1944. nov.-dec.), a Vöröshadsereg debreceni parancsnoksága hazaengedte (1944 dec.). Az MKP K-mo.-i titkára (1944. dec.-1945. júl.), az Ideiglenes Ngy. egyik összehívója és képviselője (1944-1945) és a Debreceni Néplap főszerkesztője (1944-1945). A Népjóléti Min. Egészségvédelmi Főoszt.-ának vezetője (1944-1948); közben az ENSZ Eü.-i Világszervezete (WHO) első közgyűlésén Mo. képviselője (1948), majd a WHO ösztöndíjával mentálhigiénés tanulmányokat folytatott Svájcban, Hollandiában és Angliában (1948). Az Orsz. Ideg- és Elmegyógyászati Int. igh. főorvosa és az elmebetegügy orsz. felügyelője (1948-1951), koholt vádakkal letartóztatták és 12 évi fegyházbüntetésre ítélték (1951; kiszabadult, az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette: 1954. júl. 23.). Az Orsz. Ideg- és Elmegyógyászati Int. Agyszövettani Laboratóriumának vezetője (1954-1969), tud. osztályvezetői rangban (1960-tól), egyúttal az Eü.-i Min. III. Gyógyító-megelőző Intézmények Főoszt.-ának tud. tanácsadója (1966-1972). Az Orvostovábbképző Int. Neuropszichiátriai Int., ill. a HIETE Neurológiai és Pszichiátriai Klinika tanszékvezető és klinikaig. egy. tanára (1969. júl. 1.-1986. jún. 30.), egyúttal az Orsz. Ideg- és Elmegyógyászati Int. igazgató-főorvosa is (1972. febr. 1.-1986. jún. 30.). A British Council ösztöndíjasa Nagy-Britanniában (1967). Márciusi Front alapító tagja, debreceni szervezője. Az MKP tagja (1940-től), a Békepárt tagja (1943-1944). Az ország német megszállása után részt vett a fegyveres nemzeti ellenállásban, angyalföldi kórházában üldözötteket rejtegetett. A forr. idején az Orsz. Ideg- és Elmegyógyászati Int. munkástanácsának elnöke és a bp.-i II. ker.-i Nemzeti Biz. tagja (1956. okt.-nov.).Tud. pályafutásának kezdetén elsősorban a veszettség kórszövettanával fogl., később érdeklődése az agyvelő diffúz gyulladásos, degeneratív és keringési eredetű betegségei felé fordult. Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el különböző neuropszichiátriai betegségek, ill. az alkoholizmussal kapcsolatos kórképek vmint az ún. lassú vírusfertőzések neuropatológiai feltárása terén.