Telegdi Zsigmond
Telegdi Zsigmond

2020. október 22. Csütörtök

Telegdi Zsigmond

nyelvész, orientalista

Névváltozatok

Weil Zsigmond 

Születési adatok

1909. december 29.

Enying, Veszprém vármegye

Halálozási adatok

1994. március 5.

Budapest

Temetési adatok

1994. március 23.

Budapest

Farkasrét


Család

Sz: Weil Ede ügyvéd, Telegdi Elza. F: Haas Emma középiskolai tanár.

Iskola

A székesfehérvári főreáliskolában éretts. (1928), az Országos Rabbiképző Intézetben (1928–1933); a boroszlói (1929–1930) és a párizsi egyetemen tanult (1930–1931), majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1933), az iráni filológia tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1946). A nyelvtudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1979).

Életút

Budapesten állástalan tanár, alkalmi szellemi munkákból élt (1933–1945); közben többször munkaszolgálatos (1940-től). A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) tud. főkönyvtárosa (1945–1948), az Országos Könyvtári Központ alapító igazgatója (1948–1950). A Nyelvtudományi Intézet alapító igazgatója (1950–1951), az átszervezés után az MTA Nyelvtudományi Intézete igazgatóhelyettese és tud. főmunkatársa (1951–1952), külső tud. munkatársa és osztályvezetője (1952-től). A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE BTK díjtalan tanársegéde (1934–1936), a Török Filológiai Tanszék intézeti tanára, ill. egy. docense (1952–1958), az Általános Nyelvészeti és Fonetikai Tanszék egy. tanára (1958. szept. 17.–1979. jún. 30.) és a Tanszék vezetője (1958–1973). Iránban (1963) és az USA-ban járt hosszabb tanulmányúton (1965–1966). A bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjasa (1937–1938).

Az iranisztika nemzetközileg is elismert kutatója, elsősorban az újperzsa nyelv történeti és leíró nyelvtanával, ill. a középperzsa (parthus, szogd stb.) nyelvekkel foglalkozott. Telegdi még rabbiképzős éveiben felfigyelt a kelet-turkesztáni és turfáni ásatások során felszínre került, addig eltűntnek tartott, ismeretlen nyelvek írásos emlékeire. Az ő érdeme, hogy a turfáni középperzsa és parthus szövegek jelentőségét a hebraisztika számára felismerte, és már doktori értekezésében hangtörténeti tanulságaikat sikerrel hasznosította. Alapvetően új megállapításokat tett a Kazár Kaganátus idején keletkezett héber nyelvű források, ill. a birodalomról szóló arab történeti munkák nyelvészeti feltárása terén. 

Emlékezet

Laziczius Gyula (1896–1957) kényszernyugdíjazása után Magyarországon nem folyt általános nyelvészeti oktatás. Nevéhez fűződik az 1950-es évek végén a magyarországi általános nyelvészeti kutatások újjászervezése, a tudományág oktatásának kialakítása, a szükséges segédanyagok összeállítása. Budapesten élt és alkotott, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Halála után, tiszteletére, az ELTE BTK Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszéke emlékkonferenciát rendezett (a konferencia előadásait a Nyelvtudományi Közlemények jelentette meg, 1996-ban). 

Elismertség

Az MTA Nyelvtudományi Bizottsága (1950-től), Általános Nyelvészeti Bizottsága tagja (1959-től), Alkalmazott Nyelvészeti Bizottsága elnöke (1964-től). A Szász Tudományos Akadémia külső tagja (1976-tól). Az Országos Idegennyelvoktatási Tanács elnöke (1967-től).

Szerkesztés

Az Acta Linguistica (1950-től), az Acta Orientalia (1950-től), a Zeitschrift für Phonetik (1974-től) és a Historiographia Linguistica c. folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja (1974-től). Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok szerkesztője (1–14. 1963–1983), főszerkesztője (15–18. 1984–1995).

Főbb művei

F. m.: A talmudi irodalom iráni kölcsönszavainak hangtana. Egy. doktori értek. (Bp., 1933)
Essai sur la phonétique des emprunts iraniens en araméen talmudique. (Journal Asiatique, 1935)
Eine türkische Grammatik in arabischer Sprache aus dem XV. Jahrhundert. (Körösi Csoma-Archiv, 1937)
A sémi írás útja a Földközi-tengertől a Csendes-óceánig. (Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve, 1937)
Notes sur la grammaire du sogdien chrétien. (Journal Asiatique, 1938)
A kazárok és a zsidóság. (Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve, 1940)
Történelem a középiskolák 1. osztálya számára. Hahn Istvánnal, Harmatta Jánossal, Szabó Árpáddal. (Bp., 1949
7. kiad. 1956)
Nyelvünk új korszakának küszöbén. (Magyar Nyelvőr, 1950)
Über die Partikelkomposition im Neupersischen. (Acta Linguistica, 1955)
Bemerkungen zu einigen Theorien bezüglich der Wortarten. (Acta Linguistica, 1958)
Zur Morphologie des Neupersischen. (Acta Orientalia, 1961)
A nyelvtudomány újabb fejlődéséről. (Magyar Tudomány, 1961)
Über die jüngere Entwicklung der Sprachwissenschaft. – Zur Morphologie des Neupersischen. (Acta Linguistica, 1961)
Bevezetés a nyelvtudományba. 1–2. Egy. jegyz. (Bp., 1961–1964
16. kiad. 1974
28. kiad. 1990
31. kiad. 2001)
Zur Unterscheidung von Substantiv und Adjektiv im Neupersischen. (Acta Orientalia, 1962)
A nyelvtudomány meghasonlásáról. (Általános nyelvészeti tanulmányok. 1. Bp., 1963)
Über einen Fall von struktureller Homonymie im Persischen. (Acta Orientalia, 1964)
Normalizáció és történelem. (Általános nyelvészeti tanulmányok. 4. Bp., 1966)
Struktur und Geschichte. Zur Auffassung ihres Verhältnisses in der Sprachwissenschaft. (Acta Linguistica, 1967)
Begründungen der historischen Grammatik. (Hága, 1967)
La construction abrui muhoyas daroz en tadjik. (London, 1970)
A transzformációs generatív grammatika történeti előzményeiről. (A magyar nyelv generatív nyelvtana. Szerk. is. Károly Sándorral. Bp., 1969)
Nyelvelmélet és nyelvtipológia humboldti egysége. (Nyelv és gondolkodás. Szerk. is. Általános nyelvészeti tanulmányok. 7. Bp., 1970)
Török nyelvi hatás a tadzsikban. (Nyelvtudományi Közlemények, 1971)
Az igei szókincs organikus összetételének átalakulása a perzsában. (Bp., 1977)
Bevezetés az általános nyelvészetbe. A 13. és a 16. fejezetet Balázs János írta. Egy. tankönyv. (Bp., 1977
2. kiad. 1979
3. kiad. 1984
4. kiad. 1986
5. kiad. 1989
6. kiad. 1992
7. kiad. 1995)
Az igei szókincs organikus összetételének átalakulása a perzsában. Doktori értek. (Bp., 1979)
Ein Beitrag zur Kenntnis von Humboldts Linguistik. (Bp., 1987)
A magyar nyelvtanírás kezdetei és a héber grammatika. (MTA Judaisztikai Kutatócsoportja értesítője, 1990)
Opera Omnia. T. Zs. művei. I–II. köt. Sajtó alá rend. Jeremiás Éva. (Acta et studia. Piliscsaba–Bp., 2006–2007)

 

szerk.: Szovjet nyelvtudományi értekezések. Szerk. (Bp., 1953)
A matematikai nyelvészet és a gépi fordítás kérdései. Szerk. Kalmár Lászlóval. (Általános nyelvészeti tanulmányok 2. Bp., 1964)
Szöveggyűjtemény az általános nyelvészet tanulmányozásához. (Bp., 1968
2. kiad. 1971
3. kiad. 1972
4. kiad. 1974
5. kiad. 1980
6. kiad. 1985
7. kiad. 1986
8. kiad. 1988
9. 1990)
Előkészítő dolgozatok a magyar nyelv generatív nyelvtana témakörből. Szerk. Károly Sándorral. (Általános nyelvészeti tanulmányok. 6. Bp., 1969)
Nyelv és társadalom. Szerk. Szépe Györggyel. (Általános nyelvészeti tanulmányok. 8. Bp., 1972)
Grammatikai tanulmányok. Szerk. Dezső Lászlóval. (Általános nyelvészeti tanulmányok. 9. Bp., 1973)
A nyelv hangdomíniuma. Szerk. Szépe Györggyel. (Általános nyelvészeti tanulmányok. 10. Bp., 1974)
Hagyományos nyelvtan – modern nyelvészet. Egy. segédkönyv. Szerk. (Bp., 1974)
A szöveg megközelítései. Szerk. Szépe Györggyel. (Általános nyelvészeti tanulmányok. 11. Bp., 1976)
Az emberi nyelv sokfélesége. Szerk. Dezső Lászlóval, Hajdú Péterrel. (Általános nyelvészeti tanulmányok. 13. Bp., 1981)
A nyelvről való gondoskodás története. Szerk. Szépe Györggyel. (Általános nyelvészeti tanulmányok. 11. Bp., 1976)
Wilhelm von Humboldt válogatott írásai. Szerk., az utószót írta. Ford. Rajnai László. (Bp., 1985)

 

ford.: Platón: A lakoma. Ford., a bevezető tanulmányt írta. (Officina Könyvtár. 1. Bp., 1941)
Platón: A lakoma. Ford. Az utószót írta Falus Róbert, ill. Kondor Lajos. (Új Elzevir Könyvtár. Bp., 1961)
Platón: A lakoma. (A világirodalom klasszikusai. Platón válogatott művei. Bp., 1983)
Wilhelm von Humboldt válogatott írásai. (Bp., 1985)
Platón: A lakoma. T. Zs. fordítását az eredetivel egybevetve javította Horváth Judit. Az utószót Steiger Kornél írta. (Platón összes műve kommentárokkal. Bp., 1994)
Platón: A lakoma. (Európa Diákkönyvtár. Bp., 2001, 2004, 2009).

Irodalom

Irod.: Hetven év. Szerk. Löwinger Sámuel. (Bp., 1948)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Elek. (Bp., 1963–1965)
Károly Sándor: T. Zs. köszöntése hetvenedik születésnapja alkalmából. (Magyar Nyelv, 1980)
Károly Sándor: T. Zs. köszöntése nyolcvanadik születésnapja alkalmából. (Magyar Nyelv, 1991)
Halálhír. (Magyar Nemzet, 1994. márc. 14.–Népszabadság, 1994. márc. 16.)
Szépe György: T. Zs. boldogságos emlékezete. – T. Zs. művei bibliográfiája. – Papp Ferenc: Emlékképek T. Zs. professzor úrról. (Nyelvtudományi Közlemények, 1996)
Simon Zsolt: T. Zs.: Opera Omnia. (Buksz, 2006)
Jeremiás Éva: Zsigmond Telegdi. (Acta Linguistica, 2008).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013