Teller Ede [Edward]
Teller Ede [Edward]

2020. október 21. Szerda

Teller Ede [Edward]

fizikus

Születési adatok

1908. január 15.

Budapest

Halálozási adatok

2003. szeptember 9.

Stanford, USA


Iskola

A bp.-i Trefort u.-i „minta” gimn.-ban éretts. (1926), a bp.-i József Műegyetemen (1926), a karlsruhei műsz. főisk.-n (1927–1928), a müncheni (1928), majd a lipcsei egyetemen tanult (1928–1930), Lipcsében természettud. doktori okl. szerzett (1930), az MTA tagja (t.: 1990. máj. 21.).

Életút

A lipcsei (1930–1931), a göttingeni (1931–1933), a koppenhágai (1934), a londoni egyetem kutatófizikusa (1934–1935), a George Washington Egyetem (1935–1941), a New York-i Columbia Egyetem professzora (1941–1942). A Manhattan-terv munkatársa (Chicagóban: 1942–1943; Los Alamosban: 1943–1946), a Los Alamos-i Tud. Laboratórium kutatóprofesszora és ig.-ja (1949–1952); közben a Chicagói Egyetemen a fizika professzora (1946–1949). A Kaliforniai Egyetem Sugárzási Laboratóriumának tud. tanácsadója (1952–1953), a Lawrence Livermore Nemzeti Sugárzási Laboratórium igh.-e (1952–1958, 1960–1975), ill. ig.-ja (1958–1960), nyugalmazott ig.-ja (emeritus director, 1975-től). A Kaliforniai Egyetem professzora (1952–1975) és a Fizika Tanszék vezetője (1963–1966). – Tud. pályafutásának kezdetén molekulaspektroszkópiával fogl., első jelentősebb eredménye a részben róla elnevezett Jahn–Teller-effektus felfedezése, ill. Pöschllel közösen kidolgozta a hajlítási mozgások leírására szolgáló Pöschl–Teller-potenciálfüggvényt. Később érdelődése elsősorban George Gamow hatására a magfizika felé fordult. Gamow-val együtt dolgozták ki a termonukleáris fúzió elméletét (1938), ill. közös munkájuk az ún. béta-bomlás nukleospint átfordító Gamow–Teller-átmenet leírása is. Miután a Gamow és Teller által közösen szervezett washingtoni elméleti fizikai konferencián Niels Bohr bejelentette a maghasadás felfedezését (1939), ~ és Szilárd Leó kezdeményezte F. D. Roosevelt elnöknél az amerikai atombomba előállításával kapcsolatos kutatások haladéktalan megkezdését. ~ Enrico Fermi csoportjához csatlakozott, ahol a nukleáris láncreakcióval kapcsolatos kísérleteket végezték. A chicagói reaktor sikeres beindítása után (1942) ~t meghívták a Manhattan-terv munkatársai közé, ahol a plutóniumtömegek ún. befelé történő robbantással való egyesítésével, ill. az ezt az elvet felhasználó hidrogénbomba megvalósítási lehetőségeivel fogl. Hirosima és Nagaszaki tragédiája után ~ kutatásai háttérbe szorultak, 1949-ben azonban (a szovjet atombomba felrobbantása után) ~ ismét hozzákezdhetett a „szuperboma” előállításához. 1949-től mint Los Alamos ig.-ja ő vezette a hidrogénbomba kifejlesztésének munkálatait: ~ Stanislaw Ulam elképzeléseit továbbfejlesztve az atombomba robbanásából származó sugárzást ajánlotta a sűrítéshez és a fúziós folyamat beindításához (Teller–Ulam-konfiguráció). Az elmélet és gyakorlat összehangolása céljából ~ és Frederic de Hoffmann kísérleti robbantást szervezett a csendes-óceáni Eniwetok-szigeten (1951). A Greenhouse nevű akció sikere lehetővé tette a hidrogénbomba megtervezését. Egy újabb nagyméretű - 10 millió tonna TNT erejű - robbantással Elugelab szigetét eltüntették a föld színéről (1952). Az 1950-es években elsősorban ~ kezdeményezésére hozták létre a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratóriumot, amely az amerikai atomkutatások központjává vált. ~ később ellenezte a légköri atomrobbantásokat megtiltó atomcsendegyezményt (1963). Az 1970-es években az amerikai kormány nukleáris fegyverkezési tanácsadója lett, majd ő javasolta R. Reagan elnöknek a „csillagháborús tervként” is emlegetett – valójában stratégiai nukleáris védelmi kezdeményezést (1982–1983). A rendszerváltozás idején ismét felvette a kapcsolatot Mo.-gal (1990-ben először látogatott haza, s haláláig minden évben hosszabb-rövidebb időt Mo.-on töltött). – A BME (1991), a KLTE tb. doktora (1996), a Sapientia Erdélyi M. Tudományegyetem nemzetk. tanácsadó testületének tb. elnöke (2002-től). Az ELTE tb. professzora (1991-től), az Eöötvös Loránd Fizikai Társulat tb. tagja (1993-tól). – Joseph Priestley-emlékdíj (1957), Albert Einstein-díj (1958), Enrico Fermi-díj (1962), Robins-díj (1963), Harvey-díj (1975), Sylvanus Thayer-díj (1986), a M. Közt. Rubinokkal Ékesített Zászlórendje (1990), Magyarokért Emlékérem (1993), Szilárd Leó-érem (1994), M. Közt. Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal (1994), M. Örökség-díj (1996), Magyarság Hírnevéért Díj (1998), Corvin-lánc (elsőként, 2001), Presidential Medal of Freedom (az USA legnagyobb kitüntetése, a Szabadság Elnök Medálja, 2003).

Főbb művei

F. m.: Structure of Matter. Rice, F. O.-val. (New York, 1949)
Our Nuclear Future. Latter, A. I.-vel. (New York, 1958)
The Legacy of Hiroshima. Brown, A.-val. (Garden City [New York], 1962)
The Reluctant Revolutionary. (Columbia, 1964)
The Constructive Uses of Nuclear Explosives. Talley, W. K.-val, Hyggins, G. H.-val. (New York, 1968)
Great Men of Physics. Többekkel. (Los Angeles, 1969)
The Miracle of Freedom. (Boulder, 1972)
A Plan for Action. (New York, 1975)
Critical Choices for Americans: Power and Security. Mark, H.-val, Foster, J. S.-szel. (Lexington, 1976)
Nuclear Energy in the Developing World. (Mc Lean, 1977)
Energy from Heaven and Earth. (San Francisco, 1979)
The Pursuit of Simplicity. (Los Angeles, 1980)
Better a Shield Than a Sword. (New York, 1987)
Conversations on the Dark Secret of Physics-Plenum. Teller, W.-vel, Talley, W.-vel. (New York, 1991)
Memoirs: A Twentieth Century Journey in Science and Politics. Sajtó alá rend. Shoolery, Judith. (Cambridge [Massachussetts], 2001
magyarul: Huszadik századi utazás tudományban és politikában. Bp., 2002)
Légiposta. Visszaemlékezések. Sajtó alá rend. Zeley László. (Bp., 1990)
A biztonság bizonytalansága. Sajtó alá rend. Zeley Lészló. (Bp., 1991).

Irodalom

Irod.: T. E. (Fizikai Szemle, 2003).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013