Család

Nagyszülei: Thiry Adolf (†1914. ápr. 22. Orsova, Krassó-Szörény vm.) kir. járásbírósági telekkönyvvezető, Kiegert Alojzia; Dragomir Tamás, Pisó Valéria.

Szülei: Thiry Lajos (1880. máj. 1. Fehértemplom, Temes vm.–1968. okt. 1. Bp. Temetés: 1968. okt. 4. Farkasrét) rendőrtiszt, határrendőrségi tisztviselő, majd rendőrségi főtanácsos, 1939-ben nyugdíjazták, Dragomir Teodóra (= Dragomir Dóra, 1892. febr. 3. Porcsesd, Szeben vm.–1975. febr. 6. Bp.) tanítónő.

Felesége: Homay Éva (†1976. máj. 3. Szeged, Csongrád m. Temetés: 1976. máj. 15. Farkasrét) az Országos Orvostovábbképző  Intézet laboratóriumi asszisztense.

Gyermeke, fia: Thiry Tamás; leánya: Thiry Tímea.

Iskola

Elemi és középiskoláit Szegeden végezte, a Klauzál Gábor Reálgimnáziumban éretts. (1934), a szegedi Horthy Miklós Tudományegyetemen orvosdoktori okl. szerzett (1940), sportorvosi (1945), tiszti orvosi  vizsgát tett (1947), laboratóriumi (1950), közegészégügyi és járványtani szakorvosi vizsgát tett (1959). Az MLEE általános tagozatán végzett (1966).

Az orvostudomány kandidátusa (1988).

Életút

A szegedi Horthy Miklós Tudományegyetem Orvosi Vegytani Intézetében Szent-Györgyi Albert díjtalan, majd díjas gyakornoka (1936–1940). A Honvédségnél teljesített orvosi szolgálatot (1940. júl. 2-ától), hivatásos orvos tiszt (1941. nov. 15.-étől). Tanulmányai befejezése után az 5. és a 101. tábori bakteriológiai állomáson bakteriológiai részlegparancsnok (Orosházán, Újverbászon, majd Proszkurovban és Kijevben, 1940. okt. 10.–1943. ápr. 2.), egyúttal a Szegedi 5. sz. Helyőrségi Kórházban és az OKI Zombori Fiókállomása laboratóriumában szolgált (mint a 20/III. gyalogos zászlóalj vezetőorvosa, 1941. júl. 11.–1942. máj. 20.). A II. világháború végén részt vett a nemzeti ellenállási mozgalomban, a GESTAPO fogságában volt (1943. ápr. 2.–1944. aug. 1.), jelentkezett az új, ún. demokratikus hadseregbbe (1945. febr. 20-án).

A Szegedi 3. sz. Kerületi Parancsnokság higiénikus orvosa és a SZOTE Mikrobiológiai Intézete laboratóriumának hadsereg-higiénikus tud. kutatója (1945–1948) és a Hadifogoly-átvevő Bizottság vezető orvosa (1945–1946). A Miskolci 4/1 Honvédkórház laboratóriumi vezető orvosa (orvos őrnagyi rendfokozatban, 1949. okt. 15.–1951. júl. 31.), a budapesti Honvéd Egészségügyi Tudományos Kutató Intézet Mikrobiológiai Osztálya járványügyi és bakteriológiai osztályvezető főorvosa (1951. aug. 1.–1957), a Magyar Néphadsereg Központi Járványügyi Állomás Bakteriológiai laboratóriuma osztályvezető tud. főmunkatársa (1957–1975), alezredesi rendfokozatban nyugdíjazták (1976).

A SZOTE Központi Laboratóriuma és a HUMÁN Oltóanyag-termelő és Kutatóintézet nyugdíjas tud. szaktanácsadója (1976-tól).

Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) epidemiológus tanácsadója (Vietnamban, Hanoiban, 1970–1971). Törvényszéki szakértő.

Az MTA–TMB önálló aspiránsa (1961–1964).

Katonai egészségüggyel, járványtannal, tábori bakteriológiai és mikrobiológiai speciális laboratóriumok egységes felszereltségével, azok hatékonyságának vizsgálatával, egy esetleges bakteriológiai háború elleni védekezéssel, ill. ezekkel összefüggő új laboratóriumi módszerek kidolgozásával foglalkozott. Új módszert dolgozott ki a víz különlegesen veszélyes fertőzöttségének gyors kimutatására, valamint baktériumok biokémiai tulajdonságainak gyors mikrometodikai vizsgálatára. Nevéhez fűződik – többek között – a Miditest (= miditeszt) bakteriológiai minilaboratórium kidolgozása. A Thiry-féle miditesztet a Reanal Finomvegyszergyár készítette szolgálati szabadalom alapján. A miditeszt segítségével árvizek, földrengések, járványok esetén nagy biztonsággal lehetett baktériumokat azonosítani és a hatékony védekezés módjait megállapítani – költséges beruházások nélkül. Ő dolgozta ki továbbá a tejcukorbontó és egyéb bélbaktériumok kimutatására alkalmas Colitrop, ill. az enterokokkuszok jelenlétét jelző Ecotrop diagnosztikai módszert. Írásai döntő része, annak katonai (titkos) jellege miatt nyilvános szakfolyóiratokban nem jelenhetett meg.

Elismerés

Haza Szolgálatáért Érem (arany, 1958 és 1975).