Tömpe István
Tömpe István

2021. november 30. Kedd

Tömpe István

politikus

Születési adatok

1909. január 2.

Budapest

Halálozási adatok

1988. december 15.

Budapest

Temetési adatok

1988. december 20.

Budapest

Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteon


Család

Sz: Tömpe Benő postai tisztviselő, a Postás labdarúgója és a futballszakosztály titkára, majd Az Est Lapok munkatársa, Sugár Jolán. Testvére: Tömpe Ferenc, a Diósgyőri Papírgyár főmérnöke és Tömpe András (1913–1971) politikus, diplomata, rendőr vezérőrnagy. Fia: Tömpe István (1948–) közgazdász.

Iskola

A budapesti Knézich utcai kereskedelmi iskolában éretts. (1926), tanulmányai idején az MTK atlétája; Essenben és Budapesten kárpitos szakmát tanult (1926–1929), Budapesten kárpitos segédlevelet szerzett (1929).

Életút

Budapesten, Bodonyi Jenő kárpitos üzemének kárpitostanonca, -segéde (1928–1929); a Faipari Ifjúmunkások Országos Szövetsége (1926-tól), az MSZDP (1926-tól), az illegális Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) tagja (1928-tól). Párizsban, a Thonet-cég gyári munkása és a Párizsi Munkás c. lap szerkesztőségi munkatársa (1929–1931; kiutasították Franciaországból, rövid ideig Belgiumban élt, 1932-ben hazatért). Hazatérése után rövid ideig Budapesten a szakmájában dolgozott (1932), de a kommunista lebukások és a Sallai–Fürst-perben hozott ítélet miatt ismét elhagyta az országot; Madridban és La Coruñában kárpitossegéd (1932–1933), visszatért Franciaországba, ahol szintén kárpitosként dolgozott (1933–1934), majd Budapesten, katonai szolgálatot teljesített (1934–1936), a Corvin Áruház kirakatrendezője (1936–1937). A spanyol polgárháború kitörése után önkéntesként a köztársasági hadsereghez csatlakozott: egy zászlóalj politikai biztosaként és egy hadosztály törzsfőnökeként szolgált (1937–1939). A köztársasági csapatok veresége után Franciaországba menekült, ahol internálták (Rajk Lászlóval, Tömpe Andrással és másokkal a gurs-i és a Le Vernet-i tábor foglya, 1939–1940), hazatérése érdekében a németországi Oschersleben repülőgépgyárában vállalt munkát (1940–1941). Kalandos körülmények között visszatért Magyarországra, Budapesten azonban kommunista tevékenység miatt letartóztatták (1942. máj.), miután a vádakat nem tudták bizonyítani szabadon engedték (1942. aug.). A Várkonyi Testvérek Konfekcióüzemének gyári munkása (1942–1944). Az ország német megszállása után részt vett a fegyveres nemzeti ellenállásban.

 

A II. világháború után az MKP csepeli szervezetének politikai munkatársa (1945. jan.–1945. jún.), az MKP Dél-dunántúli Területi Bizottságának titkára (1945. jún. 28.–1945. dec. 9.), Rajk László titkára (1945. dec. 9.–1946. márc. 13.). Somogy vármegye alispánja (1946. márc. 13.–1948. okt. 31.), a Belügyminisztérium (BM) Közigazgatási Főosztályának vezetője (1948. nov. 1.–1949. dec.), a Földművelésügyi Minisztérium (FM) Elnöki Főosztályának vezetője (1949. dec.–1950. okt.). Az Erdőközpont – az FM fennhatósága alá tartozó állami erdőgazdaságokért felelős szerv (1950. okt.–1954), ill. az átszervezés után az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetője (1954. nov. 1.–1956. okt. 31.).

 

A forradalom és szabadságharc leverése után az újonnan megalakult állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) alapító tagja (1956. nov.-től). A megtorlások első szakaszában a belügyminiszter első helyettese (1956. dec. 6.–1958. jan. 12.) és a Honvédelmi Tanács tagja. Ő irányította a budapesti és a megyei rendőr-főkapitányságokat, a határőrséget és a rendőri karhatalmi ezredet. A földművelésügyi miniszter első helyettese (1958. jan. 12.–1962. febr. 11.). A Magyar Rádió és Televízió (MRT, 1962. febr. 11.–1974. szept. 18.), majd az Állami Rádió és Televízió Bizottság elnöke (1974. szept. 18.–1983. dec. 31.).

Az MSZMP KB tagja (1956. nov. 11.–1988. dec. 15.).

Országgyűlési képviselő (Hazafias Népfront, Tolna megyei lista, 1958. nov. 16.–1963. febr. 24. és Hazafias Népfront, Budapesti lista, 1963. febr. 24.–1967. márc. 19.).

A Magyar Partizánszövetség alelnöke (1971–1982).

Emlékezet

Budapesten hunyt el, a Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteonjába temették (1988. dec. 20-i temetése volt az utolsó „munkásmozgalmi” temetés Magyarországon). A gyászszertartáson az MSZMP KB és a Minisztertanács nevében Fejti György, az MSZMP KB titkára, a család és a barátok nevében Hárs István búcsúztatta.

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1946), a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1948), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1959 és 1969), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), a Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1975), a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje (1983).

Főbb művei

F. m.: Képviselőválasztások és a kommunisták feladatai. (Az MKP Dél-dunántúli Területi Bizottság Propaganda Osztálya kiadványa. Pécs, 1945)
Somogy vármegye a demokrácia útján. (Társadalmi Szemle, 1947. 4.)
1848–1948 Somogyban. (Somogy vármegye és a Kaposvári Nemzeti Bizottság kiadványa. Kaposvár, 1948)
A gazdasági albizottságok működéséről. (Állam és Igazgatás, 1949. 2.)
Példaképünk a Szovjetunió szocialista erdőgazdasága. (Az Erdő, 1952. 1.)
Az erdőgazdaság feladatai a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat végrehajtásában. (Az Erdő, 1954. 1-2.)
Az MDP III. kongresszusa elé. Az erdészet a nép szolgálatában. (Az Erdő, 1954. 5.)
Az erdőgazdaság fejlesztési tervéről. (Az Erdő, 1954. 7.)
Az erdészet fejlődése az ötéves terv alatt. (Az Erdő, 1955. 1.)
Többet, jobbat, olcsóbban! (Az Erdő, 1955. 6.)
A népgazdaság faellátásának egyes kérdései. (Közgazdasági Szemle, 1956. 1.)
A népgazdaság faellátásának egyes kérdései. (Faipar, 1956. 2.)
Az erdőgazdaságok és a faipari üzemek feladata az ország faellátásában. (Az Erdő, 1956. 7. és Faipar, 1956. 7.)
Az új termelői árrendszer első eredményei az erdőgazdálkodásban és a faiparban. (Közgazdasági Szemle, 1956. 7-8. és Az Erdő, 1956. 9.).

Irodalom

Irod.: A Népszabadság interjúja T. I.-nal, a Magyar Rádió és Televízió elnökével. (Népszabadság, 1964. jan. 19.)
Fellegi Tamás: Baj van Feri, nem jön a kettes! Sikerek, válságok T. I. életében. Beszélgetés T. I.-nal. (Képes 7, 1986. 20.)
Nádor Tamás: Hivatásom és szenvedélyem: a politika. Beszélgetés T. I.-nal. (Jel–Kép, 1986. 3.)
Halálhír. (Népszabadság, 1988. dec. 16.)
Pintér Tamás: A Belügyminisztérium újjászervezésének kérdései az 1956-os forradalom után. (Múltunk, 2002. 1.)
Baráth Magdolna: A politikai rendőrség újjászervezése 1956 után. (Történelmi Szemle, 2008. 4.)
Tömpe István: Az elitek árulása. (Bp., Noran Kiadó, 2015).

Irod.: Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné és Kis Tamás. (Bp., 1969
2. átd. kiad. 1972
3. átd. kiad. 1975)
Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerk. Vass Henrik. (Bp., 1972)
Ki kicsoda? (4. átd. kiad. Bp., 1981).

 

 

neten:

 

 

https://neb.hu/asset/php81iSYY.pdf

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2020