Torma Zsófia
Torma Zsófia

2021. március 7. Vasárnap

Torma Zsófia, csicsókeresztúri

régész, paleontológus

Születési adatok

1832. szeptember 27.

Csicsókeresztúr, Belső-Szolnok vármegye

Halálozási adatok

1899. november 14.

Szászváros, Hunyad vármegye


Család

Sz: Torma József (1801–1861) történész, régész, Daniel Jozefa. Testvére: Torma Károly (1829–1897) régész, jogász, politikus, az MTA tagja. Saját családot nem alapított, miután szülei elhunytak, nővéréhez költözött, akinek gyermekeit tanította. Közülük az egyik fiút, Makray Lászlót örökbe is fogadta.

Iskola

Tanulmányait magánúton végezte, a történelmet apja tanította, autodidakta régész. Királyi engedéllyel megkapta a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem rendkívüli bölcsészdoktori oklevelét, majd halála évében az egyetem tb. doktorává választotta (az első nőként, 1899. máj. 24-én).

Életút

Miután Szászvárosban letelepedett, kezdetben csigatelepeket és egyéb ősmaradványokat gyűjtött. Jelentős szerepet játszott a később tudományos szenzációt jelentő, ún. bujtur-lapugyi tercier (miocén) molluszka fauna feltárásában. A Magyar Királyi Földtani Intézet gyűjteményébe gazdag ősmaradványanyagot juttatott, elsősorban a Lapugy mediterrán és Gredistye kréta időszaki faunáiból. A bp.-i ősembertani kongresszus alkalmából, Rómer Flóris ösztönzésére megkezdte a tordosi őstelep régészeti feltárását (1875–1879). A Tordos melletti, általa feltárt 4500 éves őstelep Tordosi kultúra néven vonult be a régészeti irodalomba. Különös feltűnést keltettek az általa cserépmaradványokon felfedezett szimbólumok: ékírásos, vonalas és rovásjelek. Munkája befejezése után Déva környékén, Nándorválya, ill. a nándori barlang őstelepeit kutatta (1880-as évek). Összeállította és kéziratban haláláig bővítette Hunyad vm. régészeti leleteit. A Hunyadvármegyei Régészeti és Történeti Társaság tagja.

Emlékezet

A tordosi edénytöredékeken, korongokon talált jelek mind a mai napig nagy szakmai vitát kavarnak: egyesek írásjeleknek vélik, amelyek nagyon hasonlítanak bizonyos ékírásos leletekre, mások véleménye szerint azonban a jelek, a gyakori ismétlődések miatt csupán díszítő motívumok. őstörténeti művében (Hazánk népe ősmythosának maradványai, 1896) a székelyeket olyan magyar törzseknek tartja, amelyek még Attila hunjainak visszamaradt részeként, Árpád honfoglaló magyarjainak előtt, Erdély keleti határhegyein telepedtek meg. A magyar törzsek a honfoglaláskor, a Duna–Tisza közén már magyar (“turáni”) törzseket találtak. Torma Zsófiára, több megállapítása miatt nemcsak a magyar–sumér vélt rokonsággal foglalkozó kutatók tekintenek szakmai elődjükre. László Gyula munkásságában is fellelhető az első régésznő számos tudományos eredménye. – Részt vett a Kolozsvári Múzeum megalapításában, amelyben halála után gyűjteményeit elhelyezték, ill. leleteinek másodpéldányát még életében önzetlenül iskoláknak és tudományos egyesületeknek ajándékozta. Az első magyar régésznő (egyúttal valószínűleg a világ első régész doktornője!) nemzetközileg is elismerést keltő eredményeiről a tudósvilág, köztük Heinrich Schliemann is elismerően nyilatkozott. Hagyatékában lévő leleteit és kéziratban maradt, Hunyad vármegye történetét feldolgozó monográfiáját Kuun Géza és Téglás Gábor jelentette meg (1902). A Torma Zsófia-gyűjteményt az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárában őrzik (a katalógust Roska Márton állította össze, 1941-ben), leveleit Gyulai Pál tette közzé (1972-ben). Az 1970- es évektől több művét újra kiadták: Dél-Amerikában, Erdélyben (és végül, 2008-ban Magyarországon is). Szászvárosi házát a helyi önkormányzat emléktáblával jelölte (2004-ben; eltávolították 2007-ben!), s szintén Szászvárosban, évente Torma Zsófia- emlékünnepséget tartanak (2005-től), a Magyarok Házában Torma Zsófia-emlékkonferenciát rendeztek (2007-ben). Józsa Judit kisplasztikát készített emlékére (2010-ben).

Főbb művei

F. m.: Hunyadmegyei neolith-kőkorszakbeli telepek. 2 táblával, 1 térképpel. (Erdélyi Múzeum, 1879)
ősrégészeti újabb leletek. (Erdélyi Múzeum, 1879)
A nándori barlangcsoportozat. Függelék a Hunyadmegyei neolith-kőkorszakbeli telepek ismertetéséhez. 2 kőnyomatos táblával. (Erdélyi Múzeum, 1880)
Hunyad vármegye őskori történetéhez Három fölolvasás és egy indítvány T. Zs.- tól. (Hunyadvármegyei Régészeti és Történeti Társaság Évkönyve, 1882)
A római uralom előtti Daciának planeta cultusáról. (Erdélyi Múzeum, 1887)
Ethnographische Analogien. Ein Beitrag zur Gestaltungs- und Entwicklungsgeschichte der Religionen. Mit 127 Abbildungen, 8 Tafeln. (Jena, 1894)
Hazánk népe ősmythosának maradványai. (Dés, 1896)
A tordosi őstelep és hazánk népe ős mythosának maradványai. (Bp., 1897)
Hunyad vármegye földjének története az őskortól a honfoglalásig. Sajtó alá rend. Kuun Géza, Téglás Gábor. (Hunyadvármegye története. 1. Bp., 1902)
T. Zs. levelesládájából. A leveleket válogatta, a bevezető tanulmányt írta Gyulai Pál. (Téka. Bukarest, 1972)
Sumér nyomok Erdélyben. Az Ethnographische Analogien c. művének magyar nyelvű kiadása. (Sumér könyvek. 1. Buenos Aires, 1972
2. kiad. 1973)
Sumér nyomok Erdélyben. Szerk. Bognár József, az életrajzot Jáki Gábor írta. (Magyar Ház Könyvek. Bp., 2008).

Irodalom

Irod.: T. Zs. Arcképével. (Vasárnapi Ujság, 1882. 39. és 1899. 47. és 49.)
Fáylné Hentaller Mariska: A magyar írónőkről. (Bp., 1889)
Halálhír. (Budapesti Hírlap, 1899. nov. 16.
Erdélyi Múzeum, 1899. 10.
Archaeologiai Értesítő, 1899. 19. köt. 5. füz.)
Hampelné Pulszky Polixéna: T. Zs. (Vasárnapi Ujság, 1899)
Téglás Gábor: T. Zs. emlékezete. (Hunyadvármegyei Történeti és Régészeti Társaság Évkönyve, 1901)
Illéssy János: Hunyad vármegye földjének története az őskortól a honfoglalásig. (Századok, 1903)
Roska Márton: A T. Zs.-gyűjtemény az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárában. (Kolozsvár, 1941)
Patay Pál: T. Zs. gyűjteménye. (Archaeologiai Értesítő, 1942)
Bánffy Ernő: T. Zs. (A nap fiai, 1978)
Tulok Magdolna: 150 éves született T. Zs. (Archaeologiai Értesítő, 1990)
Az első tudós nő a magyar barlangkutatásban. (Karszt és Barlang, 1991)
László Attila: T. Zs. és régészetünk kezdetei. (A Hét, 1992)
Magyar utazók lexikona. Főszerk. Balázs Dénes. (Bp., 1993)
Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
Holt lóra patkó. Tanulmányok T. Zs. emlékezetére. Szerk. Makkay János. (Tractata minuscula. Bp., 1999)
Tulok Magdolna: Száz éve halt meg az első magyar régésznő, T. Zs. (Havi Magyar Fórum, 1999)
Friedrich Klára: T. Zs. igazsága. (Magyar Demokrata, 2001. 51–52. és Erdélyi örmény gyökerek, 2004)
Nagy István Zoltán: T. Zs. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
Molnár Dénes: Erdélyi műtár. Képzőművészek, iparművészek, műépítészek, művészettörténészek, fotóművészek, műgyűjtők adattára. (Déva, 2002)
Ozogány Ernő–Vojtek Katalin: Magyar nagyasszonyok. (Dunaszerdahely, 2003)
Chirmiciu András: Lépés az elismerés felé. T. Zs.-emlékünnepség Szászvároson. (Nyugati Jelen, 2005)
Gáspár-Barra Réka: Jeltelen T. Zs. háza. (Nyugati Jelen, 2007)
Nők a magyar tudományban. Szerk. Balogh Margit, Palasik Mária. (Bp., 2010)
T. Zs. Erdélyi nagyasszonyok. (Háromszék, 2011. jún. 16.).

Megjegyzések

Valamennyi lexikon téves születési éve: 1840 vagy 1841! Pontos születési (és halálozási) adata, az Erdélyi Múzeumban közölt nekrológban található!

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013