Tóth Zoltán
Tóth Zoltán

2020. október 26. Hétfő

Tóth Zoltán, I[nokai.]

történész

Születési adatok

1911. augusztus 11.

Versec, Torontál vármegye

Halálozási adatok

1956. október 25.

Budapest

Temetési adatok

1956. november 13.

Budapest

Farkasrét


Család

Sz: Tóth Benjamin pénzügyi tisztviselő, Joanovics Ilona Zsófia. Testvére: Tóth Ilona. F: Dukony Mária. Fia: Tóth Zoltán (1943–) történész, az MTA doktora; leánya: Gillemot Lászlóné Tóth Mária Éva pszichológus és Váró Györgyné Tóth Ágnes történész.

Iskola

Elemi iskoláit Csákon végezte, a temesvári piarista gimnáziumban éretts. (román nyelven, 1929). A Kolozsvári Református Teológiai Akadémián – a Királyhágó melléki Református Egyházkerület ösztöndíjasaként – református lelkészi okl. (1933), a kolozsvári I. Ferdinánd Tudományegyetemen történelem–földrajz szakos tanári okl. szerzett (1934). A párizsi Sorbonne ösztöndíjasa (1937– 1939), bölcsészdoktori értekezést az időközben kitört II. világháború miatt nem tudta megvédeni (a román kormány valamennyi, Franciaországban tanuló diákját hazarendelte). A történelemtudományok doktora (addigi tevékenységéért, 1952), az MTA tagja (l.: 1954. jún. 19.).

Életút

A szatmárnémeti református főgimnázium r. tanára (1939–1941), az Erdélyi Tudományos Intézet (1941–1942), a Magyar Történeti Intézet beosztott intézeti tanára (1942–1947), a Kelet-európai Tudományos Intézet tud. munkatársa (1947–1949). Az MTA Történettudományi Intézete tud. munkatársa és a Szovjetunió és a Népi Demokráciák Története Osztály, valamint a Dokumentációs Szolgálat vezetője (1949–1953). Az ELTE Történettudományi Karán a Szomszédos Népi Demokráciák Története Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1953. júl. 17.–1956. okt. 25.) és a Kar első dékánja (1953–1956). Az Erdélyi Fiatalok nevű kulturális mozgalom alapító tagja (1930-tól). A soknemzetiségű Bánságban született, ahol románok, szerbek és svábok éltek együtt, s már középiskolás korában kiválóan beszélt anyanyelvén kívül mindhárom nyelven. A magyarországi nemzetiségi kérdés történetével, elsősorban a magyarországi románság történetével és a 17–19. sz.-i magyar–román politika-, gazdaság- és művelődéstörténeti kapcsolatok történetével foglalkozott. Alapvetően új eredményeket ért el az erdélyi és magyarországi román nemzetiségi mozgalom történetének vizsgálata, a magyar–román együttélés, valamint a két nép 19. sz. eleji parasztfelkelései és 1848–1849. évi forradalmi mozgalmainak feltárása terén. Munkásságával a magyarság és szomszédjainak megbékélését szolgálta, a román és a magyar történelmi tudat kialakulását igyekezett a nacionalizmustól mentesen, jóllehet a marxizmus kényszerítő elvárásának megfelelően vizsgálni.

Emlékezet

Tóth Zoltánnak hívták, az inokai előnevet a család származási helyére (= Tiszainoka) utaló ragadványnévként vette fel megkülönböztetésül hasonló nevű, szintén akadémikus Tóth Zoltán (1888–1958) hadtörténésztől. Budapesten élt és tevékenykedett (1942-től). Az 1956. évi forradalom idején a felvonuló egyetemisták élén, az MDP budapesti központi székháza előtt halálos fejlövés érte. A Farkasréti Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Kéziratban maradt dolgozatait – köztük Balcescu-monográfiáját tanítványa, Csatári Dániel adta ki (1958–1959), ill. szintén ő gondozta válogatott tanulmányait is (Magyarok és románok, 1966). Az ELTE Bölcsészettudományi Kara (BTK) emléktáblát avatott tiszteletére (1992; a főépület aulájában látható, 2006-tól), valamint róla nevezték el a Történettudományi Intézet nagyelőadóját is. Születésének 90. évfordulóján az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztálya, az MTA Történettudományi Intézete az ELTE Román Filológiai Tanszéke és a Magyar–Román Történész Vegyes Bizottság emlékülést rendezett (2001. nov. 28-án). Szobrát, halálának 50. évfordulóján leplezték le az MTA főhomlokzata előtt (Vígh Tamás alkotása, fekete gránit, 2006. okt. 20-án). Nevét vette fel az ELTE BTK I. Tóth Zoltán Önképző Köre (2010-ben).

Elismertség

A Magyar Történeti Társulat alelnöke (1955–1956).

Elismerés

Kossuth-díj (a Parasztmozgalmak az Erdélyi Érchegységben c. munkájáért, 1952).

Főbb művei

F. m.: Magyar utazók Nyugateurópában a XIX. század első felében. Tóth Zoltán néven. (Református Könyvtár. 77–78. Nagyvárad, 1939)
Az erdélyi románok és a francia közvélemény a XIX. században. Egy. doktori értek. Francia nyelven. (Paris, 1939)
Iorga Miklós és a székelyek román származásának tana. Tóth Zoltán néven. (Erdélyi tudományos füzetek. 132. Kolozsvár, 1941)
Az erdélyi románok a XIX. században. (A románok története. Szerk. Gáldi László, Makkai László. Bp., 1941
németül: 1942)
A román nemzettudat kialakulása a moldvai és havasaljai krónikairodalomban. (Magyar Történettudományi Intézet évkönyve. Bp., 1942)
A román történettudomány és a székelyföldi románság kérdése. (Erdélyi tudományos füzetek. 145. Kolozsvár, 1942)
Román vonatkozású magyar történeti irodalom. (Hitel, 1943)
Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében. (Századok, 1945/46)
Az erdélyi román nacionalizmus első százada. 1697–1792. (A Teleki Pál Tudományos Intézet kiadványai. Bp., 1946)
Klein Sámuel és az erdélyi román felvilágosodás. (Erdélyi Tudományos Intézet. Kolozsvár, 1947)
A magyar–román szövetség kérdése 1848-ban. (Századok, 1948)
Varga Katalin. Kismonográfia. 1 kihajtható térképmelléklettel. (Bp., 1951)
Az 1819. évi parasztmozgalom a zalatnai középső uradalomban. (Századok, 1951)
Parasztmozgalmak az Erdélyi Érchegységben 1848-ig. Monográfia. 1 térképpel. (Bp., 1951
románul: Bucuresti, 1955)
A Szemere-kormány nemzetiségi politikája. (Bp., 1952)
Kossuth és a nemzetiségi kérdés 1848–49-ben. Tóth Zoltán néven. (Kossuth Emlékkönyv. 1802–1952. I–II. köt. Szerk. is. Bp., 1952)
Balcescu Miklós halálának 100. évfordulója. (Századok, 1953)
Balcescu Miklós a magyar és a román nép összefogásáért, 1848–1849-ben. (Magyar Történész Kongresszus. 1953. jún. 6–13. Bp., 1954)
A soknemzetiségű állam néhány kérdéséről az 1848 előtti Magyarországon. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1955. jún. 27.
megjelent: MTA Társadalmi-Történeti Tudományok Osztálya Közleményei, 1956)
A nemzetiségi kérdés a dualizmus korában. (Századok, 1956)
Az ELTE Történettudományi Kara. (Felsőoktatási Szemle, 1956)
Balcescu Miklós élete. Sajtó alá rend. Csatári Dániel. (Bp., 1958)
Az erdélyi és magyarországi román nemzeti mozgalom. 1790–1848. Monográfia. Sajtó alá rend. Csatári Dániel. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Bp., 1959)
Magyarok és románok. Tanulmányok. Vál., szerk., a kiegészítő tanulmányt írta és a bibliográfiát összeáll. Csatári Dániel. (Bp., 1966)
A nemzetiségi béke útján. (Magyar történetírók Avram Iancuról. Szerk. Kovách Géza. Bukarest, 1972)
A balázsfalvi művelődési központ kialakulása. (Ódon Erdély. Művelődéstörténeti tanulmányok. I–II. köt. Szerk. Matolcsy Ildikó, Sebestyén Lajos. Bp., 1986)
Az erdélyi román nacionalizmus első százada. 1697–1792. Hasonmás kiad. Az előszót Miskolczy Ambrus írta. (Múltunk Könyvek. Csíkszereda, 1998
románul: Bucuresti, 2001)
Az erdélyi román nacionalizmus első százada. 1697–1792. (Historia incognita. Új kiad. Máriabesnyő–Gödöllő, 2005)
szerk.: Balcescu válogatott írásai. (Bp., 1950)
Magyar történeti bibliográfia. 1825–1867. I–III. köt. Szerk. Kemény G. Gáborral, Katus Lászlóval. (Bp., 1950– 1952).

Irodalom

Irod.: Trócsányi Zsolt: I. T. Z.: Parasztmozgalmak az Erdélyi Érchegységben 1848-ig. (Századok, 1952)
Kovács Endre: I. T. Z. (Századok, 1957)
Makkai László: I. T. Z. (Magyar Tudomány, 1957)
Perényi József: I. T. Z. (Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis. Sectio Historica, 1957)
Kovács Endre: I. T. Z.: Magyarok és románok. Tanulmányok. (Korunk, 1967)
Bányai László: A román–magyar testvériségért. I. T. Z. öröksége. (Korunk, 1968)
Csatári Dániel: A lehetségestől a véglegesig. I. T. Z. emlékezete. (Tiszatáj, 1981)
E. Fehér Pál: Magatartása példa ma is. (Népszabadság, 1986. 187.)
Dávid Gyula: I. T. Z. és a két világháború közötti nemzedék. (Korunk, 2001)
Kalapis Zoltán: I. T. Z. (K. Z.: Életrajzi kalauz. III. Újvidék, 2003)
Tóth Mária Éva: Édesapám nem ajánlja. Lírai vázlatok I. T. Z. életrajzához. (Bp., 2006)
Rónay László: A történész mártíriuma. (Új Ember, 2006. 30.)
Szabad György: I. T. Z. (Magyar Szemle, 2007)
Mandrut, Stelian: Ismeretlen adatok I. T. Z. kolozsvári könyvtárosi pályájának alakulásáról. (Erdélyi Múzeum, 2007)
Erős Vilmos: I. T. Z. (Korunk, 2011).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013