Iskola

A bp.-i tudományegyetemen orvosdoktori okl. szerzett (1891), áll. ösztöndíjjal a freiburgi és a strasburgi egyetemen gyógyszertani (1897–1898), a párizsi Pasteur Int.-ben toxikológiai tanulmányokat folytatott (1903–1904); a gyógyszertan tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1898). Az MTA tagja (l.: 1920. máj. 5.; kizárták: 1948. ápr. 23.; tagsága visszaállítva: 1991. máj. 9.). Az orvostudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952).

Életút

A bp.-i tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, ill. Belgyógyászati Klinika gyakornoka (1891–1893), a Gyógyszertani Int. tanársegéde (1893–1908) és magántanára (1898–1908), a méregtan c. ny. rk. (1908–1914), a gyógyszertan ny. rk. (1914–1917), ny. r. tanára (1917–1938); a Gyógyszerismereti Int. (1914–1920), a Gyógyszertani Int. ig.-ja (1920–1938) és az Orvostud. Kar dékánja (1922–1924). Az I. vh. idején az általa megszervezett losonci megfigyelőállomás vezetője, majd a rokkant-utókezelő intézetek ig.-ja (1914–1918). – A máj méregtelenítő hatásával és az ópium-alkaloidok vizsgálatával fogl. Több törvényszéki orvosi vizsgálatot dolgozott ki. Felfedezte a fenolftalein hashajtó hatását és Purgo tabletta néven bevezette a gyógyászatba. – A Nemzeti Szabadkőműves Páholy tagja (1908-tól). – A Széchenyi Tud. Társaság elnöke (1944–1945). Az Orsz. Balneológiai Egyesület főtitkára, majd elnöke. Az Orsz. Közeü.-i Tanács forrás- és fürdőügyi előadója. A M. Természettud. Társulat Élettani Választmányának tagja (1933–1940), egyúttal az Élettani és Kórtani Szakoszt. elnöke (1934–1940). A Leányfalusi Társasági és Szépészeti Egylet elnöke (1914–1944). – A Magyar Orvosi Archivum (1909–1944), az Orvosi Hetilap (1923–1944) és az Orvostudományi Közlemények szerkesztője (1940–1944).