Iskola

A József Műegyetemen közgazdasági mérnöki okl. (1919), a bp.-i tudományegyetemen államtud. doktori okl. szerzett (1920), a Vallás- és Közoktatásügyi Min. támogatásával Berlinben és Londonban tanult (1922–1923), majd a pittsburgh-i egyetemen statisztikai tanulmányokat folytatott (1926–1927), hites könyvvizsgálói vizsgát tett (1931). A közgazdaságtan statisztikai fejezetei tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1933), az MTA tagja (l.: 1945. máj. 30.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).

Életút

Az I. vh.-ban katonai szolgálatot teljesített (1915–1918). A Közp. Statisztikai Hiv. (KSH) díjnoka (1919–1920), a bp.-i tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem Statisztikai Tanszék tanársegéde (1920–1924), egy. adjunktusa (1924–1927), az ÁJTK magántanára (1933–1940), a gazdasági statisztika c. ny. rk. tanára (1940–1944), egyúttal a M. Ált. Hitelbank tisztviselője is (1920–1923). A M. Gazdaságkutató Int. ig.-ja (1927–1944), ügyvezető alelnöke (1944), ig.-ja (1948–1949). Az ország német megszállása után a Gestapo letartóztatta (1944. márc. 31.); Bp.-en (1944. márc.–okt.), Oberlanzensdorfban (1944. okt.–nov.)., majd a Gestapo berlini börtönében raboskodott (1944. nov.–1945. máj.). Az Újjáépítési Min. főcsoportvezetője (államtitkári rangban, 1945–1946), az Anyag- és Árhiv. elnöke és az Iparügyi, ill. Építésügyi Min. államtitkára (1946–1948). A Pázmány Péter Tudományegyetemen, ill. az ELTE ÁJTK-n a közgazdaságtan (1946–1948), a statisztika ny. r. tanára (1948–1950), rendelkezési állományba helyezték (1950), nyugdíjazták (1951). Reaktiválása után a Belkeresk. Min. külső szakértője (1953–1957); közben az MTA Közgazdaság-tud. Int. tud. munkatársa (1954), az MKKE Belkeresk. Tanszék egy. tanára (1957–1962). – Fogyasztás-gazdaságtani, közgazdaság-elméleti kutatásokkal, konjunktúrakutatással, a pénzügytan és statisztika kérdéseivel, a tervgazdálkodás problémáival fogl. A II. vh. után jelentős szerepet játszott az ország újjáépítésében, a stabilizáció és az első hároméves terv előkészítésében, majd a forradalom után az 1957. évi gazdaságpolitikai fordulat kidolgozásában. – Az MTA ig. tagja (1946. júl. 24.–1949. okt. 31), a Demográfiai Elnöki Biz. tagja (1960–1962). A Közgazdasági Szakértői Biz. elnöke (1957–1962), a Közp. Népi Ellenőrző Biz. (KNEB) tagja (1958–1962). A Darányi Ignác Agrártud. Társaság tagja (1948-ig). Az Econometric Society, az International Association for Research into Income and Wealth (1946-tól), az Esomar tagja (1961-től). – Széchenyi-díj (posztumusz, 1990). – A Süd-Ost Economist c. bp.-i gazdasági folyóirat szerkesztője (1939–1944).