Vargha Gyula
Vargha Gyula

2022. május 28. Szombat

Vargha Gyula, görzsönyi

statisztikus, költő, műfordító

Születési adatok

1853. november 4.

Káva, Pest-Pilis vármegye

Halálozási adatok

1929. május 2.

Budapest


Család

Sz: Vargha János ügyvéd, zsarolyáni Márton Sára. Fia: Vargha Tamás (1890–1968) író, költő, református lelkész. Unokái közül: Varga Tamás (1919–1987) matematikus, Vargha Balázs (1921–1996) író, irodalomtörténész, Varga Domokos író (1922–2002) és Vargha Dénes (1928–) nyelvész.

Iskola

A bp.-i református főgimnáziumban éretts. (1872), a bp.-i tudományegyetemen állam- és jogtudori okl. szerzett (1876). Az MTA tagja (l.: 1892. máj. 5.; r.: 1907. máj. 3.; t.: 1923. máj. 11.).

Életút

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tisztviselője (1876–1886), minisztériumi titkára (1886–1892), aligazgatója (1892–1901), a KSH igazgatója (1901–1914), a Kereskedelemügyi Minisztérium államtitkára, egyúttal a Nemzeti Munkapárt programjával Kassa város országgyűlési képviselője (1914–1917). Az MTA másodelnöke (1928. máj. 18.–1929. máj. 2.). A modern gazdaság- és kereskedelemstatisztikai kutatások magyarországi úttörője. Alapvető monográfiákban dolgozta fel Magyarország pénzintézeteinek történetét. Költőként a népnemzeti irányzathoz tartozott, verseire elsősorban H. Heine munkássága hatott, műfordítóként is H. Heine, J. W. Goethe és F. Schiller műveit tolmácsolta. Az 1890-es évektől egyre jobban elkomoruló verseinek fő témája a nemzet jövője iránti aggódás, a nemzetiségektől való félelem és egy eljövendő szociális forradalomtól való rettegés. Öregkori lírája sokban Arany Jánoséra emlékeztet; verseiben szimbolista és impresszionista vonások jelentek meg. 1923-ban 3000 koronát adott az MTA-nak.

Emlékezet

Róla nevezték el az üllői Vargha Gyula Városi Könyvtárat (2004-től), ill. a nemesgörzsönyi Vargha Gyula Református Általános Iskolát (2007. szept. 1-jétől). Emlékére állandó kiállítás nyílt a várpalotai Trianon Múzeumban (2007. aug. 11-én). Jelentős szerepet játszott a mai bp.-i XVII. kerületben lévő ún. Akadémiatelepek megvalósításában, ezért ott utcát neveztek el róla.

Elismertség

A Kisfaludy Társaság r. tagja (1883-tól), másodtitkára (1891–1900), titkára (1900–1922), másodelnöke (1922-től). A Nemzetközi Statisztikai Intézet r., a londoni Statisztikai Társaság t., a Belga Statisztikai Bizottság l., a Svájci Statisztikai Társaság t. tagja. A Nemzetközi Rákbizottság t. tagja.

Elismerés

Az MTA Farkas–Ratkó Pályázatának Díja (1884), Marczibányi-jutalma (1899), Nagyjutalma (1923). A Petőfi Társaság Petőfi-nagydíja (1921).

Szerkesztés

A Közgazdasági és Statisztikai Évkönyv szerkesztője (Jekelfalussy Józseffel, 1888–1896).

Főbb művei

F. m.: szépirodalmi művei: Dalok. (Bp., 1881)
Költemények. (Bp., 1915)
Ködben. Újabb költemények. 1915–1921. (Bp., 1922)
Vitézi énekek Thury Györgyről. (Bp., 1923)
A végtelen felé. Költemények 1922-ből. (Bp., 1923)
Hamvadó tüzek. Költemények. 1922–1926. (Bp., 1927)
A végtelen felé Vál. versek és műfordítások. Sajtó alá rend. Mészöly Dezső. (Bp., 1985)
ford.: Schiller költeményei: Szász Károllyal, Váró Ferenccel. (Bp., 1890)
statisztikai munkái: Magyarország statisztikája. II. Láng Lajossal. (Bp., 1888)
A magyar nyelv hódítása az utóbbi tíz év alatt. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1893. febr. 6.
megjelent: Közgazdasági és Közigazgatási Szemle, 1893
kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1893)
Magyarország pénzintézetei. (Bp., 1895)
A magyar hitelügy és hitelintézetek története. (Bp., 1896)
Adatok nemzeti erőnk megméréséhez. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1912. nov. 11.
Budapesti Szemle, 1912).

Irodalom

Irod.: Várdai Béla: V. Gy. (Irodalomtörténet, 1916)
Schöpflin Aladár: V. Gy. (Nyugat, 1916
Sch. A.: Magyar írók. Bp., 1919)
Zsigmond Ferenc: V. Gy. (Napkelet, 1923)
Horváth János: V. Gy. t. tag, másodelnök emlékezete. (Bp., 1932)
Szabó Gizella: V. Gy. élete és irodalmi munkássága. (Bp., 1932)
Mátyás Sándor: V. Gy. (Debrecen–Bp., 1933)
Szabó Gyula: Irodalmi hatások V. Gy. költészetében. (Győr, 1934)
Alszeghy Zsolt: V. Gy. (Irodalomtörténet, 1935)
Laky Dezső: A magyar statisztika nagy korszakának akadémikus képviselői. Megemlékezés Vizaknai Antalról, Láng Lajosról és V. Gy.-ról. (Bp., 1938)
Görzsönyi Vargha Zoltán: Szikla a viharban. Emlékezés V. Gy.-ra. (Debrecen, 1939)
Kéky Lajos: V. Gy. emlékezete. (Kisfaludy Társaság Évlapjai, 1940)
Schöpflin Aladár: V. Gy. (Sch. A.: Válogatott tanulmányok. Bp., 1967)
Mészöly Dezső: Egy társtalan költő. (Confessio, 1983)
Varga Domokos: Költő a homokon. (Irodalomtörténeti tanulmányok. Szerk. Farkas Péter. Szentendre, 1989)
A Statisztikai Hivatal elnökei. 1867–1989. Összeáll. Íjgyártó Bálint Istvánné, Reisz László. (Bp., 1990)
Varga Domokos: Egy kétszáz éves magyar értelmiségi család. Riporter: Albert Zsuzsa. (Forrás, 1999).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője