Vaszary Kolos Ferenc
Vaszary Kolos Ferenc

2020. október 26. Hétfő

Vaszary Kolos Ferenc

római katolikus püspök, történész

Születési adatok

1832. február 12.

Keszthely, Zala vármegye

Halálozási adatok

1915. szeptember 3.

Balatonfüred, Zala vármegye


Család

Sz: Vaszary Ferenc (†1840) szűcsmester, Bajnok Terézia. Hat testvére közül: Vaszary István, a veszprémi püspökség esperese, Vaszary György a püspökség uradalmának számvevője. Unokatestvére: Vaszary Dózsa tihanyi perjel.

Iskola

A keszthelyi premontrei gimnáziumban tanult (1840–1847), majd belépett a pannonhalmi bencés szerzetesrendbe (Vaszary Kolos néven, 1847), szerzetesi fogadalmat tett (1854), a rend pannonhalmi főiskoláján végzett és pappá szentelték (1855), a pesti tudományegyetemen történelem–földrajz szakos tanári okl. szerzett (ő a rend első középiskolai tanára!, 1867). Az MTA tagja (ig.: 1894. febr. 18.).

Életút

A komáromi (1854–1856), a pápai (1856–1861), az esztergomi bencés gimnázium r. tanára (1861–1869), a győri bencés gimnázium igazgatója és a rend házfőnöke (1869–1885). Pannonhalmi főapát (1885–1891), esztergomi érsek és Magyarország hercegprímása (1891. okt. 27.–1912. dec. 31.; püspökké szentelték: 1892. febr. 7.) és bíboros (1893. jan. 16.-ától). A Főrendiház tagja (1891–1912). Valóságos belső titkos tanácsos (1891-től). 1893. ápr. 10-én merényletet követtek el ellene, amelyből titkára, Kohl Medárd mentette meg. 1893. máj.-ban nagyobb zarándoklatot vezetett Rómába. Főapátként jelentős erőfeszítéseket tett a bencés rend szellemi és anyagi fejlesztéséért: apátsága alatt épült fel a győri főgimnáziumi épület, egyesült a zalavári apátság a pannonhalmi főapátsággal. Nagy gondot fordított a közép- és népiskolai tanügy fejlesztésére, több új leányiskolát alapított, felújíttatta a tihanyi apátsági templomot. Esztergomi érsekként sokat tett egyházmegyéje tanügyének fejlesztéséért, újjászervezte az Egyházmegyei Főtanfelügyelőséget, alapítványt tett katolikus tanítók árva- és menedékháza felállításáért. Esztergomban kisdedóvónő-képzőt alapított, Budapesten Érseki Helynökséget állított fel. Részt vett az egyházpolitikai küzdelmekben: memorandumot nyújtott be, majd több pásztorlevelet állított ki az egyházi házasság és anyakönyvezés érdekében. Egyik kezdeményezője volt az első Országos Katolikus Nagygyűlésnek (1894), a magyar honfoglalás millenniumának ünnepén ő képviselte a magyar egyházat; kérésére XIII. Leó pápa a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére külön ünnepet engedélyezett. 1894-ben 10 000 koronát adott az MTA-nak. Történészként elsősorban történeti életrajzokat, ill. számos tankönyvet írt. Feldolgozta a győri főmonostor történetét, megírta a várnai csatáról szóló tanulmányát, ill. Guzmics Izidor bakonybéli apát naplói alapján új adatokat közölt a reformkori országgyűlésekről. Érseki címéről betegsége miatt mondott le, utolsó éveit Balatonfüreden töltötte.

Emlékezet

Hamvait Keszthelyen helyezték el, majd 1981-ben áthelyezték az esztergomi bazilika kriptájába. Keszthely egyik utcája őrzi helyben emlékét, vmint a temetőkápolna egy festett ablaka és az üres, díszes szarkofág. Egészalakos képmását még Vaszary János is elkészítette (olaj, 1892, Pannonhalmi Főapátsági Gyűjtemény). Róla nevezték el az esztergomi Vaszary Kolos Kórházat (1902-től).

Elismertség

A Szent István Társulat elnöke (1892–1897). A Magyar Paedagógiai Társaság t. tagja (1894-től). A Komáromi Városi Történeti és Régészeti Egylet alapító tagja (1854-től).

Elismerés

A Ferenc József-rend lovagkeresztje (1884), nagykeresztje (1891), a Szent István-rend nagykeresztje (1892).

Szerkesztés

Az Ifjúsági Plutarch szerkesztője (I–VI. Füssy Tamással, Méry Etellel, 1858).

Főbb művei

F. m.: A pápai katholikus gimnázium története. (Tanodai Lapok, 1857–1858)
Világtörténelem katholikus tanodák számára és magán használatra. I–III. Füssy Tamással. (I–II. köt.: Pest, 1863
III. köt.: Esztergom, 1863)
A várnai csata. (Pest, 1864)
Magyarország történelme az alsóbb osztályok számára. Horváth Mihály után. (Győr, 1865
németül: Kurzgefasste Geschichte von Ungarn. Pest, 1867)
Magyarország történelme a felsőbb osztályok számára. (Győr, 1865)
Eger ostroma. (Szent István Társulat naptára, 1865)
Tomory Pál. (Szent István Társulat naptára, 1866)
Balaton és vidéke.1–2. (Szent István Társulat naptára, 1867– 1869)
Világtörténelem katholikus tanodák felsőbb osztályai számára. I–III. (Pest, 1869)
Történelem rövid vázlatban alsóbb osztályok számára. I–II. (Győr, 1869–1870)
Történelmi atlasz. (Bp., 1873)
Adatok a magyar tudóstársaság alapításához. (Akadémiai Értesítő, 1876)
Adatok az 1825. évi országgyűlés történetéhez. (Győr, 1883)
I. Ulászló magyar király esküszegése és a várnai veszedelem. (Bp., 1884)
Serno, quem in Ecclesia sua cathedrali habuit… (Bp., 1885)
Történelmi életrajzok. Vaszary János képeivel. (Bp., 1892
3. kiad. 1905)
V. K. beszédei. Sajtó alá rend. Keményfy K[álmán]. Dániel. (Esztergom, 1909).

Irodalom

Irod.: Székely József: V. K., a történetíró. (Budapesti Hírlap, 1891. 352.)
Zelliger Alajos: Egyházi írók csarnoka. (Nagyszombat, 1893)
V. K. (Kortörténeti könyvtár. 8–11. Szerk. Körösi László. Bp., 1895)
Keményfy K[álmán] Dániel: V. K. 1855–1905. (Esztergom, 1905)
V. K. bíbornok. (Katholikus Szemle, 1916)
Erdélyi László: V. K. (Történelmi Szemle, 1916)
Sörös Pongrác: Kardinal Klaudius Vaszary. (Salzburg, 1916)
Ernyei Lajos: Három magyar prímás: Simor János, V. K., Csernoch János, amint én ismertem őket. 1867– 1927. (Pozsony, 1927)
Meszlényi Antal: A magyar hercegprímások arcképsorozata. 1707–1945. (Bp., 1970)
Juhász András: Koronakő. (Dunántúl, 2002)
Fülöp Éva: V. J. (Esztegomi érsekek. Szerk. Beke Margit. Bp., 2003).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013