Család

Sz: Vayer Lajos klasszika-filológus, Neugebauer Sarolta. F: 1938-tól Zibolen Ágnes (1919–1999) irodalomtörténész. Fia Vayer Tamás (1941–2001) díszlettervező.

Iskola

A bp.-i VIII. ker.-i Gimn.-ban éretts. (1931), a Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – bölcsészdoktori okl. (1935), magántanári képesítést szerzett (1946), a művészettörténeti tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1961), az MTA tagja (l.: 1990. máj. 21.; r.: 1993. máj. 10.).

Életút

A bp.-i Szépművészeti Múz. művészettörténész muzeológusa (1935–1946), főigh.-e (1949–1955); közben a Római M. Akad. ösztöndíjasa (1947). Az ELTE Történettud. Kar, ill. BTK Művészettörténeti Tanszék egy. tanára (1955. ápr. 1.–1982. dec. 31.) és a tanszék vezetője (1960–1979), egyúttal a Velencei Biennálé m. miniszteri biztosa (1958–1978). A Princeton Egyetem meghívott professzora (1975). – Európai, elsősorban itáliai reneszánsz művészettel, a mo.-i grafikus művészet történetével, 19–20. sz.-i m. művészettel fogl. Különösen értékesek Masolinóval és Masaccióval kapcsolatos, az itáliai reneszánsz ált. művészettörténeti és -módszertani kérdéseivel foglalkozó megállapításai. 1993-ban kiállítást rendeztek a tiszteletére (az MNG-ban). – Az UNESCO Nemzetközi Művészettörténeti Biz. elnöke (1969–1973), tb. tagja (1973-tól). – Akadémiai Díj (1964), Ipolyi Arnold-érem (1964), Herder-díj (1968), Széchenyi-díj (1993). – Az Acta Historiae Artium főszerkesztője (1957–1988).