Család

Felesége: Arany László özvegye, Szalay Gizella.

Iskola

A bp.-i tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1900); közben a párizsi Sorbonne-on is tanult, a magyar irodalomtörténet tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1904). Az MTA tagja (l.: 1910. ápr. 28.; r.: 1923. máj. 11.; t.: 1938. máj. 6.; ismét r.: 1949. okt. 31.).

Életút

A Nagy Képes Világtörténet segédszerkesztője és az Uj Magyar Szemle, A Hét és a Vasárnapi Ujság c. lapok munkatársa (1900–1904), a Budapesti Szemle c. folyóirat szerkesztője (1910–1944). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem magántanára (1904-től). A bp.-i Nemzeti Színház kormánybiztosa (1933–1934). Az MTA főtitkára (1935. nov. 7.–1949. nov. 29.). A Felsőház tagja (1936–1944). Irodalomtörténészként klasszikus reneszánsz angol irodalommal, Arany János, Arany László és Madách Imre munkásságával foglalkozott. Családi kapcsolatai révén megszerezte Arany János kézirati hagyatékát (amely Arany László összes kéziratával együtt 1945. jan. 30-án tűzvészben megsemmisült). Sajtó alá rendezte William Shakespeare összes színművét (I–VI. Bp., 1902), br. Eötvös József összes művét (I–XX. Bp., 1902–1903), ill. Arany János művei kritikai kiadásának első hat kötetét (I–VI. Bp., 1951–1953). Konzervatív szellemű irodalomtörténeti tanulmányain kívül irodalom- és színikritikákat, novellákat, verseket és drámákat is írt. (Drámáinak többségét a bp.-i Nemzeti Színház mutatta be). Műfordítóként elsősorban klasszikus angol és német irodalmat tolmácsolt. 1925-ben 50 millió koronát adott az MTA-nak.

Elismertség

A Szent István Akadémia r. tagja (1923-tól). A Kisfaludy Társaság r. tagja (1912-től), titkára (1925–1929), másodelnöke (1933– 1936), elnöke (1936–1952). A Petőfi Társaság r. (1920-tól), t. tagja (1944-től); az Arany János Társaság t. tagja (1925-től). A Színművészeti Tanács tagja (1920–1944). A Magyar–Német Társaság igazgatótanácsának tagja (1939–1944). A Magyar Kulturális Egyesületek Országos Szövetsége társelnöke (1944-ig).

Elismerés

A Petőfi Társaság Gyulai-nagydíja (1927), Corvin-koszorú (1930).

Szerkesztés

A Nagy Képes Világtörténet segédszerkesztője és az Uj Magyar Szemle, A Hét és a Vasárnapi Ujság c. lapok munkatársa (1900–1904), a Budapesti Szemle c. folyóirat szerkesztője (1910–1944). A Klasszikus Regénytár c. sorozat szerkesztője (I–LX, Ambrus Zoltánnal, 1903-tól).