Család

Nagyapja: Wahrmann Izrael pesti főrabbi (1755–1826). Sz: Wahrmann Mayer Wolf (1795–1859) textilkereskedő, Weisz Regina (1813–1897). F: Gold Lujza (1841–1895).

Iskola

A pesti evangélikus gimnáziumban, majd a pesti tudományegyetem bölcsészkarán tanult.

Életút

Apja textilnagykereskedésében dolgozott (1847-től), cégvezető (1852–1858), az időközben Wahrmann és Fia nevet felvevő cég társtulajdonosa (1858–1859), apja halála után előbb Sándor testvérével társtulajdonos (1859–1871), majd egyedüli tulajdonos (1871-től). Később megalapította a bécsi Wahrmann és Társa árubizományos üzletet, ill. létrehozott egy saját pénzváltó üzletet is. Kormánypárti programmal Budapest-Lipótváros országgyűlési képviselője (1869–1892). A pesti neológ (kongresszusi) hitközség elnöke (1883–1892). Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja (1873–1892). A pesti Lloyd Társulat tagja, igazgatója (1865–1877), elnöke (1877–1892). A Kereskedelmi Akadémia alapító tagja (1869-től), ún. vezérlő testületének elnökhelyettese (1888–1892). A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke (1891–1892). A 19. sz. végének egyik legsikeresebb magyarországi üzletembere, az emancipálódó magyar zsidóság első közéleti szereplője. Az 1860-as évek elején néhány újságcikket ír a magyar hiteléletnek Ausztriától történő függetlenedéséről. Alapos közgazdasági érvelése, és sikeres vállalkozásai felkeltik Deák Ferenc és a körülötte kialakuló, már a „kiegyenlítést” előkészítő politikusi körök figyelmét, akik támogatták országgyűlési képviselővé történő megválasztását. ő volt a magyar képviselőház első, zsidó vallású tagja (a túlnyomórészt zsidó nagytőkések által lakott V. kerületben, a Lipótvárosban). Nyolc cikluson át tagja a parlamentnek, pártja, a Szabadelvű Párt pénzügyi szakértője, a Képviselőház pénzügyi-gazdasági bizottságának tagja. Politikai elképzeléseiben a dualizmus feltétlen híve, ugyanakkor erőteljesen hangsúlyozta a magyar gazdasági érdekeket és a magyar nemzeti piac fontosságát, igényelve a szabad verseny biztosítását (mindezt a magyar gazdaság balkáni terjedésével és a magyar nagyiparnak nyújtott kedvezményekkel próbálta meg keresztülvinni). Szimbolikus jelentőségű volt, hogy Házmán Ferenccel együtt ő nyújtotta be a Képviselőházban Pest, Buda és Óbuda egyesítéséről, az egységes Budapest főváros megalakulásáról szóló törvényjavaslatot (1872-ben).

Emlékezet

Végrendeletében 50 000 forintot adott jótékony célokra, további 20 000 forintot adott az MTA-nak (az ekkor létrejött Wahrmann-alapítvány kamataiból évről-évre 1000 forinttal jutalmazták az ipar és a kereskedelem fellendítésére szánt találmányokat). Alapítványt tett továbbá az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat és a Kereskedelmi Akadémia támogatására. Emlékére az MTA Elnöksége Wahrmann Mór-díjat alapított (2002-ben; átadására a májusi rendes közgyűlésen került sor, s a tudomány társadalmi elismertsége és a tudás alapú társadalom fejlesztése érdekében kifejtett tevékenységért adható). Alakja gyakran feltűnik Mikszáth Kálmán írásaiban, politikai karcolataiban. A mai Akadémia utca 3. szám alatt lakott, itt helyezte el híres képgyűjteményét is. Halála után Budapesten utcát neveztek el róla (az Újlipótvárosban, XIII. kerület; az utcanevet 1944-ben a nyilasok eltávolították, ma: Victor Hugo utca). A rendszerváltás idején újra közterületet kapott (Budapest XIII. kerület Wahrmann köz, 1992-től). Emléktábláját szintén az Újlipótvárosban helyezték el (Budapest XIII. kerület, Pozsonyi út 53. számú házon, 1994-ben). A családjáé volt a Wahrmann-palota (Budapest VI. kerület, Andrássy út 23.; tervezte: Freund József és Kauser János, 1882–1885). Villája volt a Svábhegyen, ahol nevezetes szalont tartott (itt látta vendégül a budapesti nemzetközi statisztikai kongresszus résztvevőit, 1876-ban).