Család

Apja huszárkapitány, aki fia születésekor Alsó-Luzsicán (=Lausitz) állomásozott. Később apját Lombardiába helyezték, így anyanyelve az olasz lett, magyarul csak később tanult meg.

Iskola

Isk.-it Veronában kezdte, majd Vácott és Pesten folytatta, pesti tudományegyetemen bölcseleti és jogtudori okl. szerzett (1835), ügyvédi vizsgát tett (1836), az MTA tagja (l.: 1846. dec. 18.; r.: 1858. dec. 15.).

Életút

Sándor főherceg tanítója (1836–1838), a pesti tudományegyetemen a történelem h. tanára (1838–1839), a bécsi Theresianumban a m. történelem, a közjog, a bányajog és a statisztika r. tanára (1839–1848), egyúttal az udvari kamara bányajogi szakértője (1844–1848). A bécsi tudományegyetemen a jogtörténet, a bánya- és tengerészeti jog r. tanára (1849–1850), a pesti, ill. a bp.-i tudományegyetemen a magánjog ny. r. tanára (1850–1880); közben a Jogtud. Kar dékánja (1869–1870), majd az egyetem rektora (1865–1866). Kir. tanácsos (1868-tól). – Középkori és kora újkori m. jogtörténettel, m. és erdélyi összehasonlító magánjoggal, gazdasági és bányajoggal, ill. a gazdaságtörténet magánjogi vonatkozásaival fogl. Mo.-on elsőként adta elő az európai jogtörténetet és az elsők között fogl. gazdaságtörténettel. A régi feudális intézmények nemzeti jellegének hirdetője, a klasszikus történeti jogi iskola egyik legjelentősebb mo.-i képviselője. Az abszolutizmus idején síkraszállt a m. nyelvű oktatásért. Forráskiadói tevékenysége is értékes: közzétette – többek között – Szalay László és Verancsics Antal műveit, és közzétette a tizenkét kötetes Árpád-kori új okmánytárat (1860–1874). – A Főrendiház örökös tagja (1889-től). – A M. Történelmi Társulat választmányi tagja (1867-től). A Felső-Lausitzi Történeti Társaság, a Morva-Sziléziai Cs. és Kir. Társaság Történeti-Statisztikai Osztálya és a Délszláv Történeti Társaság tagja. – Az MTA Nagyjutalma (Keleti Károllyal, 1871).