Wosinszky Mór
Wosinszky Mór

2020. október 22. Csütörtök

Wosinszky Mór

régész, római katolikus pap

Születési adatok

1854. március 28.

Tolna, Tolna vármegye

Halálozási adatok

1907. február 22.

Szekszárd, Tolna vármegye


Család

Lengyel nemesi családból származott. Apja, Wosinsky József a lengyel forradalom leverése után, 1831-ben menekült Mo.-ra.

Iskola

A pécsi papnevelő int.-ben filozófiát és teológiát tanult (1871–1877), pappá szentelték (1877), az MTA tagja (l.: 1902. máj. 9.).

Életút

Gödrén (1872–1879), Aparon (1879–1881), Lengyelen (1881–1885), Závodon (1885–1887), Aparon (1887–1894), Szekszárd-belvárosban plébános (1894–1907). A Tolna vm.-i Régészeti Múz. alapító ig.-ja (1896–1907). A múzeumok és könyvtárak orsz. felügyelője (1901–1907). A bonyhádi ker. esperese (1890-től), madocsai c. apát (1901-től). – Egyházi irodalmi munkássága mellett elsősorban ősrégészettel fogl. Gr. Apponyi Sándor támogatásával nagyszabású ásatásokba kezdett: feltárta a lengyeli őskori telepet, majd régészeti szempontból egész Tolna vm.-t átvizsgálta. Részt vett gr. Zichy Jenő kaukázusi expedíciójában (1895). Az általa feltárt leletekből létrehozta a Tolna vm.-i Régészeti Múzeumot (1896), ill. részben az új leletek ismeretében megírta Tolna vm. történetét. A szekszárdi múz. (korábban: Béri Balogh Ádám Múz.) 1989-től viseli nevét, bronz mellszobra (Farkas Pál alkotása) az épület előtt áll. – A müncheni antropológiai társaság l. tagja (1890-től), a római Accademia Arcadica tagja (1891-től). A Szentsír-rend lovagja.

Főbb művei

F. m.: Etruszk bronzedények Kurdon. (Archaeológiai Értesítő, 1885
németül: Ungarische Revue, 1885)
Leletek a lengyeli őskori telepről. I–II. (Bp., 1885–1890
németül: I–III. 1888–1890)
A kölesdi őstelep. (Archaeológiai Értesítő, 1889)
A bonyhádvidéki bronzlelet. (Archaeológiai Értesítő, 1890)
Prehistorikus talpköves edények. (Archaeológiai Értesítő, 1891)
A lengyeli telep agancs- és csonteszközei. – A lengyeli telep csiszolt kőeszközei s azok készítési módja. (Archaeológiai Értesítő, 1893)
Tolna vármegye története. I–II. (Bp., 1896)
Az őskor mészbetétes díszítésű agyagművessége. Akad.-i székfoglaló is. (Elhangzott: 1903. dec. 7.
megjelent: Értekezések a történeti tudományok köréből. 20. köt. Bp., 1904
kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1904
németül: Berlin, 1906).

Irodalom

Irod.: Haugh Béla: W. M. életrajza. (Szekszárd, 1908)
Ortvay Tivadar: Emlékbeszéd W. M. l. tag fölött. (Bp., 1908)
Alföldi András: Emlékezés W. M.-ról. (Budapesti Szemle, 1938)
W. M. és a szekszárdi múzeum. (Szekszárd, 1966)
Gaál Attila: W. M.-emlékplakett. (Honismeret, 1979)
Szilágyi Miklós: W. M. a Kaukázusban. (Dunatáj, 1980)
Bóna István: W. M. és temetői. (Kiss Gábor–Somogyi Péter: Tolna megyei avar temetők. Bp., 1984)
W. M.-emlékszám. (Dunatáj, 1994)
Szabó Géza: Gróf Apponyi Sándor és W. M. szekszárdi múzeumalapítása. (Magyarország és Európa az Apponyi-gyűjtemény tükrében. Bp., 1995)
W. M. szakfelügyelői tevékenysége és a századforduló vidéki múzeumai. Sajtó alá rend. Kőhegyi Mihály, Szabó Géza. (Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve, 1996)
Solymár Imre: „A jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós elejtett áldozata lőn a vallási-politikai harcnak.” W. M. és a Perczel Dezső-féle reverzális affér. 1894. (Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve, 1996)
Gaál Zsuzsanna: W. M. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
Torma István: W. M., Tolna megye régésze. (Honismeret, 2004)
W. M., „a jeles pap, kitűnő férfiú, a nagy tudós…” 1854–1907. Szerk. Gaál Attila. (Szekszárd, 2005).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013