Iskola

A bp.-i József Műegyetemen és a zürichi műsz. egyetemen tanult, Zürichben vegyészmérnöki és műsz. doktori okl. (1913), a szintetikus szerves készítmények gyártása, különös tekintettel a szintetikus gyógyszerekre tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1924. Az MTA tagja (l.: 1930. máj. 8.; r.: 1940. ápr. 26.; t.: 1948. júl. 2.; tagsága külföldre távozása miatt megszűnt: 1949. ?; r. tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).

Életút

A berlini Kaiser Wilhelm Institut für Chemie tanársegéde, adjunktusa (1912– 1914), az I. vh.-ban az orosz fronton harcolt, hadifogságban volt (1914– 1919). A bp.-i Chinoin Gyógyszergyár laboratóriumának és kutatási oszt.-ának vezetője (1919– 1921), a koppenhágai Mg.-i és Állatorvosi Főisk. vendégkutatója (1921– 1923). A pécsi Erzsébet Tudományegyetem Orvostud. Karán a kémia ny. r. tanára és a Kémiai Int. ig.-ja (1923– 1943). A József Műegyetem, ill. a József Nádor Műsz. és Gazdaságtud. Egyetem magántanára (1924– 1943). A pasadenai (USA) California Institute of Technology-n a szerves kémia professzora (1943– 1959). – Szénhidrogén-kémiával fogl., továbbfejlesztette a Nobel-díjas R. M. Willstätternek a cellulóz lebontásával kapcsolatos kísérleteit. Később érdeklődése a természetes anyagok klorofillját kísérő vegyületek, a karotinoidok felé fordult. Munkatársaival a pirospaprika festőanyagát, a kapszantint is izolálta. – A Dán Kir. Tud. Akad. t. tagja. – Az MTA Nagyjutalma (1936). – A Fortschritte der Chemie organischer Naturstoffe c. sorozat szerkesztője (1938– 1970).